|
[[III. Henrik német-római császár]] [[1051]]-ben nagy hadjáratot indított [[Magyar Királyság|Magyarország]] ellen. Hadai a [[Duna|Dunával]] párhuzamosan haladtak a szárazföldön, a folyón pedig hadi gépekkel, katonákkal, élelmiszerrel megrakott hatalmas hajóhad követte. [[I. András magyar király|I. András]], a magyar király ravasz hadicsellel a hódítók előtt haladva az egész vidéket kiürítette, a lakosságnak megparancsolta, hogy jószágával, minden ingóságával a hegyekbe vonuljon és mindent fölégetett. Az ellenség sem a katonaság, sem a lovai számára nem talált élelmet. A német császár lóhalálban futárt küldött a dunai hajóhadhoz, hogy sürgősen küldjenek élelmet seregének. A küldöncöt a magyarok elfogták és még egy ravasz hadicsellel egy német paraszttal a császár nevében azt az utasítást adták a hajóhadnak, térjen vissza a [[Német-római Birodalom|Németországba]], mert ő is visszavonul, mivel az országot ellenség támadta meg. A hajóhad vissza is vonult, Henrik császár így hiába várta a segítséget, éhező seregét meg váratlan rajtaütésekkel, főleg éjszakánként állandóan zaklatták, nyilazták a magyarok. A német császár kénytelen volt békéért könyörögni. A magyar király ötven óriási [[viza|vizát]] küldött a császárnak, és ezenfelül kétezer szalonnát, ezer ökröt, több kenyeret, mint amennyit elbírtak, juhot és még rengeteg bort is. A katonák nagy örömükben, hogy megmenekültek a halál torkából, futottak haza, elhagyva felszerelésüket, elhajigálva pajzsaikat, fegyvereiket, vértjeiket. Vértjeik szinte beborították a hegyoldalakat. Éppen ezért a hegységet mind a mai napig Vértesnek hívják.
== Barlangok ==
104 barlang vált ismertté a hegységből. A leginkább [[triász]] [[fődolomit]]ból felépülő Vértesben a kőzetanyag karsztosodásra kevésbé alkalmas. Ezért a magyarországi, földrajzi kistájakkal összehasonlítva, általában csak kisméretű [[barlang]]ok találhatók a területen.
* A [[Csákvári-barlang]] az őslénytani leletei miatt lett híres. A hegység harmadik leghosszabb barlangja. Fokozottan védett barlang.
* A [[Gánti-barlang]] 149 méter hosszú. A hegység második leghosszabb barlangja. Megkülönböztetetten védett barlang.
* A [[Vértessomlói-barlang]] egy fokozottan védett barlang. A Vértes leghosszabb és harmadik legmélyebb barlangja. Az előző két barlangtól eltérően, [[dachsteini mészkő]]ben jött létre.
A [[Hamar-barlang]] a legmélyebb, a [[Dűlt-kúti-víznyelőbarlang]] a második legmélyebb barlang. A Dűlt-kúti-víznyelőbarlang egyik, [[dachsteini mészkő]]ben kialakult járata eléri a [[karsztvíz]]szintet, ahol nyolc méter mélynek tudták megmérni a víz függőleges kiterjedését. A Nagy-tisztai-gödör volt az első olyan barlang a hegységben, amelyről meg lett állapítva, hogy [[víznyelő]]barlangként működik, bár a kialakulásáról eltérnek a vélemények.
==Élővilága==
=== Faunája ===
A Vértes ragadozó- és vízimadár állománya [[Európa]]-hírű. A szurdokvölgyek és a hegylábi vidék [[ürge|ürgés]] legelői felett gyakran kering a levegő óriása a [[parlagi sas]], a sebesen vadászó [[kerecsensólyom]], vagy a zsákmányára szitálva leső [[kígyászölyv]]. Innen néhány lépésre sík, [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágyot]] idéző napperzselte táj tárul a szemünk elé. Láp- és [[mocsár]]rétek hatalmas madárcsapatokkal, száraz füves puszták tavaszi virágtengerekkel nyújtóznak a messzeségbe. A [[gémeskút]] közelében [[Magyar szürke szarvasmarha|magyar szürkemarha]] képe lebeg, és az izzó forrósában időnként tükröt tart a tájra a [[Délibáb (jelenség)|délibáb]]. Mintha a magyar tájak mind adtak volna magukból egy kicsit, hogy itt együtt lehessen minden érték és szépség, amit a természet alkotott.
