„Nicolas Sarkozy” változatai közötti eltérés

'''Nicolas Sarkozy''' ([[International Phonetic Alphabet|IPA]]: [nikola saʀkozi]), {{audio|Sarkozy.ogg|kiejtés}}, teljes nevén '''Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocsa''' ([[Párizs]], [[1955]]. [[január 28.]] –) apai ágon magyar származású [[Franciaország|francia]] jobboldali politikus. Mint az [[UMP]] elnöke, a legesélyesebb jelöltként indult a [[2007-es franciaországi elnökválasztás]]on. [[2007]]. [[május 6.|május 6-án]], a szocialista [[Ségolène Royal]]t legyőzve, a szavazatok közel 53%-át megszerezve lett a [[Franciaország|Francia Köztársaság]] 23. elnöke (illetve ''ex officio'' – hivatalából eredően – [[Andorra társhercegeinek listája|Andorra társhercege]]).<ref>[https://index.hu/politika/kulfold/sarkroy5272/]</ref> Sarkozyt 2011-ben az Aranygyapjas Rend lovagjává ütötte I. János Károly spanyol király.<ref>[http://news.iafrica.com/worldnews/765826.html Sarkozy to get Golden Fleece]</ref>

[[Fájl:Armoirie famille Sarkozy.svg|leftbal|80px]]

Édesapja, nagybócsai Sárközy Pál [[1928]]-ban született [[Budapest]]en egy magyar kisnemesi családban, melyamely földeket és egy kúriát birtokolt a [[Jász-Nagykun-Szolnok megye]]i [[Alattyán]]ban. A „Nagybóchai Sárközy” család [[1628]]. [[szeptember 10.|szeptember 10-én]] szerzett vitézségért [[Nemesség|nemesi]] [[címeres levél|oklevelet]] [[II. Ferdinánd magyar király|II.&nbsp; Ferdinándtól]], melyetamit [[Hont vármegye|Hont vármegyében]] hirdettek ki. A nemességszerző Sárközy Mihály a [[Hont vármegyeivármegye]]i [[Koháry család]] katonai kíséretébe tartozó vitézként lett [[armális nemes]]. Kapcsolata a főnemesi családdal a későbbi évszázadban is fennállt, amikor a hadi események csökkentével a szintén Mihály nevű fia 1660-ban Kecskemétre[[Kecskemét]]re költözött és marhakereskedelemmel kezdett foglalkozni. A Koháry család ez időben erősítette meg birtokosi fennhatóságát [[Kecskemét]] mezővárosa felett. A [[18. századbanszázad]]ban a család három kecskeméti főbírót adott a városnak. Ez időben vásárolta a család a [[nemesi előnév|nemesi előnevet]] adó nagybócsai pusztákat. A marhakereskedelem gazdasági jelentőségének hanyatlásával a család későbbi tagjai részben gazdálkodással foglalkoztak, részben jogi végzettséggel a vármegyei közigazgatásban (Pest-Pilis-Solt, Heves, Komárom) vállaltak szerepet, több szolgabírót, táblabírót adva az egyes vármegyéknek.

Nagyszülei, ifj. Sárközy György (1896-19481896–1948)<ref>https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-13035-143549-4?cc=1542666&wc=M6WL-MNG:101522301,107450501</ref><!-- Kérlek NE LINKELD, mert nem azonos Sárközy György íróval--> és csáfordi Tóth Katinka [[Alattyán]]ban birtokoltak egy kb. 200 hektáros[[hektár]]os földet és egy kúriát, azonban [[1934]]-ben, a [[nagy gazdasági világválság]] okozta [[infláció]]s időkben, mindkettőtől kénytelenek voltak megválni. Már a dédapa, id. Sárközy György (1862-19331862–1933)<ref>https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-13035-144875-11?cc=1542666&wc=M6WL-MNG:101522301,107450501</ref> is [[Szolnok]] város közigazgatásában dolgozott, számvevő tiszt, majd tanácsnok, fia, ifj. Sárközy György is apja nyomdokaiba lépett, a városi adminisztrációban végül kulturális és városfejlesztési alpolgármestereként tevékenykedett, amíg az [[1930-as évek]]ben egy pénzügyi botrány véget nem vetett politikai karrierjének. Nicolas Sarkozy közigazgatás iránti affinitása tehát családi tradíciókon alapul.

Anyai ágon a család [[Görögország]]ból áttelepült [[szefárdok|szefárd zsidók]]; dédapja ékszerész volt [[Szaloniki]]ben, nagyapja pedig urológus-sebész [[Franciaország]]ban <ref><u>'''Családfája''':</u>

* Andrée Jeanne Mallah (becenevén "Dádü"„Dádü”), a [[nanterre]]-i bíróság ügyvédje ([[Párizs]], [[1925]]. [[október 12.]])

