„Fogarasi nyilatkozat” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Kép|[[Fájl:Teleky Mihály (1634-1690).jpg|méret=x160pxbélyegkép|szöveg=Teleki Mihály}}]]
{{építés alatt}}
[[Fájl:Bethlen Miklós.jpg|bélyegkép|Bethlen Miklós]]
'''Fogarasi nyilatkozat''' vagy '''fogarasi deklaráció''' vagy '''Declaratio in Protectionem Cesareo-Regiam'''{{refhely|F. Molnár 2016|: 65. o.}} néven ismert az 1688. május 9-én elfogadott dokumentum, amelyben [[I. Apafi Mihály]], a [[erdélyi fejedelmi tanács|fejedelmi tanács]] és az [[erdélyi országgyűlés|országgyűlés]] kinyilvánították, hogy [[Erdély]] a török védnökség helyett [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] oltalma alá helyezi magát. [[Teleki Mihály (főgenerális)|Teleki Mihály]]nak az előkészítésben játszott szerepe miatt '''Teleki-féle hódolati nyilatkozat'''-ként is említik.{{refhely|Jakab 1875b|: 23–26. o.}}
{{Kép|[[Fájl:Antonio Carafa.jpg|méret=x160pxbélyegkép|szöveg=Antonio Caraffa}}]]
'''Fogarasi nyilatkozat''' vagy '''fogarasi deklaráció''' vagy '''Declaratio in Protectionem Cesareo-Regiam'''{{refhely|F. Molnár 2016|: 65. o.}} néven ismert az 1688. május 9-én elfogadott dokumentum, amelyben [[I. Apafi Mihály]], a [[erdélyi fejedelmi tanács|fejedelmi tanács]] és az [[erdélyi országgyűlés|országgyűlés]] kinyilvánították, hogy [[Erdély]] a török védnökség helyett [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] oltalma alá helyezi magát. [[Teleki Mihály (főgenerális)|Teleki Mihály]]nak az előkészítésben játszott szerepe miatt '''Teleki-féle hódolati nyilatkozat'''-ként is említik.{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 23–26. o.}}
 
A dokumentum keltezése nagyszebeni,{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 26. o.}} mert a fejedelem meghatalmazottjai ott írták alá, de maga a fejedelem és az országgyűlés Fogarasban tartózkodott.
 
== Előzményei ==
1687-ben [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotharingiai Károly]] csapatai a törökök elleni győzelmeket követően az 1686-os [[Haller-diploma]] alapján [[Erdély]]ben kívántak telelni, de mivel ez komoly gazdasági terhet jelentett volna az országnak, Apafi igyekezett ezt elkerülni. Így került sor a [[balázsfalvi paktum]] megkötésére, amelyben a fejedelem elismerte a korona jogát Erdélyre, ugyanakkor Lotharingiai Károly garantálta, hogy a császár elismeri a fejedelemség önállóságát. A bécsi császári udvar nem fogadta el a balázsfalvi paktum kikötéseit, és [[Antonio Caraffa]] generálist küldte Erdélybe katonai főbiztosként, hogy megtegye, amit „a császár szolgálata érdekében jónak és kivihetőnek lát.”{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 14. o.}} [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] a Habsburgokkal kötendő szövetséget előnyösnek tartotta ugyan, de ''[[Moribunda Transylvania]]'' című beadványában tiltakozott az udvarnál a katonai uralom ellen.{{refhely|ErdTört 1986|: II. 875–876. o.}}{{refhely|Jankovics 2016|: 316. o.}}
 
