Wikipédia

„Bresciai Arnold” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
 
[[Kép:Campo_Marzio_-_busti_del_Pincio_-_Arnaldo_da_Brescia_1000464.JPG|thumb|right|Bresciai Arnold mellszobra, [[Villa Borghese]], [[Róma]] ]]
'''Bresciai Arnold''' vagy '''Arnaldus''' eredeti nevén '''Arnaldo da Brescia''' ([[1090]], [[Brescia]] – [[1155]]. [[június 18.]], [[Róma]]) az arnoldisták mozgalmának elindítója, [[Pierre Abélard|Abélard]] tanítványa.
'''Bresciai Arnold''' vagy '''Arnaldus''' eredeti nevén '''Arnaldo da Brescia''' ([[1090]], [[Brescia]] – [[1155]]. [[június 18.]], [[Róma]]) középkori [[eretnek]]. Eredetileg [[kanonok]] volt [[Brescia|Bresciában]]. A [[pataria]] követeléseinek jegyében bírálta városa „méltatlan” papjait, s ezért menekülnie kellett. [[Párizs]]ban [[Pierre Abélard]] francia skolasztikus filozófus, teológus és himnuszköltő lelkes tanítványa lett, annak távozása után egy ideig maga is oktatott, diákjaival az [[Egyszerűség (vallás)|apostoli szegénység]]et hirdette. 1140-ben a [[sensi zsinat]]on {{linkiw|sensi zsinat|Konzil von Sens|de}} [[Clairvaux-i Szent Bernát]] és Abélard vitájában az utóbbi mellé állt. A zsinat mindkettőjüket elítélte, Bresciai Arnoldot kolostorba zárták. Hamarosan kiszabadult és iskolát nyitott, ahol a tanait hirdette, ezért Szent Bernát kérésére kiűzték Franciaországból. A zürichi [[Ágoston-rend|ágostonosok]] fogadták be. Egy időre megnyerte Konstanz püspökét is, de Szent Bernát figyelmeztetésére szakítottak vele. Közben Guido de Castello bíboros barátja lett és biztonságot talált nála. Meggyőződése volt, hogy az egyház romlottságának kútforrása a klérus világi hatalma és gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigorú elkülönítése hozhat. A [[pápaság]] világi hatalmát ellenző városi mozgalom egyik vezetője lett. Részt vett a ''renovatio senatus''hoz és [[III. Jenő pápa]] elűzéséhez vezető felkelésben, amely Rómát városköztársasággá alakította (1145). [[I. Frigyes német-római császár|I. Frigyestől]] támogatást remélt [[IV. Adorján pápa|IV. Adorján pápával]] szemben, aki először száműzte, de később 1154-ben mint eretneket kivégezték. Fölakasztották, majd testét elégették és hamvait a [[Tevere|Tiberisbe]] szórták. Követői, az arnoldisták később beolvadtak az itáliai [[valdensek]], a „[[humiliátusok|lombardiai szegények]]” közé.
 
Eredetileg nagy tehetségű, szónoki tehetségű [[kanonok]] volt [[Brescia|Bresciában]]. A [[pataria]] követeléseinek jegyében bírálta városa „méltatlan” papjait, a mértéktelenségüket és elvilágiasodásukat. Azt tanította, hogy a papság köteles [[Egyszerűség (vallás)|apostoli szegénység]]ben élni.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet → Antifeudális eretnekmozgalmak}} Nemsokára menekülnie kellett.
 
[[Párizs]]ban [[Pierre Abélard]] francia skolasztikus filozófus, teológus és himnuszköltő lelkes tanítványa lett, annak távozása után egy ideig maga is oktatott, diákjaival az evangéliumi [[Egyszerűség (vallás)|egyszerűség]]et hirdette.
 
1140-ben a [[sensi zsinat]]on {{linkiw|sensi zsinat|Konzil von Sens|de}} [[Clairvaux-i Szent Bernát]] és Abélard vitájában az utóbbi mellé állt. A zsinat mindkettőjüket elítélte, Bresciai Arnoldot kolostorba zárták. Hamarosan kiszabadult és iskolát nyitott, ahol a tanait hirdette, ezért Szent Bernát kérésére kiűzték Franciaországból. A zürichi [[Ágoston-rend|ágostonosok]] fogadták be. Egy időre megnyerte [[Konstanz]] püspökét is, de Szent Bernát figyelmeztetésére szakítottak vele. Közben Guido de Castello bíboros barátja lett és biztonságot talált nála. Meggyőződése volt, hogy az egyház romlottságának kútforrása a [[klérus]] világi hatalma és gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigorú elkülönítése hozhat.
 
A [[pápaság]] világi hatalmát ellenző városi mozgalom egyik vezetője lett. Részt vett a ''renovatio senatus''hoz és [[III. Jenő pápa]] elűzéséhez vezető felkelésben, amely Rómát városköztársasággá alakította ([[1145]]).
 
[[I. Frigyes német-római császár|I. Frigyestől]] támogatást remélt [[IV. Adorján pápa|IV. Adorján pápával]] szemben, aki először száműzte, de később 1155-ben mint eretneket kivégezték. Fölakasztották, majd testét elégették és hamvait a [[Tevere|Tiberisbe]] szórták.
 
Követői, az arnoldisták szétszóródtak, később beolvadtak az itáliai [[valdensek]], a „[[humiliátusok|lombardiai szegények]]” közé.
 
==Források==
{{források}}
* [http://lexikon.katolikus.hu/B/Bresciai.html Magyar katolikus lexikon > B > Bresciai], lexikon.katolikus.hu
* [http://mek.niif.hu/00000/00060/html/007/pc000714.html A Pallas nagy lexikona]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Bresciai_Arnold”