„Szalánkeméni csata” változatai közötti eltérés

Amikor a fővezér hírt kapott arról, hogy az oszmán haderő [[Belgrád]] felé vonul, maga is indulást rendelt. Mivel ő maga éppen betegen feküdt, ezért június 29-én az első 15 ezred [[Charles-Louis de Souches|de Souches]] táborszernagy parancsnoksága alatt indult dél felé [[Dunaújváros|Dunapentelén]], [[Dunaföldvár]]on és [[Tolna|Tolnán]] át. A császáriak [[Mohács]]nál, a brandenburgiak [[Hans Albrecht von Barfus|Barfus altábornagy]] parancsnoksága alatt [[Szekszárd]]nál gyülekeztek. A felgyógyultan érkező fővezér szemlét tartott a csapatok felett, majd csatlakozott [[Guido von Starhemberg]] altábornagyhoz, aki [[Eszék]]en állt az elővéddel. A keresztény haderő Eszéknél átkelt a Dráván, és a Duna jobb (déli) partján vonult Belgrád felé, hogy ott találkozzon az ellenséggel. Július 22-én Badeni Lajos hírt kapott, hogy [[II. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán szultán]] június 23-án meghalt, trónját öccse, [[II. Ahmed oszmán szultán|II. Ahmed]] foglalta el. Július 29-én a had [[Pétervárad]]ra érkezett. Badeni Lajos itt ellátó bázist épített ki. Az utánpótlást vízi úton, [[dereglye|dereglyéken]] szállították a tovább vonuló hadsereg részére, a császári folyami flottilla védelme alatt. A flottillát megerősítették, mert a török dunai sajkások (evezős hajók), [[Mezzomorto Hüszejn pasa|Mezzomorte]] [[kapudán pasa]] parancsnoksága alatt a közelben cirkáltak. A had még Péterváradon állomásozott, amikor Mezzomorte támadása miatt a császári hajókat vissza kellett vonni Péterváradra, a szárazföldi had védelme alá. Még egy kedvezőtlen hír jött: [[Titel]] vára kapitulált, az egyezkedés során a törökök lemészárolták a császári (német, magyar és szerb) helyőrséget.

 

 

A keresztény haderő augusztus 4-én indult tovább [[Zimony]] felé. Augusztus 5–10. között [[Zalánkemén|Szalánkeménben]] állomásoztak, majd augusztus 12-én megérkeztek Zimony alá. Felderítőinek jelentéséből Badeni Lajos tudta, hogy itt a nagyvezír jól erődített tábort épített, amelyben mintegy {{szám|90000}} katonát és 200 ágyút összpontosított. Velük volt 300 francia tiszt is, főleg hadmérnöki és tüzérségi irányítók, a törökkel szövetséges [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] hadseregéből. Belgrádnál további {{szám|30000}} főnyi török sereg állt. A francia tisztek a nagyvezírnek azonnali támadást tanácsoltak, de Köprülü Musztafa, ismerve a közeledő hadsereg erejét, úgy döntött, erődített állásaiban várja be az ellenség támadását.<ref name="bánlaky_mekoszk1471">Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1471.html</ref>