* nagybócsai Sárközy György, Szolnok város alpolgármestere ([[1862]] – [[1933]])

* gyöngyösi Juhász Rózsa ([[1869]] – [[1934]])

* Mordohai Mallah, ékszerész Szalonikiben (? – [[1913]])

* Reyna Magriso ([[1868]] – [[1944]])

Civilként a reklámszakmában helyezkedett el. Megismerkedett [[Andrée Mallah]]-val, egy [[Szaloniki]]ből emigrált [[párizs]]i zsidó orvos leányával, aki ebben az időben egyetemistaként jogi tanulmányokat folytatott. [[1949]]-ben összeházasodtak. Ebből a házasságból született [[1955]]-ben Nicolas Sarkozy. Két testvére közül Guillaume ([[1952]]) textilgyáros, François ([[1957]]) pedig orvos, gyermekgyógyász, később biológus lett.

[[1959]]-ben az apa elhagyta családját, ezért édesanyjuk, hogy el tudja tartani gyermekeit, kénytelen volt befejezni megkezdett tanulmányait. A [[nanterre]]-i bíróságon lett ügyvéd. A [[villarceaux]]-i perben vált ismertté, amely az [[1970-es évek]] egyik legnagyobb francia politikai, ingatlanügyi botránya.

Paul Sarkozy még háromszor nősült. A második házasságából két gyermeke születiettszületett, Caroline és Olivier.

[[Fájl:Neuilly 3.JPG|thumb|rightbélyeg|Utca Neuilly-ben]]

Apja nem csak hazájához volt hűtlen, ex-feleségétőlexfeleségétől és három fiától is megtagadta a pénzügyi segítséget, bár időközben reklámügynökséget alapított és meggazdagodott. A család egy kis lakásban élt a XVII. kerületben, amelynek tulajdonosa az anya édesapja, Benoît Mallah volt. Később a kerület szomszédságában, a Párizs nyugati határán kívül elterülő [[Neuilly-sur-Seine]]-be költöztek, [[Franciaország]] leggazdagabb [[község]]ébe (franciául ''commune''). Sarkozy szerint megrögzött [[gaullizmus|gaullista]] nagyapja nagyobb hatást gyakorolt rá, mint apja, akit ritkán látott. Nagyapja születésre [[Ladino|szefárd]] zsidó volt, de [[katolicizmus|katolizált]], így Sarkozy otthon katolikus neveltetést kapott. Testvéreihez hasonlóan ma is gyakorolja katolikus vallását.

Sarkozy NeuillyNeuillyben, [[1984]]-ben találkozott először [[Cécilia Ciganer-Albéniz]]-vel ([[Isaac Albéniz]] zeneszerző ükunokájával), amikor – polgármesterként – hozzáadta őt [[Jacques Martin]] televíziós műsorvezetőhöz. A korábbi modell és PR-ügynök [[1988]]-ban elhagyta férjét Sarkozyért, majd egy évvel később el is vált tőle és [[1996]] októberében Sarkozyhez ment hozzá. Az esküvői tanúk [[Martin Bouygues]] és [[Bernard Arnault]] üzletemberek voltak. Közös fiuk, Louis [[1997]]. [[április 23.|április 23-án]] született.

[[2007]]. [[december 17.|december 17-én]] a [[L'Express]] közölt fotókat, amelyeken Sarkozy együtt volt látható a [[Disneyland (Párizs)|párizsi Disneylandben]] [[Carla Bruni]] modellel. A pár együtt töltötte a [[karácsony]]t [[Egyiptom]]ban, majd [[2008]]. január 8-án a nyilvánosság kizárásával házasságot kötöttek.

[[Fájl:Sarkozy-congres-ump.jpg|rightbélyeg|200px|thumb|Pártja kongresszusán]]

[[2004]] novembere óta az [[Unió egy Népi Mozgalomért]] (UMP, ''Union pour un Mouvement Populaire''), Franciaország legjelentősebb jobboldali pártja elnöke. [[Dominique de Villepin]] kormányában belügyminiszteri posztot tölt be, ugyanakkor címzetes államminiszter, ami azt is jelenti, hogy az elnök ([[Jacques Chirac]]) és a miniszterelnök után az ország harmadik emberének számít. Miniszteri feladataihoz tartozik a törvényvégrehajtás és a kormány és a helyi önkormányzatok közti koordináció. Korábban már számos egyéb kormányzati posztot töltött be.

