„István angol király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Halála: kép |
a →Békekötés (1153–54): kis |
||
170. sor:
Matilda fia, Henrik 1153-ban ismét partra szállt Angliában egy kisebb sereggel. Ostrom alá vette [[Malmesbury]]t, mire István az ostromlottak segítségére sietett.<ref name=BradburyP180>Bradbury, 180. o.</ref> A királynak nem sikerült döntő csatát kicsikarnia, így a hideg időjárás miatt ideiglenes fegyverszüntet kötöttek. Henrik északra vonult ahol Chesteri Ranulf mellett Robert de Beaumont, Leicester grófja is őt támogatta.
Nyáron a király Wallingford várának régóta folyó ostromához koncentrálta erőit, amely az Anjou-pártiak fontos erődítménye volt a befolyási zónák határán.<ref>Bradbury, 182. o.</ref> Henrik délre sietett és blokád alá vette az ostromlókat, mire István összegyűjtött erőivel Oxfordból maga is Wallingfordhoz sietett. A két sereg a vár közelében, a Temze két oldalán találkozott egymással 1153 júliusában.<ref>Bradbury, 183. o.</ref> A mindkét párti főuraknak ekkorra már elegük volt a háborúskodásból és az egyház közvetítésével rávették Istvánt és Henriket, hogy kössenek fegyverszünetet.<ref name=BradburyKingCrouchP276>Bradbury, 183. o.; King (2010), 277. o.; Crouch (2002), 276. o.</ref> Eusztáz dühödten ellenezte a békét és Cambridge-be sietett újabb csapatokat gyűjteni, de augusztus során megbetegedett és meghalt.<ref>King (2010), 278–279 o.; Crouch (2002), 276. o.</ref> A trónörökös halálával
Eközben Wallingfordnál nem túl nagy lelkesedéssel, de folytatódott és ostrom és míg Istvánt lekötötték keleten, Henriknek sikerült elfoglalnia Oxfordot és [[Stamford]]ot ([[Nottingham]]et is megtámadta, de visszaverték).<ref>Bradbury, 184. o.</ref> Blois-i Henriknek és Theobald érseknek együttes erővel sikerült rávennie Istvánt, hogy kössön végleges békét az Anjou-párttal.<ref>King (2010), 279–280. o.; Bradbury, 187. o.</ref> A két fél serege Winchesternél találkozott, ahol kihirdették a polgárháborút lezáró [[winchesteri béke|winchesteri békét]]. István adoptálta Henriket és elismerte őt örököséül, aki cserébe hűségesküt tett neki. István fiatalabbik fia, Vilmos birtokai és címei megtartása mellett Henriknek tett esküt és elfogadta őt trónörökösként. Váraikba beengedték a másik fél katonáit, a zsoldosokat pedig szélnek eresztették.<ref>King (2010), 280–283. o.; Bradbury 189–190. o.; Barlow, 187–188. o.</ref> A megegyezés megpecsételéseként István és Henrik békecsókot váltott egymással a [[winchesteri székesegyház]]ban.
| |||