„Veress Gábor (zenei szakíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Életpályája: átirányításra mutató zöld link javítása AWB |
||
28. sor:
Az [[1900-as évek]] elején öccsével, Veress Istvánnal együtt [[Csíkszereda|Csík]]ban, Marosvásárhely környékén, [[Kovászna|Kovásznán]], a [[hétfalu]]si csángóknál, később Nagyenyed vidékén megkezdték a [[fonográf]]fal való népdalgyűjtést. A tanítóképző dalkarának székely [[népdal]]okat, népi [[tánc]]okat (szeredai négynyüstös) tanított. [[1904]]-ben a Bethlen Gábor Kollégiumban ''A székelyek zenéjéről'' tartotta tanári székfoglaló előadását. Ebben zeneileg vizsgálta a [[ballada|balladát]]. Első megállapítása szerint a [[székely]] [[ballada]] „zenéjén az ősiség zománca villog”. A [[magyar népdal]]ban az „őshazából kihozott és idegen hatásoktól mentes ősdallamot” kereste. Az „ősdallam” pontosabb meghatározásához ugyan nem jutott el, de tanította a [[Pentatónia|pentatóniát.]]
Az [[Ethnographia|Ethnographiá]]ban is jelentkezett népballada-közlésekkel (pl. a Molnár Annával). Ugyanekkor a Nagyenyedi Daloskörrel, amelynek az [[1890-es évek]]től karnagya volt, klasszikusok betanítására, előadására is vállalkozott. [[1927]]-ben [[Beethoven]] [[
Népdalgyűjtő útjairól az [[első világháború]] éveiben betegeskedése miatt le kellett mondania, de az enyedi zenei életben tevékenyen részt vett. A Magyar Dalosszövetség kottatára megőrizte az általa feldolgozott [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-dalokat és az újabb költők [[Költészet|verseire]] komponált dalait. Tanítványaitól ([[Incze János]], [[Markó Gábor]], Sárkány Ferenc, Székely Mihály) tudjuk, hogy különösképp szerette [[Kodály Zoltán|Kodályt]], dicsérte Psalmusát, betanította Villőjét, noha annak nyilvános előadására nem kerülhetett sor. 1937. február 13-án helyezték örök nyugalomra Nagyenyeden.
| |||