[[Fájl:Chirac ABr62200 cropped.jpeg|thumbbélyeg|leftbal|Jacques Chirac, 2004]]

[[Fájl:Jean-Pierre Raffarin par Guillaume Kretz.jpg|thumbbélyeg|leftbal| Jean-Pierre Raffarin]]

[[Fájl:Villepin cropped.jpg|thumbbélyeg|leftbal|Dominique de Villepin]]

[[1993]]-tól [[1995]]-ig költségvetésügyi miniszter volt és [[Édouard Balladur]] miniszterelnök kabinetjének szóvivője. Karrierjének kezdeti szakaszában végig [[Jacques Chirac]] protezsáltjának tekintették. [[1995]]-ben azonban hátat fordított Chiracnak és helyette Balladurt támogatta az elnökválasztáson. Miután Chirac nyert, elvesztette miniszteri posztját és a hatalom körein kívül találta magát. Sokan vélik azóta is, hogy akkori viselkedését Chirac árulásnak tartotta és emiatt gyűlölte Sarkozyt.

A [[2004]]. [[március 31.|március 31-i]] kormányátalakításkor a pénzügyi tárca vezetését kapta meg. A feszültség közte és Chirac közt, illetve az új jobboldali kormánypárton, az UMP-n belül nőtt, mivel világossá vált, hogy [[Alain Juppé]] lemondása után Sarkozy a párt vezetésének megszerzését tűzte ki célul. Az is egyre világosabbá vált, hogy ezt a pozíciót ugródeszkának szánja a 2007-es elnökjelöltség megszerzéséhez. A France-2 tévécsatornán ebben az időben hangzott el Sarkozy egyik leggyakrabban idézett mondata, miután megkérdezték tőle, gondol-e az elnökválasztásra, mikoramikor reggel borotválkozik. ''„Nem csak borotválkozáskor”'' – mondta Sarkozy.

[[2004]] novemberében az UMP a szavazatok 85%-ával pártelnöknek választotta. Chirackal kötött megegyezése értelmében ekkor lemondott miniszteri posztjáról. A pártot megválasztása előtt megosztotta emelkedése és emiatt nagy politikai csata folyt a „sarkozisták”, mint [[Brice Hortefeux]], és a „chiracisták”, mint [[Jean-Louis Debré]] között.

[[2005]] februárjában Chiractól megkapta a legmagasabb francia állami kitüntetést: a [[Francia Becsületrend]] lovagja lett. [[2005]]. [[március 13.|március 13-án]] újraválasztották nemzetgyűlési képviselőnek (miniszteri megbízatása elnyerésekor [[2002]]-ben a francia alkotmány szerint le kellett mondania képviselői mandátumáról.

[[2005]]. [[március 31.|március 31-én]] a legnagyobb francia rádiócsatorna, a [[France Info]] azt a pletykát jelentette, hogy Sarkozyt újra belügyminiszternek nevezik ki [[Dominique de Villepin]] kormányában és ehhez még UMP-elnöki tisztségéről sem kell lemondania. [[2005]]. [[június 2.|júniusJúnius 2-án]], a kormánylista nyilvánosságra hozásakor ezt megerősítették.

A Raffarin kormányban betöltött első belügyminiszteri hivatala vége felé, 2004 elején, egy véleménykutatásközvéleménykutatás szerint Sarkozy Franciaország legszeretettebb és egyben a leggyűlöltebb jobboldali politikusa volt. A bűnözés elleni erős kezeskezű politikája, vagyis az utcai rendőrjelenlét emelése és a havonta kért bűnözést érintő rendőrségi eredménykimutatás bevezetése egyes körökben népszerű volt, más körökben népszerűtlen.

Kiterjesztette a 2003-ban kezdeményezett ''belső biztonsági'' törvénnyel elkezdett és a Perben törvénnyel befejezett, ez ideig csak szexuális bűnözőkre érvényes kötelező [[DNS (biológia)|DNS]] mintázást-mintavételt és kartotékolást egy-két kivétellel más törvényszegőkre is. Ezt az a kritika érte, hogy ez a polgári jogok megsértését jelenti és hátrányosan érintheti a lakosság alacsonyabb rétegeit.

Sarkozy próbálta enyhíteni az olykor feszült viszonyt a francia népesség többsége és a muzulmán közösség között. A protestánsokkal és katolikusokkal ellentétben a muzulmánoknak nem volt se szervezeteszervezetük, se megfelelő képviselőcsoportjaképviselőcsoportjuk, amiamely közösségüket a kormány előtt jogilag képviselhette volna. Sarkozy kívánatosnak vélte egy ilyen szervezet létrehozását. Helyeselte és elősegítette a muzulmánok képviseletére 2003-ban (eredetileg 1999-ben) [[Jean-Pierre Chevènement]] által kezdeményezett profitmentes Francia Muzulmán Tanács (Conseil français du culte musulman, CFCM) felállítását. Ezzel kapcsolatban javasolta az 1905-ös, vallás és állam szétválasztását illető törvény módosítását is, hogy mecset építésére a muzulmánok francia állami segítséget kaphassanak és ne legyenek külföldi segítségre utalva.

