„Tiszatarrós” változatai közötti eltérés

'''Tiszatarrós''', Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már [[III. Béla magyar király|III. Béla]] király [[Anonymus|névtelen jegyzője]] is megemlékezett [[1200]]. körül írt művében, mely szerint a [[honfoglalás]] idején [[Árpád magyar fejedelem|Árpád vezér]] Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített.

Neve már szerepelt az [[1332]]-–[[1337]]. évi pápai tizedjegyzékekben is '''Tarhus''' néven, az egyházas helyek között.

A falu a [[török hódoltság]] alatt elpusztult, és az [[1723]]-[[1725]]-ös [[Claude Florimond de Mercy|gróf Mercy]] [[1723]]–[[1725]]-ös térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk.

[[1750]]-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, majd [[1752]]-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd [[1774]]-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták.

[[1775]]-–[[1778]]. között 20 család költözött el innen a dunai [[Katonai határőrvidék|Határőrvidék]]re.

[[1910]]-ben 2107 lakosából 28 [[Magyarok|magyar]], 2063 [[Szerbek|szerb]], volt. Ebbőlilletve 33 [[Római katolikus egyház|római katolikus]], 2064 [[Ortodox kereszténység|görögkeleti ortodox]] volt.