„Catalaunumi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
451 elején Attila elindította addig Európában talán soha nem látott tömegű haderejét Galliába. A 30-50 ezres sereg főleg a germán szövetségekből állt, részt vettek benne a [[gepidák]], [[keleti gótok|osztrogótok]], [[rugiak]], [[szkírek]], [[szvébek]], [[alemannok]], [[herulok]], [[türingek]], valamint a [[burgundok]] és [[frankok]] egy része – ezeknek a népcsoportoknak a másik része a rómaiak oldalára állt.{{refhely|azonos=B83}}
A germánok Galliába vonuló tömegét csak kisebb hun lovasság kísérte, és ők sem tudták kibontakoztatni gyorsaságukat, sajátos taktikájukat a lomha germán tömegek mellett. A hun főerők, a félelmetes lovasság zöme ebben az időben a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázusban]]
A balparti, ripuári frankok ezzel szemben Aetiushoz álltak, aki éppen Itáliából [[Gallia|Galliába]] tartott, s minden rendelkezésre álló római katonai egységet és ugyanígy a szövetséges csapatokat is magához rendelte. Hozzá csatlakoztak a [[burgundok]], az [[Orléans]] környéki [[alánok]] és a vizigótok, akik az utolsók voltak, de Aetius számára különös jelentőséggel bírtak seregének erősítésében. Elsősorban a vizigótok királya, [[I. Theuderich nyugati gót király|I. Theuderich]] akarta a hunokat saját országában, [[Aquitania|Aquitaniában]] várni, talán azért is, mert néhány évvel korábban közte és Aetius között harcok voltak. Aetius arra kérte a valamikori galliai pretoriánus prefektust, Avitust, aki germán létére a rómaik között velük azonos tiszteletnek örvendett, hogy emlékeztesse I. Theuderichet szövetségesi kötelezettségére. Avitus fáradozásának köszönhetően a vizigót királyt sikerült meggyőzni a közös fellépés szükségességéről.
| |||