A muzulmán képviselet felállításának elősegítésével egyidejűleg állást foglalt a francia antiszemitizmus és a korzikai nacionalizmus ellen is. Az utóbbi keretében letartóztattaletartóztattatta a négy év alattóta szabad lábon tartózkodólévő [[Yvan Colonna]] korzikai nacionalistát, akiakit [[Claude Érignac]] korzikai prefektus gyilkosságávalmeggyilkolásával volt vádolvavádoltak.

Rövid pénzügyminiszteri hivatala alatt (teljes cím: pénzügyi, közgazdasági és iparügyi miniszter) a Sarkozy által kezdeményezett, vagy elősegített határozatok a hagyományos francia ''dirigisme'' (beavatkozási politika) és ''liberalisme'' (szabadság politika) keverékét képviselték, amiamely 2004 szeptemberében vegyes kritikát kapott.

* Sarkozy pénzügyminiszteri tevékenysége idején csökkentették le az állam [[France Télécom]]-ban való részesedését 50,4%-ról 41%-ra, de a villany- és gáz szolgáltatógázszolgáltató állami vállalatok jogi helyzetét is módosította.

* Sarkozy megdorgálta a bankokat és az áruházakat [[grande distribution]] áremeléseik miatt és egyezményre lépett az áruházakkal, hogy egyetemesen csökkentsék 2%-os átlaggal a háztartási cikkek árát. Ennek az egyezménynek a sikerét egyesek kétlik, akik szerint az árcsökkentés közelebb volt az 1%-hoz.

* Adózás: Sarkozy sikeresen kezelte as ISF adóval (gazdagokra kivetett szolidaritási adóval) kapcsolatos dilemmát. Ezt az adónemet baloldali politikusok nem változtatták volna meg, míg a jobboldali politikusok (mint például [[Alain Madelin]]) egyöntetűen törölni akarták. Sarkozy az adó csökkentését választotta, mert úgy vélte, hogy annak törlését a baloldal a gazdagoknak nyújtott ajándéknak tekintené.

Sarkozy, a Villepin-kormány belügyminisztereként kezdetben kevesebbet foglalkozott a saját témájával, a törvény betartás és rend fenntartás kérdéseivel, nyilatkozatai szélesebb körű témákat érintettek, inkább az UMP párt vezetője szólalt fel.

Hiába, a [[2005-ös franciaországi zavargások|2005-ös zavargás]] a törvénybetartás kérdését mégis ismét fókuszba hozta. Sarkozy ellen azt a vádat hozták fel, hogy ő volt a lázongás okozója, mert Párizs elővárosában ArgenteuilbenArgenteuil-ben (lásd [[Argenteuil (Val d'Oise)]]) az olcsó állami lakásokban (angolul ''housing projects''ben, franciául [[HLM]]-ben) élő ifjú törvényszegő csínytevőket, vandálokat csőcseléknek (''racaille'') nevezte.

Két gyerek (egyesek által balesetnek vélt) halálát, ami a zavargás tulajdonképpeni okozója volt előzőleg már gengszter tevékenységnekgengsztertevékenységnek tulajdonította. Ezt a kifejezést többen is kritizálták, még saját pártjában is. Ezek között volt a kormány egyik minisztere Azouz Begag (lásd [[Azouz Begag]]) is, aki az ifjak azonos szociális előhaladásának előmozdításával (''ministre délégué à la Promotion de l'égalité des chances'') volt megbízva. Sokan azonban helyeselték a fegyelmezetlen és fegyelmezhetetlen csínytevőkkel való szigorú bánásmódot.

A zavargás után számos kijelentést tett tervezett politikájáról (bevándorlók hasznossági alapon való kiválasztásával és hollétük követésével, valamint az ifjú törvényszegőkkel való bánási móddal kapcsolatban). Körlevélben utasította 2005-ben a helyi prefektusokat, hogy szigorúbban kezeljék azokat akik a franciák biztonságát fenyegetik, u.m.úgymint a jogtalan bevándorlókat, ifjú delinkvenseket és az ún. ''gens du voyage'' vagyis vándorembereket (akiket talán mi vándorcigányoknak neveztünk volna, de a különbség az, hogy ezek a ''modern vándorcigányok'' motorizált lakókocsikon kívül sok más modern berendezéssel is el vannak látva és polgári kötelezettségvállalás nélkül csaknem ott ütnek tanyát, ahol akarnak).

=== Működése mint UMP elnök-elnökként ===

Sarkozy jelenleg a francia jobboldali [[UMP]] pártnak (a szavazatok 85%-val megválasztott) elnöke. Elnökké választása óta a pártpárttagság tagságlétszáma jelentősen megnövekedett. Sarkozy 2005-ben az európai közösség alkotmányán való francia népszavazás alkalmával helyeslően szavazott.

