„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés

{{egyért2|az építészeti fogalomról|Campanile (egyértelműsítő lap)}}

'''Campanile''' [[olasz nyelv|olaszul]] a neve az [[ókeresztény művészet|ókeresztény építészetben]] a templomtól különálló [[harangtorony]]nak.

 

Ilyen tornyok a [[6. század]]tól épültek, lehettek [[Kör (geometria)|kör]]- vagy [[sokszög]]alapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak az önálló [[Torony (építmény)|torony]] építéséhez. Ez a megoldás bizonyos védelmet nyújt a főépület számára a torony földrengés vagy más ok miatti összeomlása esetén. A leghíresebb, a velencei [[Velence (Olaszország)#Szent Márk tér (Piazza San Marco)|Szent Márk téren]] magasodó, 95 méteres [[Campanile (Velence)|Campanile]]. A [[Romanika|román stílusú]] harangtorony 1902-es [[földrengés]] miatti összeomlásakor a [[Szent Márk-székesegyház (Velence)|Szent Márk-székesegyház]] teljesen ép maradt, csak a városi könyvtár (Libreria) épületének sarka sérült meg komolyabban. Szintén román stílusú a [[Pisa (település)|pisai]] székesegyház campaniléje, a híres [[pisai ferde torony]].

 

 

A kora [[középkor]]ban még Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az [[írek]], [[vikingek]], [[normannok]]. Ír keresztény templomok nem maradtak fenn, de [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Svédország]]ban vannak különálló harangtornyok.