„Balázsfalvi paktum” változatai közötti eltérés

A paktum nyílt katonai uralom alapját teremtette meg, amely ellen [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] emlékirattal<ref>''Moribunda Transylvania''</ref> fordult a császári udvarhoz. [[Bécs]]ben nem fogadták el a paktumot, illetve a vállalt garanciáit, Lotharingiai Károlyt visszarendelték, helyette [[Antonio Caraffa|Antonio Caraffát]] nevezték ki főparancsnoknak, aki már 1688 májusára elérte, hogy Erdély a [[fogarasi nyilatkozat|fogarasi deklaráció]]val csatlakozzon Magyarországhoz. Ezt a pozsonyi országgyűlés alapján mondták ki, amely kimondta a Habsburg dinasztia örökös jogát Szent István koronájára. A balázsfalvi paktumban foglalt önállóságot azonban az 1691-es [[Diploma Leopoldinum]] visszaállította. A korona jogának kimondása miatt sok történész ezt a pillanatot tekinti az önálló Erdély végének. Ez azonban vitatható megállapítás, mivel az önállóság nem azonos a függetlenséggel és Erdély még legalább néhány évig folytatott önálló de nem független politikát. Az bizonyos, hogy a fejedelmi kormányzat mozgástere erősen beszűkült, és az elkerülhetetlen bukás már látható volt. De még nem zárult le az a kérdés, hogy Erdély milyen formában lesz a Habsburg Birodalom része.