A 2005-ös év elejétől fogva Sarkozy radikális francia közgazdaságpolitikai és szociálpolitikai változásokért agitált. A 2005-ös év szeptemberében a [[Le Monde]] újságnak adott intervjújainterjúja alkalmával azt hangoztatta, hogy az elmúlt 30 év alatt a franciákat téves ígéretekkel vezették félre. A következő programmot javasolta:

* Egyszerűbb és kedvezőbb adórendszer bevezetése, ami mégis lecsökkenti az adózás alól való kibúvás lehetőségét, és amiben a maximális jövedelmi adó minden sallangjával együtt nem lehet több mint az összjövedelem 50%-a, ami szerinte vissza fogja vonzani Franciaországba azokat a milliomosokat akik a magas adózás mittmiatt külföldre mentek.

* MunkanélküliA munkanélküli segély lecsökkentésecsökkentése, vagy teljes elvonása olyan munkanélküliektől, akik elutasítanak minden számukra felajánlott munkát

Ilyen politikát Franciaországban liberálisnak neveznek, ami a francia laissez-faire kifejezéssel jelzett minimális állami beavatkozás gazdaságpolitika elveit követi. Sarkozyt ultra-liberálisnak címkézték, de ő nem fogadja el ezt a jelzőt, és pragmatikusnak tartja magát.

A bevándorlási rendszert módosító javaslatával ismét nagy vitát okozott. Eszerint új bevándorlási kvóták felállítása olyan jelentkezőknek kedvezne, akiknek szakképzettsége a francia közgazdaság fejlesztéséhez hozzá tudtudna járulni. Az idegenből jövő Franciaországban tanuló egyetemistákat is aszerint választaná ki, hogy hasznos-e a tanulmányuk Franciaországnak, mert jelenleg sokan olyan tárgyat választanak, amivel csak letelepedésüket segítik eloelő.

A 2006-os, u.nún. DADVSI törvény módosítja a francia másolati jogplágiumjog alkalmazását és Sarkozy helyeselte, hogy a cégek közös használatán alapult ún. [[peer-to-peer]] rendszerek tervezői szigorú büntetést kapjanak.

Egy feszült helyzetben, amikor egy 11 éves fiút Párizs Courneuve nevű elővárosában lelőttek, azt jelentette ki egy panaszkodó asszonynak, hogy a várost nagy nyomású fecskendős (kocsi-)mosóval fogja megtisztítani a csőcseléktől. Ezt a kifejezést a kritikusok támadták, mert szerintük ezzel a túlságosan durva kifejezéssel megsértette a zavargókat.

Sarkozy baráti kapcsolatban van a francia üzleti körök számos befolyásos tagjával. Így lettek Martin Bouygues és Bernard Arnault a tanúi házasságkötése alkalmával. Guillaume testvére a MEDEF, legbefolyásosabb francia bizniszüzleti egyesület magas rangú tagja volt, de 2005-ben jelölését az egyesület legmagasabb pozíciójára nem fogadta el arra hivatkozva, hogy nem akarja fivérének politikai karrierjét gátolni.

A katolikus Sarkozy az állam-vallás kapcsolatokról szóló nyilatkozataival is nagy vitákat kavart. [[2004]]-ben megjelent ''Köztársaság, vallás és remény'' (La République, les religions, l'espérance) című könyvében vitatta, hogy az ifjúságot nem kellene kizárólag az állam és köztársaság értékeinek becsülése alapján nevelni{{forrás}}. Hangoztatta, hogy jónak látná, ha a vallás és az állam közötti űr csökkenne és az [[iszlám]] francia társadalomba való integrálása elősegítésének érdekében [[mecset]]ek építésére állami segítséget javasolt. Ugyanakkor szigorúan ellenzi a vallásos intézmények által elfogadott külföldről származó anyagi támogatást. Sarkozyt akkor is kritizálták, amikor [[Tom Cruise]] franciaországi tartózkodása alatt beszélt vele, mert Cruise a Franciaországban igen veszélyesnek vélt [[szcientológia]] szekta tagja.

Nicolas Sarkozy, majdnem minden francia politikussal egyetemben ellenezte az USA által vezetett iraki inváziót, de kritikus szemmel nézte azt is ahogy [[Jacques Chirac]] és [[Dominique de Villepin]] a francia miniszterelnök ezt az ellenzést kifejezte. A Francia-Amerikai Alapítványon Washingtonban 2006. szeptember 12-én adotttartott beszédében kritizálta az arrogáns francia magatartást, azon szavakkal, hogy ''udvariatlanság az, ha valaki segítőtársait megszégyeníti, mert ez azt a látszatot kelti, hogy kárörömmel nézi azok problémáit''. Ehhez hozzáadta, hogy ''soha se engedjük meg magunknak a jövőben, hogy nézeteltérésünk krizist okozhasson''.

