„Hegyvidéki éghajlat” változatai közötti eltérés

Ezen kívül még számos tényező befolyásolja. Más-más értékű besugárzást kapnak a különböző irányú lejtők, völgyek, a magányosan álló hegyek, a fennsíkok és a hegységek medencéi. Mindezek azonos földrajzi szélességen és tengerszint feletti magasságban is jelentősen módosítják az éghajlatot kis távolságon belül is. A hegyek szél felőli oldala mindig több csapadékot kap, mint a szélárnyékos oldal és a zárt medencék, fennsíkok, amelyek esetenként [[sivatag]]ossá is válhatnak. {{refhely|Földünk és környezetünk}}

A páramennyiség a magassággal erősen csökken; a relatív páratartalom mentére jellemző, hogy a magaslatokon a levegő télen szárazabb, nyáron pedig közelebb áll telítettségi állapotához. Az elpárolgás a kisebb [[légnyomás]] következtében erősebben folyik a felsőbb régiókban.

A hegyeknek abban is van klimatikus jelentőségük, hogy a szeleket irányukból kitérítik; igen fontos az éghajlatra, ha magas hegyláncok a hideg szeleket feltartóztatják. Hazánkat északról a [[Kárpátok]] övezik s az északi hideg szelek beáramlásának semmi sem állja útját. Feltűnő példa ugyan erre [[India]] északi része is, mely a [[Himalája]] hatalmas hegygerince által az északi szelektől meg van óva, úgy hogy téli hőmérséklete vagy 7 fokkal nagyobb, mint az egyenlő földrajzi szélesség alatt levő dél-[[Kína|Kíná]]é. Ellenben az Észak-Amerikában észak-déli irányba húzódó [[Sziklás-hegység]] az északi sarktól jövő szeleket nem tartóztathatja fel, azért azok még a déli államokba is beviszik az alacsony hőmérsékletet. Azonkívül hegyvidékeken a bizonyos periodikusan jelentkező helyi szeleket is lehet tapasztalni.

Hogy a magashegyi éghajlat mily magasságban kezdődik, az elsősorban a földrajzi szélességtől függ. Míg a [[Himalája]] [[india]]i oldalán az örök hó határa {{szám|4900|m}}, addig az a [[tirol]]i [[Alpok]]ban {{szám|2800|m}}-nál (''20. század eleje'') vagy [[Spitzbergák]]on már {{szám|600|m}}-nál kezdődik. {{refhely|Pallas}}