Wikipédia

„König-osztály” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Képaláírások nagy kezdőbetűkkel
Nincs szerkesztési összefoglaló
65. sor:
Eredetileg a két külső hajócsavart egy-egy turbina segítségével forgatták volna meg, míg a középső hajócsavar egy 12.000 lóerős, 6-hengeres MAN, két ütemű dízelmotort kapott volna, amely percenkénti 150 fordulatra lett volna képes. Ennek a fejlesztése azonban elhúzódott és emiatt később úgy döntöttek, hogy csak a ''Großer Kurfürst''öt és a ''Markgraf''ot szerelik fel ilyen meghajtással, ám végül egyikbe sem kerültek dízelmotorok.{{sfn|Breyer|p=276}} A ''König'' és a ''Kronprinz'' három turbináját a Parsons, a ''Großer Kurfürst''éit az AEG, a ''Markgraf''éit a Bergmann gyártotta le. A turbinák egy-egy 3.8 m átmérőjű hajócsavart forgattak meg.{{sfn|Gardiner & Gray|pp=147–148}} A turbinákat gőzzel 12 széntüzelésű Schultz-Thornycroft kazán látta el, melyek 16 atmoszféra nyomásig dolgozhattak.{{sfn|Gröner|p=28}}
 
A hajtóművek teljesítményét {{szám|31000}} lóerőre becsülték, de a menetpróbákon {{szám|41400}} és {{szám|46200}} lóerő között teljesítettek.{{sfn|Gardiner & Gray|pp=147–148}} A tervezett és névlegesen megadott 21 csomós csúcssebességet így jelentősen felül tudták múlni és elérhették a 23 csomót is, amivel kellemetlen meglepetést okoztak a briteknek Skagerraknál. A hajók tervezett hatótávolsága {{szám|8000}} tengeri mérföld ({{szám|15400}} km volt 12 csomós sebesség melletmellett, mely érték 18 csomóval haladva már csak {{szám|4000}} tmf volt. {{szám|3000}} t szenet és 600 tonna olajt tudott magával vinni.{{sfn|Gröner|p=27}} Az olajtüzelés nyilvánvaló előnyei ellenére azért döntöttek a széntüzelés mellett, mert félő volt, hogy egy esetleges háború esetén megszűnhet az olajimport, szén viszont – ha nem is a legjobb minőségű – bőséges mennyiségben volt a Birodalom területén is. A kormányzását két kormánylapáttal oldották meg. Elektromos árammal négy turbógenerátor és két dízelgenerátor látta el, melyek 2040 kW (225&nbspV) áramot voltak képesek előállítani.{{sfn|Gröner|p=28}}
 
=== Fegyverzet ===
82. sor:
 
=== Páncélzat ===
A ''König''ek páncélzatát a német hadihajóknál ebben az időszakban alkalmazott Krupp-féle cementált acéllemezek alkották. A fő tüzérség lövegtornyainak és barbettáinak '' Kaiser''-osztályénál kedvezőbb elhelyezése révén a páncélozott felületek nagyságát csökkenteni lehetett, a megspórolt súlyból pedig növelni lehetett a páncélvastagságot. A páncélöv középső, legfontosabb részeket (hajtóművek, lőszerraktárak) oltalmazó részén ezek vastagsága 350 mm volt és ezt a későbbi német csatahajóknál sem növelték tovább. E citadellának nevezett erősen védett résztől távolodva elől 180 mm-re, hátul 120 mm-re csökkent a páncéllemezek vastagsága. A hajó orrát és tatját egyáltalán nem borította páncélzat. Egy pár 40 mm vastag [[torpedóválaszfal]] futott végig a hajó két oldalán a hajótest külső héjától több méternyi távolságra, mely rendkívül hatékony torpedók elleni védelmet biztosított. A páncélfedélzet vastagsága a legtöbb helyen 60 mm-es vastagságú volt, de a fontosabb helyeken ezt 100 mm-re növelték.{{sfn|Gröner|p=28}} A hosszanti torpedóválaszfalakhoz és a fedélzet vízszintes páncéllemezeihez újfajta nikkel-acélt alkalmaztak.
 
Az elülső (fő) parancsnoki tornyot oldalt 300 mm, oldalt 150 mm-es páncéllemezekkel borították. A hátulsó parancsnoki torony páncélzata jóval gyengébb volt: oldalt 200 mm, felül 50 mm vastag páncéllemezek védték. A lövegtornyok oldalán a páncélzat 300 mm, tetején 110 mm vastag volt. A 15 cm-es ágyúk kazamatái 170 mm vastag páncéllemezekkel rendelkeztek, a lövegpajzsok maguk 80 mm-es vastagságúak voltak, ami a kisebb űrméretű lövedékek és a gránátszilánkok ellen nyújthatott védelmet.{{sfn|Gröner|p=28}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/König-osztály”