Sarkozy 2006. június 13-án utasította a prefektusokat, hogy adjanak letelepedési jogot azoknak az illegálisan Franciaországban tartózkodó családoknak, akikamelyek már olyan régen bejöttek, hogy gyermekeik francia iskolában tanulnak, de csak akkor, ha integrálódásukat bizonyítani tudják. Bizonyítani kellett, hogy van lakóhelyük, a családfőnek munkája és keresete van és a gyerek(ek) iskolába jár(nak). Az engedélyek számát azonban 6000-ben maximálták. Általában szociális egyesületek tanácsára kb. 25&nbsp;000 család jelentkezett és a rendőrség minden családot felírt, amit egyesek csapdalehetőségnek tekintettek.

[[Fájl:Ségolène Royal - Royal & Zapatero's meeting in Toulouse for the 2007 French presidential election 0650 2007-04-19.jpg|155px|thumbbélyeg|leftbal|Ségolène Royal az elnökválasztási kampányban]]

[[Fájl:Nicolas Sarkozy - Meeting in Toulouse for the 2007 French presidential election 0389 2007-04-12 cropped.JPG|200px|thumbbélyeg|Nicolas Sarkozy az elnökválasztási kampányban]]

Nicolas Sarkozy 2007. évi elnökjelöltségét, majd választási kampányát hosszú felkészülés előzte meg. Figyelembe véve Sarkozy politikusi múltját, nem túlzás azt állítani, hogy szinte kamaszkamaszkorától korától készülkészült az elnöki szerepre. Elnöki ambíciói a [[Jacques Chirac]] elnök [[1995]]. évi megválasztását követő 2-32–3 év során váltak egyértelművé – azzal együtt, hogy mind Sarkozy, mind támogatói nagy része számára is szinte nyilvánvaló volt, hogy a 2002. évi elnökválasztáson még nem fog indulni.

Az [[RPR]] – illetve jogutódja, a középjobb gyűjtőpártként 2002 tavaszán megalakult [[UMP]] – 2002-ben [[Jacques Chirac|Chirac]] elnököt jelölte újra, aki a második fordulóban a szélsőjobboldali [[Jean-Marie Le Pen]]nel szemben több mint 80%-nyi szavazatot kapott. Az újraválasztás körülményei Chirac politikai hatalmának gyengülését eredményezték. Chirac azért kaphatott ennyi szavazatot, mert az első választási fordulónak példátlan megosztottsággal nekifutó baloldal jelöltjei közül mindegyikre kevesebben szavaztak, mint a [[Nemzeti Front (Franciaország)|Nemzeti Front]]ot ''(Front National)'' képviselő [[Jean-Marie Le Pen|Le Penre]], aki még az [[1997]] és [[2002]] között a miniszterelnöki posztot betöltő [[Lionel Jospin]]t is megelőzte. Mivel a második fordulóba az első fordulóban élen végzett két jelölt jut tovább, a baloldali szavazók jó része kénytelen-kelletlen Chiracra adta voksát.

Az elnökválasztásból, majd az azt követő, az [[UMP]] által megnyert nemzetgyűlési választásokból érdekes módon az új kormányfő, [[Jean-Pierre Raffarin]] első kabinetjében a belügyminiszteri posztot betöltő Nicolas Sarkozy profitált a legtöbbet. Világossá vált, hogy miközben a [[baloldal]] túlzottan megosztott, a [[szélsőjobboldal]] stabilan kb. 4-54–5 millió választóra számíthat. Sarkozy – akit mérvadó elemzők nem ok nélkül a legügyesebb médiapolitikusnak tartanak<ref name="autogenerated1">[http://www.monde-diplomatique.fr/2006/09/BENILDE/13928?var_recherche=Sarkozy M. Sarkozy déjà couronné par les oligarques des médias ?, par Marie Bénilde (Le Monde diplomatique)<!-- Robot generálta cím -->]</ref> –, jó érzékkel imserte fel és használja ki a francia politika mezőnek ezt a sajátos megosztottságát. Szemben a [[jobbközép]] pártoknak a szélsőjobboldalt elszigetelni igyekvő gyakorlatával és retorikájával, Sarkozy kísérletet tett a Nemzeti Front választóinak a megnyerésére. Miközben a választott testületekben (önkormányzatok, regionális tanácsok, stb.) az [[UMP]] továbbra sem működött együtt a szélsőjobboldallal, Sarkozy nyilatkozataiban megjelentek a korábban szinte kizárólag a Le Pen vezette párt által képviselt szólamok. Ezek között kiemelt helyet foglal el a [[bevándorlás]]i politika, a [[köztörvényes bűnöző]]kkel szembeni határozottabb rendőri fellépés, a [[nemzeti identitás]] sajátos, a francia [[Franciaországi Republikánus Párt|republikánus]] hagyományokhoz képest újszerű (kritikusai szerint „kirekesztő”<ref>[http://www.communautarisme.net/xml/syndication.rss Observatoire du communautarisme | InformationsInformációk sura la laïcitélaicizmusról, lesa discriminationsdiszkriminációról etés lea racisme<!-- Robot generálta cím -->rasszizmusról]</ref>) értelmezése.

