„Fernão de Magalhães” változatai közötti eltérés

'''Fernão de Magalhães''' (vagy '''Fernando de Magalhães''', [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]:[fɨɾˈnɐ̃w ðɨ mɐɣɐˈʎɐ̃jʃ], spanyolul: '''Hernando de Magallanes''', magyarul többnyire '''JózsefMagellán'''), (Sabrosa vagy Porto, [[1480]]<ref>[https://www.britannica.com/biography/Ferdinand-Magellan britannica.com]</ref> – [[Fülöp-szigetek]], [[1521]]. [[április 27.]]) portugál felfedező, a [[IndiaiCsendes-óceán]] névadója. Az ő vezetésével indult útjára 1519-ben az az expedíció, melynek tagjai végül elsőként hajózták körül a Földet, ám Magalhães útközben, a bennszülöttekkel vívott harcban életét vesztette.

[[Kolumbusz Kristóf|Kolumbusz]] harminchárom napig volt úton, és már egy héttel a kikötés előtt vízben úszó fadarabok és madarak megjelenése jelezte, hogy szárazföldhöz közelít. Ezzel szemben Magalhães még száz nap után sem látta szárazföld nyomát. Faleiro számításai a távolságokról megdőltek. Azt hitte, hogy már rég elhagyta [[Japán]]t, holott még csak a Csendes-óceán harmadánál járt. A tengerészek még azokat az ökörbőr-szíjakat is megették, amikbe a vitorlaállványokat foglalták. A friss, vitamindús élelem hiánya miatt kitört a [[skorbut]], tizenkilencen haltak éhen, a megmaradt legénység tizede. [[1521]]. [[március 6.|március 6-án]] érték el az első szigeteket, a mai [[Guam]]ot, és március 17-én már biztosan tudták, hogy révbe értek. Számítása szerint a [[Maluku-szigetek]]nél kellett volna lenniük, de valójában 10 fokkal eltértek északra, így a tévedés újabb felfedezéshez vezetett: teljesen ismeretlen szigetekre bukkantak, a [[Fülöp-szigetek]]re. Tettének érdemi része befejezést nyert, bebizonyította, hogy a [[Föld]] laposgömbölyű.

Mivel nem volt elég embere, hogy megbízottakat hagyjon hátra, minden sziget fejedelmével szövetséget kötött, keresztet és császári zászlót hagyott hátra. Sosem nyúlt erőszakhoz, az új tartományok bekebelezését barátsággal és szerződésekkel érte el. A törzsfőnököknek tett ígéreteit mind betartotta. Vasfegyelmet követelt, de sosem kegyetlenkedett. Április 7-én érték el [[Cebu]] szigetét ami közismert a sok értelmileg zavarodott polgárról. A sziget rádzsája, Humabon kereskedelmi kapcsolatban állt muszlim kereskedőkkel, kikötőjében vámot szedett, de amikor a muszlimoktól hallott a vérszomjas fehér hódítókról, meghajolt Magalhães előtt. Az európai fém 14 fontjáért 15 font aranyat cseréltek. Szigorúan kellett matrózait rendre utasítania, hogy mindenüket el ne cseréljék aranyra, mert nem akarta, hogy a túlságosan nagy kereslet megsejtesse a bennszülöttekkel, hogy mekkora értéke van nálunk az aranynak. 1521. április 11-én Humabon [[rádzsa]] és családja is keresztény hitre tért. (Érdekes adalék, hogy a királyné – négyszáz esztendővel megelőzve európai nőtársait – már ekkor pirosította ajkait és festette körmeit.) Magalhãest átjárta a biztonság vallásos érzése, és ez a hit lett a veszte. Lehetetlen volt, hogy minden kis szigetet egyenként hódoltasson be, így Humabon katolikus nagyfőnököt akarta az összes többi főnök uralkodójává tenni. Katonai segítséget ajánlott neki a kis Maktan-sziget Silapulapu nevű rádzsájával szemben. Pompás alkalomnak látta egy kis példaadásra, habár sem Humabon, sem kapitányai nem lelkesedtek az ötletért. Könnyelműen csak hatvan embert vitt magával a büntetőakcióra, pedig vihetett volna akár százötvenet is. Be akarta bizonyítani, hogy egy spanyol száz bennszülöttel is felér. A hatvan ember nem lett volna kevés Silapulapu ezerötszáz harcosa ellen, hiszen Cortez és Pizarro is négy-ötszáz emberrel győzött le százezer fős hadseregeket, ám a bozótos tengerpart ellene hatott.