== Keletkezése ==
Caraffa 1688. februárban érkezett [[Nagyszeben]]be, és onnan levelet írt Apafi Mihálynak, amelyben kérte, hogy küldje el hozzá megbízottjait a katonaság ellátásával kapcsolatos vitás ügyek megbeszélésére. Miután ez sikeresen megtörtént, Caraffa ismét írt Apafinak, és kérte, hogy meghatalmazottjaként küldje el hozzá a név szerint kijelölt főurakat és tisztségviselőket: Teleki Mihály, [[Bethlen Elek (történetíró)|Bethlen Elek]], [[Bethlen Gergely (főkapitány)|Bethlen Gergely]], borosjenői Székely László, Valentin Frank nagyszebeni királybíró, Szabó Keresztély nagyszebeni polgármester, Bethlen Miklós, [[Apor István]], [[Alvinczi Péter (bíró)|Alvinczi Péter]], kissárosi Sárosi János, és Michael FlistichFilstich brassói bíró. A [[Fogaras]]on ülésező országgyűlés május 3-án adta ki nekik a meghatalmazást a Caraffával való tárgyalásokra, azzal, hogy „amit végeztek, a felhatalmazó országgyűlés is érvényesnek és elfogadottnak fogja tekinteni és tartani.”{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 14–17. o.}}
{{Kép|Teleky Mihály (1634-1690).jpg|méret=x160px|szöveg=Teleki Mihály}}
{{Kép|Antonio Carafa.jpg|méret=x160px|szöveg=Antonio Caraffa}}
Caraffa 1688. februárban érkezett [[Nagyszeben]]be, és onnan levelet írt Apafi Mihálynak, amelyben kérte, hogy küldje el hozzá megbízottjait a katonaság ellátásával kapcsolatos vitás ügyek megbeszélésére. Miután ez sikeresen megtörtént, Caraffa ismét írt Apafinak, és kérte, hogy meghatalmazottjaként küldje el hozzá a név szerint kijelölt főurakat és tisztségviselőket: Teleki Mihály, [[Bethlen Elek (történetíró)|Bethlen Elek]], [[Bethlen Gergely (főkapitány)|Bethlen Gergely]], borosjenői Székely László, Valentin Frank nagyszebeni királybíró, Szabó Keresztély nagyszebeni polgármester, Bethlen Miklós, [[Apor István]], [[Alvinczi Péter (bíró)|Alvinczi Péter]], kissárosi Sárosi János, és Michael Flistich brassói bíró. A [[Fogaras]]on ülésező országgyűlés május 3-án adta ki nekik a meghatalmazást a Caraffával való tárgyalásokra, azzal, hogy „amit végeztek, a felhatalmazó országgyűlés is érvényesnek és elfogadottnak fogja tekinteni és tartani.”{{refhely|Jakab 1875b|: 14–17. o.}}
 
Caraffa először Teleki Mihállyal tárgyalt, majd külön-külön a küldöttség többi tagjával. Titkárával, [[Absolon Dániel]]lel megfogalmaztatta a nyilatkozatot, amelynek előkészítésében feltehetőleg Teleki Mihály is részt vett. A nyilatkozatot Teleki, Sárosi és Alvinczi már a többiek előtt elolvashatták. Amikor a küldöttség megismerte a nyilatkozat tartalmát, időt kértek, hogy megtanácskozzák, Teleki viszont az azonnali aláírás mellett kardoskodott. A tanácskozás során Bethlen Miklós és Apor István ellenezték a nyilatkozat aláírását,. aA többiekhalogatás félelmükbenmiatt elfogadtákCaraffa azzal fenyegetőzött, éshogy Caraffaágyúkkal nyomásáraindul aláírtákFogaras ellen.{{refhely|Szilágyi 1866|: II. 367. o.}} Május 9-én végül a küldöttség aláírta a nyilatkozatot, és Futárralfutárral elküldték aláírásra a fejedelemhez [[Fogaras]]ra, akit Caraffa azzal fenyegetett, hogy ellenszegülés esetén családjával együtt Bécsbe viteti.{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 17–23. o.}}{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 28. o.}}
 
== Tartalma ==
A nyilatkozat kijelenti, hogy Erdély a török védnökség helyett visszatér Magyarország királyához, „melytől az irigykedő sors és némelyek nagyravágyó merénylete által szakíttatott volt el”.{{refhely|Jakab 1875b1875a|: 24. o.}} Lipót császárnak és utódainak oltalma alá helyezi magát, a törökökkel megszakítja a kapcsolatot, sőt a császár parancsára fegyverrel is kész ellenük fordulni. Az ország váraiban és városaiban állomásozó császári katonaság megmarad, és [[Kővár vára|Kővár]], [[Huszti vár|Huszt]], [[Görgényi vár|Görgény]] és [[Brassó]] váraiba is betelepül.{{refhely|Sándor 1865|: 348. o.}} A fejedelemség évi hétszázezer forint adót fizet a császárnak készpénzben. A fejedelemség önállóságát a [[balázsfalvi paktum]] szerint biztosítják addig is, míg „a császár az országra nézve jogbiztosító kegyelemlevelet ad.”{{refhely|Jakab 1875a|: 25. o.}}{{refhely|ErdTört 1986|: II. 876. o.}}
 