A Sarkozy által képviselt diskurzus lényegét persze nem ezen témák előtérbe helyezése jelenti, hiszen a francia közéletben a [[1970-es évek|'70-es évek]] óta jelen lévő problémákról van szó. Sarkozy sokkal inkább a bevándorlás, a [[bűnözés]], a nemzeti identitás, stb. kérdései között ''általa felfedezni vélt oksági kapcsolatok'' hangsúlyozása révén számít újítónak – de annak is csak a jobbközépen, hiszen a Nemzeti Front már évtizedekkel korábban ugyanezeket az „összefüggéseket” helyezte programja előterébe. Sarkozy belügyminiszteri kinevezésétől munkálkodik egy, a radikális jobboldaltól a centrumig (sőt, a baloldalig) nyúló választói bázis konszolidálásán – amint a [[2002]] és [[2007]] között eltelt öt év igazolja, egyre sikeresebben. Többször deklarálta is, hogy a „Nemzeti Front választóinak elcsábításáról álmodik”.<ref>[http://www.la-croix.com/article/index.jsp?docId=2301112&rubId=788 Le candidat de l'UMP va recentrer sa campagne pour rassembler au second tour - la-Croix.com<!-- Robot generálta cím -->]</ref>

A [[2005]]. év végén a francia nagyvárosokat hetekig szinte megbénító [[2005-ös franciaországi zavargások|külvárosi zavargások]] során tett nyilatkozatai, a rendőri erők által végrehajtott akciók (és azok médiabeli „tálalása”) mind értelmezhetők a szélsőjobboldali választók megnyerésére tett kísérlet részeként.

Ezzel együtt Sarkozy nem helyezte át politikájának súlypontját a szélsőjobbra – hiszen ez saját ellehetetlenülésével járt volna. Sokkal inkább arra törekedett – főleg a [[2007-es franciaországi elnökválasztás|2007. évi elnökválasztás]] közeledtével –, hogy minél több társadalmi csoport számára fogalmazzon meg vonzó üzeneteket. Ennek érdekében tanácsadói professzionálisan használták a [[közvéleménykutatás]]okat (a francia közvéleménykutató intézetek közül például az [[Ipsos]] hagyományosan sok megrendelést kap Sarkozy és az [[UMP]] részéről<ref>[http://www.memoireonline.com/12/05/12/memoire-communication-sarkozy.html Memoire Online]</ref>), ügyesen aknázták ki a Sarkozynak egyes médiakonszernek tulajdonosival és vezető menedzsereivel több évtizede tartó baráti (ügyvédi irodája révén pedig üzleti) kapcsolataiban rejlő lehetőségeket, és a jelölt kétségtelen debattőri, szónoki képességeit. Szinte nincs olyan társadalmi réteg, amelyik számára Sarkozy ne fogalmazott meg vonzó ígéreteket. A külvárosokban szerény körülmények között élők számára a közbiztonság erősítését, az agresszív elemekkel való leszámolást, a „zéró toleranciát”<ref>[http://www.lefigaro.fr/magazine/20060623.MAG000000412_des_bons_resultats_critiques.html Le Figaro – Actualité en direct et informations en continu<!-- Robot generálta cím -->]</ref> hangsúlyozta. (Ezeket a diskurzusokat érdekes megvilágításba helyezi az a tény, hogy belügyminisztersége alatt a bűnözési mutatók nem javultak, sőt romlottak.)<ref name="autogenerated1" /> Az alacsony fizetésű munkás- illetve szolgáltatói rétegek számára magasabb jövedelmet ígért a szocialista kormány által [[1997]]-et követően bevezetett [[35 órás munkahét]] „adminisztratív akadályainak” lebontásával. A jelszó: „dolgozz többet, hogy többet keress”.<ref>[http://www.lefigaro.fr/election-presidentielle-2007/20070302.WWW000000295_travailler_plus_pour_gagner_plus_lidee_fait_son_chemin.html Le Figaro]</ref>

