Wikipédia

„Modus Hungaricus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Hadi építmények kategória eltávolítva; Erődök kategória hozzáadva (a HotCattel)
a Kisebb szemantikai hibák javítása
1. sor:
A '''Modus Hungaricus''' sajátos, a 15. és 16. századra jellemző magyar [[Földvár (építmény)|földvár]]fajta és sajátos erődépítési stílus, amely a kazettás földvártechnológiaföldvár-technológia adaptációja az [[Hajítógép#Ellensúllyal működő hajítógépek|egyre erősebb hajítógépekkel]], majd [[Ágyú (löveg)|ágyúkkal]] végrehajtott ostromokkal szemben.
[[Fájl:SzolnokCstaAVárAlatt.jpg|bélyegkép|260px|A Modus Hungaricus szemléletes példája az akkor világszinten korszerű rondellarendszerrel épült szolnoki erősség]]
Vincenzo Scamozzi és Giacomo Lanteri 16. századi olasz építészek foglalkoztak a fa-föld erődök kérdésével. A földvár a korban egyáltalán nem volt ritka, sőt, hazánkon kívül a flamandoknál, Itália és Ausztria egyes részein megszokottak voltak. Mindkét mester egyetértett abban, hogy a rótt palánk nem kezdetleges módszer, hanem olcsó alternatívája a téglaváraknak a kőhiányos területeken, ráadásul azt is állították, hogy jobban ellenállt (rugalmassága miatt) a tüzérség rombolásának, mint a legtöbb kő- és téglafal.<ref name=":1">Gerő László 1955: Magyar várépítészet. Művelt Nép Kiadó, Budapest. 514. p.</ref>
6. sor:
A ''palánk'' módszer lényege, hogy a talajba 1-2 méter mélyre levert gerendákból kettős vagy hármas palánkfal épült. Az egyes cölöpöket ácsolással, és/vagy vesszőfonattal összerögzítették, ezután a két fal közét földdel és agyaggal rétegekben töltötték fel, a rétegeket alaposan ledöngölve rendkívül kemény és tartós szerkezetet kaptak. A szerkezetet kívülről fonattal és agyagtapasztással burkolták a tűzállóság fokozására, ez egyben a kezdetleges ágyúk ellen is nyújtott némi védelmet.<ref>[http://kokovon.blogspot.hu/2015/01/a-tiszai-vegvar-szolnok-1552.html Kő kövön - virtuális műemléki rekonstrukciók]</ref> A komplexebb kivitel a ''rótt palánk'', ahol a gerendákat ácsolt keresztszerkezettel erősítik és a fal belső felén még egy palánk épül, fokozva a statikai szilárdságot.<ref name=":1" />
[[Fájl:A várfal részlete, 2017 Nyírbátor.jpg|bélyegkép|260px|Egyszerű palánk rekonstrukciója, Ecsed. ''(Az eredeti épületekben jóval sűrűbben voltak a cölöpök, zárt kettős falat alkottak<ref name=":1" />)'']]
Régészeti problematikája, hogy a faszerkezet elkorhadása után csak kevés és sérült maradványa található meg ma, mint például a Győri Dunakapu tér alatti.<ref>[http://2.bp.blogspot.com/-x19h_quxm40/VLptje4DXwI/AAAAAAAACW8/T6P_yrDdpI4/s1600/01.jpg Kő kövön – virtuális műemléki rekonstrukciók]</ref> Értelemszerűen a földvárak és palánkvárak ezért kevésbé feltártak, mint kőből épült társaik.
 
A „magyar módi” abban tért el az németalföldi földváraktól, hogy széles árkok és emelt lövegállások helyett latorkertekkel és külső önálló palánkművekkel fokozták a rohammentességet. Tehát a kivitelezés módja miatt volt magyar, nem pedig a földvár-jelleg miatt. Hadászati lényege, hogy már a vizesárok előtt volt egy palánksor, ami fizikai akadályként lassította az ellenséget. Továbbá az egyes terepszakaszokat levert cölöpökből készült kerítéssel felosztották, amivel pedig az ellenség manővereit korlátozták. '''Tehát''' '''a kivitelezés módja és hadászai működési elve miatt volt sajátosan magyar, nem pedig a földvár-jelleg miatt.''' Előremutató elképzelés volt tehát a harcok súlyát a várfalról az árokra áttenni, mivel ez lehetővé tette az aktívabb védelmet, mint azt a későbbi [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vauban-féle]] rendszer is előírja.<ref name=":1" />
 
Mivel a korabeli lövegek pontossága és tűzgyorsasága kicsi volt e falak a 16. század derekán megfelelő védelmet nyújtottak,. sőtTovábbá sok korábbi elavult várat e módszerrel egészítettek ki, mivel sokkal jobban bírták a rugalmas földvárfalak a tüzérségi találatokat, mint a magas és relatíve vékony középkori kőfalak. Ilyen technikájú erődök jellemzően az alföldi és alacsony-dombsági területeken épültek, ahol nem volt elég kő, illetve a széles vizesárkok, mocsarak önmagukban biztosították az általános rohammentességet. Ahol nem volt lehetőség ilyen "nevesnedves" védművek kialakítására ott palánkkal erősített szárazárok ([[ellenlejtő]]) épült ([[Berzence vára|Berzence]]). Használata nem volt jellemző az egész országra, mivel a helyvidékekenhegyvidékeken értelemszerűen kővárak épültek, a Dunántúl és a Felvidék egyes részein pedig téglavárak.<ref name=":0">Winkler Gusztáv (2007): Erődvárosok, városerődítések. Műegyetemi Kiadó 310 p. ISBN: 978 963 420 902 7</ref>
[[Fájl:Casle wall from west, 2017 Nyírbátor.jpg|bélyegkép|260px|Helyreállított földvárfal, [[Ecsedi vár|Ecsed]]. Ez az egyszerűbb palánk kivitel, a rótt palánkot keresztben épített faszerkezet és belső, második palánksor erősítette.]]
 
