„Fejér György (teológus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kieg. |
|||
55. sor:
„Az igazságot nyilt szemmel nyomozni és bátran védeni; a hamist cáfolni, a kétest eligazítani, a bizonyost kitüntetni, közérthetőleg szólani; nemzeti literaturánk egy hiányát pótolni: ez volt célom.”
Mivel a keleti népekkel kapcsolatban több munkát írt, az osztrák titkosrendőrség súlyosan megfenyegette. Szilasy János szavaival: "élete utolsó két évében is több munkát adott ki, melyek közül kettő oly nagy figyelmet gerjesztett, hogy talán csak igen agg kora, s nagyon elgyengült állapota menté meg nagyobb veszedelemtől. az 1851. február 7-i keltezésű munkája, ha napvilágot lát, csak bajokat vala neki szerzendő (...) nem vala magát képes jelen körülményebe illőleg belehelyezni. azért utolsó irományai feddést és fenyegetést vontak maguk után.<ref>Szilasy János: Elhunyt hazai tudósok Pantheonja II. kötet. Fejér György életrajza. Új Magyar Múzeum 3 (1853) 297.</ref>
Végrendeletében a keszthelyi árvák számára 46 ezer forintot; az ottani iskolának ösztöndíjakra 4000 forintot, ugyanazon célra a győrinek kétezer forintot hagyott; a vakok pesti, a süketek [[vác]]i s az árvák pesti intézetéről már előbb intézkedett. Emlékbeszédet [[Toldy Ferenc]] mondott fölötte [[1865]]. [[július 3.]] az egyetem nagy termében.
| |||