Mivel ez a megközelítés a megélhetési problémák jó részét a „kreatív energiákat gúzsba kötő” állami túlszabályozás rovására írja,<ref>[http://www.lefigaro.fr/election-presidentielle-2007/20070426.WWW000000467_il_n_y_a_pas_de_troisieme_choix.html Le Figaro]</ref> a Sarkozy által használt formula az őt támogató nagyvállalati vezetőknek sem volt ellenére. Szintén a szociálisan hátrányos helyzetűek számára volt sulykolt üzenet, hogy megválasztása esetén öt éven belül 5%-ra fogja leszorítani a munkanélküliséget.<ref>[http://www.latribune.fr/info/Sarkozy-promet-de-ramener-le-chomage-a-5--en-cinq-ans-~-ID75C116F73BCA9C94C12572B10033C3BB-$Db=Tribune/Articles.nsf Sarkozy promet de ramener le chômage à 5% en cinq ans - La Tribune.fr<!-- Robot generálta cím -->]</ref> A [[rendpárt]]i nosztalgiákra fogékony csoportok számára [[2007]]. [[április 29.|április 29-én]] a [[párizs]]i [[Bercy]] sportcsarnokban megtartott nagygyűlésén „[[1968]] májusa örökségének eltörlését” ígérte<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/politiques/elections2007/250822.FR.php Libération]</ref> – egyben nem minden kockázat nélküli szónok fordulattal a mai francia társadalom legfőbb gondjaiért a '68 májusi [[diákmozgalmak|diáklázadás]] szellemét okolva. Végül a [[2002]]-t követő évek következetlen szocialista párti politikája miatt elbizonytalanodott mérsékelt baloldali szavazóknak a [[Jean Jaurès|Jaurès]] és [[Léon Blum|Blum]] által képviselt „nemes baloldali hagyományok” gondozását ígérte.<ref>[http://www.lemonde.fr/web/article/0,1-0@2-823448,36-895615,0.html kampány]</ref>

Sarkozy addigi stratégiájának sikerét jelezi, hogy az [[2007-es franciaországi elnökválasztás|elnökválasztás]] [[2007]]. [[április 22.|április 22-én]] megtartott első fordulójában a legtöbb (kb. 31%-nyi) szavazatot ő kapta, kiugróan magas (84%-os) részvétel mellett. A [[május 6.|május 6-án]] esedékes második fordulóban a szocialista párti [[Ségolène Royal]] lett az ellenfele. Az előzmények alapján Sarkozynak valamivel több esélye lehetett a választás megnyerésére, ugyanakkor sok tényező, ha nem is hatott Sarkozy támogatottsága ellen, de fokozta a bizonytalanságot. Az első fordulóban harmadik helyezett, a [[centrista]] [[UDF]]-et képviselő, és az korábbi hónapokban az egykori szövetséges párttól és személy szerint Sarkozytól magát mindinkább elhatároló [[François Bayrou]]ra szavazó kb. 18%-nyi (több mint 6 millió) választó preferenciáinak alakulása lett döntő.<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/evenement/evenement1/250077.FR.php?rss=true Libération]</ref> Szintén sokat számíthatott, hogy az első fordulóban Jean-Marie Le Pent támogató szavazók nem fogadták meg Le Pennek a Nemzeti Front hagyományos [[A munka ünnepe|május 1]]-jei]] felvonulásán nyilvánosságra hozott felhívását, és nem tartózkodtak a szavazástól.<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/politiques/elections2007/251002.FR.php Libération]</ref>

Politikai kommentátorok között szinte általános volt a megegyezés, hogy ha Sarkozy veszít, vereségét a személye által kiváltott túl sok indulatnak köszönhetitudhatja majdbe. Ebből a megállapításból következett, hogy a gyenge kampányt folytató szocialista Ségolène Royal esetleges győzelme nem Royal képességei vagy a párt programja, hanem a Sarkozy által gerjesztett [[irritáció]] számlájára lenne írható.

A [[2007]]. [[május 2.|május 2-án]] este több mint 2két órán keresztül folytatott televíziós elnökjelölti vitában Sarkozy tömören és közérthetően vette sorra elnökjelölti kampányának főbb pontjait. A kampányban korábban nyújtott teljesítménye alapján riválisa, Ségolène Royal a vita előtt könnyű ellenfélnek tűnhetett – ehhez képest a vártnál jobban szerepelt. Sarkozy rutinjához és könnyedségéhez azonban nem férhetett kétség.

[[2007]]. [[május 6.|május 6-án]] eldőlt, hogy Nicolas Sarkozy a francia köztársaság 23. elnökeként vonul be a történelemkönyvekbe, miután a szocialista Ségolène Royalt a [[2007-es franciaországi elnökválasztás|választások]] második fordulójában legyőzte. A választás végeredménye: 53,06%-46,94%.

* Pál Sarkozy: Tant de Vie, Plon, 2010. {{ISBN|978-2-259-21139-0}}

* Catherine Nay: Sarkozy. Aeternitas Kiadó, 2007. {{ISBN|978-963-9780-01-9}}