== E technikával készült hazai várak ==
A Modus Hungaricus megoldásával először hagyományos belsőtornyos várak épültek, amelyek alig többek, mint a klasszikus földvárak, ilyen volt [[Bajoni földvár|Bajon vára]]. Később már korszerű erődök épülnek e technikával, így a [[Tokaji vár|Tokaji]], a [[Szolnoki vár|Szolnoki]] és [[Fácános vár]], [[Babócsa vára|Babócsa]] és [[Kaposvár vára|Kaposvár]] rondellás erődje. A [[Szigetvári vár|Szigetvári]] és a [[Berzence vára|Berzencei]] és a [[Kisvárdai vár|Kisvárdai]] várak teljes külső olasz-bástya-rendje, [[Gyulai vár|Gyula]] oldalazóműves külső védvonala, az [[Egri vár]] több bástyája, ágyúdombja és félbástyája (1560-1590), a félkész [[Kanizsai Vár]] három bástyája és [[Ecsedi vár|Ecsed]] várának szarvműve szintén ilyen kivitel. Természetesen idővel ezek egy részét tovább fejlesztették és kővel kifalazták őket.▼
 
* A Modus Hungaricus megoldásával először '''hagyományos belsőtornyos várak''' épültek, amelyek alig többek, mint a klasszikus földvárak, ilyen volt [[Bajoni földvár|Bajon vára]].
Még a legnagyobb kővárak ([[Győri vár|Győr]], [[Kállói vár|Kálló]], és [[Komáromi erődrendszer|Komárom]]) külső védművei is e megoldással készültek, a várak melletti egyes kiemelt jelentőségű terepszakaszokat pedig egysoros palánkkal körülvéve latorkerteket alakítottak ki, a rohammentesség fokozására. Gyakran a meglévő terepszakaszok meredekségét fokozták e módszerrel. A 16. század végétől már jellemzően csak a várak árokrendszereit kiegészítő elemek, mint az ollóművek, lunetták és pajzsgátak készültek e módszerrel, kiemelhető e téren Arad átalakítása.<ref name=":0" /> ▼
* Később már korszerű '''rondellás-külsőtornyos erődök''' épülnek e technikával, így a [[Tokaji vár|Tokaji]], a [[Szolnoki vár|Szolnoki]] és [[Fácános vár]], [[Babócsa vára|Babócsa]] és [[Kaposvár vára|Kaposvár]] rondellás erődje.
▲A* ModusIgen Hungaricus megoldásával először hagyományos belsőtornyos várak épültek, amelyek alig többek, mint a klasszikus földvárak, ilyenkorszerű volt [[Bajoni földvár|Bajon vára]]. Később már korszerű erődök épülnek e technikával, így a [[Tokaji vár|Tokaji]], a [[Szolnoki vár|Szolnoki]] és [[Fácános vár]], [[Babócsa vára|Babócsa]] és [[Kaposvár vára|Kaposvár]] rondellás erődje. A [[Szigetvári vár|Szigetvári]], és a [[Berzence vára|Berzencei]] és a [[Kisvárdai vár|Kisvárdai]] várak teljes külső '''olasz-bástya-rendje''', [[Gyulai vár|Gyula]] oldalazóműves külső védvonala, az [[Egri vár]] több bástyája, ágyúdombja és félbástyája (1560-1590), a félkész [[Kanizsai Vár]] három bástyája és [[Ecsedi vár|Ecsed]] várának szarvműve szintén ilyen kivitel. Természetesen idővel ezek egy részét tovább fejlesztették és kővel kifalazták őket.
▲* Még a legnagyobb kővárak ([[Győri vár|Győr]], [[Kállói vár|Kálló]], és [[Komáromi erődrendszer|Komárom]]) külső védművei is e megoldással készültek, a várak melletti egyes kiemelt jelentőségű terepszakaszokat pedig egysoros palánkkal körülvéve latorkerteket alakítottak ki, a rohammentesség fokozására. Gyakran a meglévő terepszakaszok meredekségét fokozták e módszerrel. A 16. század végétől már jellemzően csak a várak árokrendszereit kiegészítő elemek, mint az ollóművek, lunetták és pajzsgátak készültek e módszerrel, kiemelhető e téren Arad átalakítása.<ref name=":0" />
* A 16. század végétől már jellemzően csak a várak árokrendszereit kiegészítő elemek, mint az ollóművek, lunetták és pajzsgátak készültek e módszerrel, kiemelhető e téren Arad átalakítása.<ref name=":0" />
 
A módszer „kikopásának” későbbi oka nem elavulttá válása volt, hanem a drága karbantartás, hiszen a korhadó fa és vessző elemeket folyamatosan cserélni, a sártapasztást pedig néhány évente megújítani kellett.<ref name=":1" />
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Modus_Hungaricus”