== UtóéleteKövetkezményei ==
[[Bornemisza Anna]] fejedelemasszony annyira a lelkére vette a nyilatkozatot, hogy elméje megbomlott, és pár hónappal később bekövetkezett halála is ennek tulajdonítható.{{refhely|Jakab 1875b|: 28. o.}} Caraffa birtokba vette a nyilatkozatban felsorolt várakat, Brassó azonban ellenállt, így azt [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] ostrommal vette be. Teleki Mihály jutalma {{szám|12000}} forint értékű ezüstnemű lett.{{refhely|Szilágyi 1866|: II. 368. o.}}
{{csonk-szakasz}}
 
Június 1-jén az erdélyi rendek egy 13 pontból álló előterjesztést készítettek, hivatkozva a fogarasi nyilatkozatban fenntartott jogokra. Ennek két első pontjában kérték a négy bevett vallás rendszerének megőrzését, az idősebbik és ifjabbik Apafi fejedelem tisztségében megtartását, haláluk után szabad fejedelemválasztást.{{refhely|Jakab 1875a|: 30–31. o.}} A felterjesztésre június 17-én kapták meg az uralkodótól választ, amelyben megígérte a háborítatlan vallásszabadságot, az ország jövőjét illetően azonban csak a hadjárat végeztével kívánt intézkedni.{{refhely|Szilágyi 1866|: II. 369. o.}}{{refhely|ErdTört|: II. 876–877. o.}}
 
== Jegyzetek ==
25 ⟶ 27 sor:
== Források ==
* {{hely|F. Molnár 2016}} {{CitLib | aut = F Molnár Mónika | tit = Olasz hadi írók és generálisok Bécs és Isztambul között | loc = Budapest | red = reciti | ann = 2016 | isbn = | 978-615-5478-26-0 | url = http://real.mtak.hu/42370/1/mmbookvegleges_u.pdf}}
* {{hely|Jakab 1875a}} {{CitPer | aut = Jakab Elek| tit = AzSándor Pál kapithia s az erdélyi nemzeti fejedelemség utolsó Apafiévei | per = Magyar Történelmi Tár | tom = 2 | fasc = 9 8| ann = 1875 | url = http://real-j.mtak.hu/40794078/1/MagyarTortenelmiTar_1875_21_2_09MagyarTortenelmiTar_1875_20_2_08.pdf}}
* {{hely|Jakab 1875b}} {{CitPer | aut = Jakab Elek| tit = Sándor Pál kapithia s az erdélyi nemzeti fejedelemségAz utolsó éveiApafi | per = Magyar Történelmi Tár | tom = 2 | fasc = 89 | ann = 1875 | url = http://real-j.mtak.hu/40784079/1/MagyarTortenelmiTar_1875_20_2_08MagyarTortenelmiTar_1875_21_2_09.pdf}}
* {{hely|Jankovics 2016}} {{CitPer | aut = Jankovics József | aut2 = Szörényi László | tit = Bethlen Miklós: Moribunda Transylvania | per = Irodalomtörténeti Közlemények | tom = 120 | fasc = 3 | ann = 2016 | pag = 315-335 | url = http://epa.oszk.hu/00000/00001/00441/pdf/EPA00001_ItK_2016_3_315-335.pdf}}
* {{hely|ErdTört 1986}} {{CitLib | cap = A balázsfalvi szerződés és a fogarasi nyilatkozat | tit = Erdély története: Három kötetben | ass = Főszerk. Köpeczi Béla | loc = Budapest | red = Akadémiai | ann = 1986 | isbn = 963 05 4203 X | url = http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/276.html}}
* {{hely|Sándor 1865}} {{CitPer | aut = Sándor József | tit = Erdély, Magyarország kiegészítő része. Jogtörténeti tanulmány. Első közlemény | per = Budapesti Szemle | tom = 2 | fasc = 5-7 | ann = 1865 | pag = 321-377 | url = http://real-j.mtak.hu/2267/1/BudapestiSzemle_1865_002.pdf}}
* {{hely|Szilágyi 1866}} {{CitLib | aut = Szilágyi Sándor | tit = Erdélyország története tekintettel mívelődésére | loc = Pest | red = Heckenast Gusztáv | ann = 1866 | url = http://mek.oszk.hu/14700/14777/pdf/14777_2_2.pdf}}
 
== További információk ==