„Öntészet” változatai közötti eltérés

A viaszveszejtéses vagy viaszvesztéses eljárás – a precíziós öntés változata – évszázadokkal ezelőtt alakult ki, és elsősorban az [[ötvösség]] és a [[szobrászat]] területén alkalmazták előszeretettel. A viaszból[[viasz]]ból kézzel mintázott egyedi műtárgy – [[ékszer]], [[érem]], [[plakett]], [[kisplasztika]], [[Szobrászat|szobor]] – hűen visszaadja alkotója keze munkáját. Olyannyira, hogy gyakran még a művész ujjlenyomata is felfedezhető az öntvényen. Az így létrehozott alkotáson nem jelennek meg a legtöbb öntészeti eljárásra jellemző osztófelületek melletti kitüremkedések, sorják, így a végső megmunkálás, a [[cizellálás]] sokkal kevesebb munkát igényel. Ezzel az ősi eljárással napjainkban is rendszeresen készülnek egyedi műtárgyak. Magyarországon elsősorban az [[ötvösség]] és az [[éremművészet]] területén alkalmazzák, de készülnek egyedi kisplasztikák is szép számmal ezzel az eljárással. Virtuóz mestere volt [[Ligeti Erika]] [[Szobrászművész|szobrász]] és [[Éremművészet|éremművész]], de a ma élő alkotók közül jelentősek [[Kótai József]], [[Soltra E. Tamás]], [[Szabó György (szobrász)|Szabó György]], [[Szöllőssy Enikő]], [[Szunyogh László (szobrász)|Szunyogh László]] így készült művei is.