„Őskeresztények” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
63. sor:
A gyülekezetek vezetésére választott idősebbeket [[presbiter]]eknek (''preszbüterosz'') nevezték, a presbiterek mellé választott segédeket pedig [[diakónus]]oknak. Ezeknek a fő kötelességük az adománygyűjtés és annak a szegények között való kiosztása, továbbá az igehirdetés és a keresztelés is volt. Általában a presbiterek közül kerültek ki azok, akik a szent iratokat magyarázták. A gyülekezetek elöljáróinak kinevezéséhez böjtölés és imádkozások közepette kérték Isten vezetését.<ref>http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/13 Ap. Csel. 13 : 1-3</ref><ref>http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/14 Ap. Csel. 14 : 23</ref>
Az első keresztény gyülekezetekben a tagok között nem volt különbség, férfi vagy nő, mindenki egyenrangú volt, Jézus tanításának megfelelően.<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Máté 23: 6-12</ref> Ugyanakkor azok, akik mint [[Szent Lélek|a lélektől]] sugallt prófétaként léptek fel, azok utasításait elfogadták. Ezen emberek az [[apostolok]], az ún. [[Próféta|próféták]] és más tanítók voltak. Az apostolok Krisztus tanítványai közül kerültek ki, akik mint vándor-prédikátorként működtek és sok csodát tettek. A próféták is Isten nevében emelkedtek szólásra a keresztény gyülekezetekben. Az apostolokról és a prófétákról a hívők gondoskodtak. Viselkedésük alapján állapították meg, vajon igaz próféták-e vagy álpróféták. A tanítók az apostolokhoz hasonló szerepet töltöttek be, de a prófétákhoz hasonlóan egy helyen tartózkodtak. Az ő igazhitűségüket nem annyira a viselkedésükből, hanem inkább tanításuk tartalmából ismerhették meg a keresztények.<ref name="Vallástörténeti kislexikon, 3. kiadás, 1975.">Vallástörténeti kislexikon, 3. kiadás, 1975.</ref>
A tisztségviselők súlya kicsi volt, hiszen a ''„lelki”'' funkciókat a ''"Lélek hordozói"'' látták el, azok a karizmatikus ajándékokkal megáldott [[apostol]]ok, [[Próféta|prófétá]]k és tanítók, akik az egész egyházért munkálkodtak. A püspökök (''presbiterek'') és a diakónusok csupán a külső dolgokban segédkeztek. A [[pneuma]] (''Lélek'') elapadásával keletkező űrt azonban nekik kellett betölteniük, és szerepük lassan fontosabb lett.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve|39. o.}}
| |||