„Révész Imre (egyházjogász)” változatai közötti eltérés

Révész Imre volt az egyik legalaposabb, bátor résztvevője az egyházjogi és alkotmányi nagy harcnak, amelyet a bécsi kormánnyal vívott a magyar protestáns egyház 1856 és 1861 között. [[Leo Thun]] miniszter 1856. augusztus 21-én adta ki a felülről készült protestáns egyházalkotmányi tervjavaslatot, mely a protestáns egyház önkormányzati szabadságát fenyegette. Révész alapos tanulmányokkal készült a védelemre két úttörő munkájával: ''A protestáns egyházalkotmány alapelvei'' (1856) és ''Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány fő pontjai felett'' (1857). Midőn a Thun tervjavaslata ellenében a bécsi békekötés történetének közrebocsátásával meg akarta kezdeni a támadást a [[Ballagi Mór]] által szerkesztett ''Protestáns Egyházi és Iskolai Lap''ban (1858), annak első száma lefoglaltatott, író és szerkesztő mint csendháborítók törvényszék elé idéztettek. A bécsi kormány figyelembe nem vette, hogy szabályszerű zsinattartás nélkül a magyar protestáns egyház alkotmánya meg nem változtatható, erővel és felülről akarta azt végrehajtani; evégre 1859. szeptember 1-jén kibocsátotta a császári nyílt parancsot (pátens) és másnap az azt életbe léptető miniszteri rendeletet, így hatalmi szóval akarta romba dönteni a törvényes szervezetet. A tiszántúli református egyházkerület 1859. október 8-án felírt a rendelet ellen, azon első bíráló alapdolgozat nyomán, amelyet Révész készített. Az ország, sőt a külföld figyelmét magára vonta az erélyes felszólalás. Az angol követségnek akkor Pesten időző tagja, az ifjú Westmoreland titkár, a protestáns ügyben tájékozást kért. Az emlékratot, mely azt megadta, Révész fogalmazta, és az németre fordíttatván, az angol nagykövet Loftus lord kezébe juttatott, ki azt [[London]]ba küldte. Innen került az 1860 februárjában az angol parlament elé Long interpellációja alakjában, melyre [[John Russel]] lord adott választ. Ez az emlékirat megjelent 1860-ban az ''Edinburgh Review'' című angol lapban. Annak a küldöttségnek, amelyet a két evangélikus egyház egyeteme küldött a királyhoz, Révész is tagja volt, elnöke id. [[Vay Miklós (politikus)|Vay Miklós]] báró, a feladata pedig az, hogy kérelmezze a pátens megszüntetését. 1860. január 23-28-án Bécsben nem voltak képesek kieszközölni a király elébe jutást. A visszatérés előtt elhatározta a küldöttség: készüljön részletes utasítás a gyülekezetekhez és lelkészekhez, hogy az egyházi felsőség mellőzésével semmiféle miniszteri rendeletet ki ne hirdessenek. Ez utasítás a híres Tájékozás,<ref>V. ö. Figyelmező 1876. évf. 434. old.</ref> melyet Bécsben készített Révész, s a küldöttség által jóváhagyatva, számtalan példányban világgá ment. Ehhez alkalmazkodtak híven az egyesek s mentő horgonya lett az el nem merülésnek. A nagyváradi országos törvényszék a Tájékozás elkoboztatását rendelte el, a szerző Révész előbb saját lakásán, majd a városházánál hallgattatott ki az országos törvényszéki tanácsos által, végre Váradra idéztetett, és bűnügyi vizsgálat alá fogatott. Az abszolutista kormány belföldön az irodalmi védekezés előtt elzárta az utat, ellenben a külföldi német tudósok által védette a pátenst. 1860 február táján jutott a hazában köztudomásra, hogy külföldi német tudósok rosszalják a magyar protestánsok magatartását. Ekkor írta meg Révész ''A magyar protestáns egyház szabadságának védelmét'' 1860-ban, amelyet a berlini Prot. Kirchen-Zeitung közölt. Végre a király 1860. május 15-én kelt leiratában a magyar protestáns egyházat régi törvényes állásába visszahelyezte, a perbe fogottakat, köztük Révészt is, felmentették. Az egyházjogi harc ezzel véget ért.

 

 

==Főbb művei==