„U–2” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a +1 kategória |
Vietnám |
||
89. sor:
1963-ban a CIA elkezdte a ''Whale Tale'' programot, amelynek célja a [[repülőgép-hordozó]]kra telepített U–2G kifejlesztése volt. A programban CIA pilóták vezette U–2G-k indultak és tértek vissza a USS Ranger és egyéb hajókra. Az U–2G-t operatív bevetésre azonban csak két alkalommal küldték, mindkét esetben a USS Ranger-ről. 1964 májusában a francia atomprogram [[mururoa]]i kísérleti atomrobbantását figyelték meg.<ref name="Carriers">[http://www.aerospaceweb.org/question/history/q0050.shtml "U-2 Aircraft Carrier Operations."] Hozzáférés ideje:: 8 March 2009.</ref>
1964 elején a [[SAC|stratégiai légiparancsnokság]] 4080. század egyik különítményét [[Dél-
1967-re elkészült a nagyobb teherbírású és hatótávolságú U–2R, amelyből hat gépet a CIA, hatot pedig a légierő vásárolt meg. A típus első felszállása 1967. augusztus 28-án volt. A CIA gépeit többek között [[Kínai Köztársaság|Tajvanban]] is használták 1968-tól, a légierő pedig a
1969 elején a CIA ismét megpróbálkozott az U–2 haditengerészeti bevethetőségével, ezúttal az új U–2R modellel. A géptípuson a leszállóhorgon kívül semmiféle módosítást nem kellett végrehajtani. A behajtott szárnyú gépeket a hajó hangárjában lehetett tárolni. A haditengerészetet is elkezdte érdekelni az U–2, ezért 1973-ban két gépet vásárolt a CIA-től. Az ''EP-X'' program keretén belül a gépeket [[FLIR]] infravörös keresővel, tengerészeti radarral, egy [[periszkóp]]-érzékelő rendszerrel, elektronikai hírszerzési rendszerekkel és nagy magasságú tengerészeti felügyeleti rendszerekkel szerelték volna fel. A program még hajó elleni rakéták felszerelését is tervezte, ám végül az összes eredmény elérése előtt lezárták.<ref name="toute"/>
118. sor:
;U–2CT: Egy U–2C és egy U–2D átépített kétüléses kiképző változata.<ref name="toute"/>
;U–2E: A CIA számára átépített, modern érzékelőkkel felszerelt változat.<ref name="toute"/>
;U–2F: Légi utántöltésre felkészített változat, a farokba elektronikai hírszerző berendezéseket szereltek,
;U–2G: Repülőgép-hordozóra való leszállásra átépített U–2C.<ref name="aerospace">{{cite web |url=http://www.aerospaceweb.org/aircraft/recon/u2/ |title=Lockheed U-2 Dragon Lady: Tactical Reconnaissance. |accessdate=2009-06-25 |format= |work= }}</ref>
;U–2J: A CIA által átépíttetett, repülőgép-hordozóról üzemelő típus.<ref name="toute"/>
245. sor:
| #357 <br />#390
| U–2A/C
| A Lockheed által használt 357-es gyártási számú gép 1956. szeptember 21-én megérkezik a Groom Lake bázisra. 1956. december 19-én Bob Erickson a minimális magasságon sikeresen katapultál, a gép egy indián rezervátumra zuhan. A légierő az 56-6690-es lajstromszámot az akkor épülő 390-es gyári számú gépnek adja, amely az akkori utolsó, légierős rendelésre készült gép. Az új 56-6690-es számú gépet 1960-ban J75 hajtóművel szerelik fel és U–2C modellé építik át. 1964. szeptember 18-án az [[arizona]]i [[Davis-Monathan légibázis]]on leszállás közben balesetet szenved, Bob Primrose USAF pilóta életét veszti. A gépet megszerelik, majd 1966. október 8-án a
|-
275. sor:
| #362
|
|1964. július 7-én a kínai Fucsian mellett lezuhan. A Fülöp-szigeteki Cubi Point légibázisról száll fel, hogy a Kína és Észak-
|-
323. sor:
| #370
|U–2A
|1957 áprilisában megérkezik a Groom Lake bázisra. 1957 júniusában átkerül a 4080. stratégiai felderítő századhoz a [[texas]]i [[Lughlin légitámaszpont]]ra. 1958. január és március között az [[alaszka]]i [[Eielson légibázis]]ra telepítik a ''Toy Soldier'' kódnevű, szovjet atomkísérletek légi mintavételezési programjához. 1958 novemberében ismét az Eielson-ra telepítik. 1959-ben dedikált [[sigint]] konfigurációt kap. 1964. március 5-én az első
|-
| |||