=== Flórája ===
A fokozottan védett Fáni-völgy<ref name="Vértes">{{cite web |url=http://keptar.organic.hu/vertes/|title=A Fáni-völgy (képtár)|accessdate=2011-12-16}}</ref> szikláin nyílik a cifra kankalin.<ref name="kankalin">{{cite web |url=http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0009/ahatlapon/acifra.htm|title=A cifra kankalin|accessdate=2011-12-16}}</ref> Ez a növényfaj igen kényes. Alhavasi faj, a sziklás környezetet és a napfényt kedveli, de egyben hűs, páradús levegőre is szüksége van. A hegység déli lejtőinek ritkasága az öves százlábú. Ez a vöröses páncélba öltözött ízeltlábú fél arasznyira is megnő, rágókarmának mérge fájó és elhúzódó gyulladást okoz. Érdekes tulajdonsága, hogy petéit egy hónapon át magához szorítva dajkálja, közben nem mozdul, nem is táplálkozik.
A Vértesben élő növényfajok a következők: [[farkasölő sisakvirág]] ''(Aconitum vulparia)'', [[lángszínű hérics]] ''(Adonis flammea)'', [[pézsmahagyma]] ''(Allium moschatum)'', [[pirosló disznóparéj]] ''(Amaranthus deflexus)'', [[festő pipitér]] ''(Anthemis tinctoria)'', [[borzas turbolya]] ''(Anthriscus caucalis)'', ''(Aphanes arvensis)'', [[kereklevelű kapotnyak]] ''(Asarum europaeum)'' [[csillagőszirózsa]] ''(Aster amellus)'', [[kisvirágú csűdfű]] ''(Astragalus austriacus)'', [[molyhos nyír]] ''(Betula pubescens)'', [[poloskagyom]] ''(Bifora radians)'', [[kései gyíkpohár]] ''(Blackstonia acuminata)'', [[kis holdruta]] ''(Botrychium lunaria)'', [[harasztos káposzta]] ''(Brassica elongata)'', ''(Bromus catharticus)'', ''(Bupleurum rotundifolium)'', [[sziki buvákfű]] ''(Bupleurum tenuissimum)'', [[erdei pereszlény]] ''(Calamintha sylvatica)'', [[halvány harangvirág]] ''(Campanula cervicaria)'', [[horgas bogáncs]] ''(Carduus hamulosus)'', [[lápi sás]] ''(Carex davalliana)'', [[deres sás]] ''(Carex flacca)'', [[barna sás]] ''(Carex hostiana)'', [[terpedt búzavirág]] ''(Centaurea diffusa)'', [[vastövű imola]] ''(Centaurea scabiosa)'', [[piros madársisak]] ''(Cephalanthera rubra)'', [[parlagi madárhúr]] ''(Cerastium arvense)'', [[erdei madárhúr]] ''(Cerastium sylvaticum)'', [[aranyos veselke]] ''(Chrysosplenium alternifolium)'', [[magyar aszat]] ''(Cirsium pannonicum)'', [[borzas szulák]] ''(Convolvulus cantabrica)'', [[bókoló keltike]] ''(Corydalis intermedia)'', [[törpe keltike]] ''(Corydalis pumila)'', [[nizzai zörgőfű]] ''(Crepis nicaeensis)'', [[mocsári zörgőfű]] ''(Crepis paludosa)'', [[szép zörgőfű]] ''(Crepis pulchra)'', [[erdei ciklámen]] ''(Cyclamen purpurascens)'', [[taréjos cincor]] ''(Cynosurus cristatus)'', [[hússzínű ujjaskosbor]] ''(Dactylorhiza incarnata)'', [[fogtekercs]] ''(Danthonia alpina)'', [[babérboroszlán]] ''(Daphne laureola)'', [[réti szegfű]] ''(Dianthus deltoides)'', [[széles pajzsika]] ''(Dryopteris dilatata)'', [[piros kígyószisz]] ''(Echium maculatum)'', [[téli zsurló]] ''(Equisetum hyemale)'', [[magyar kutyatej]] ''(Euphorbia glareosa)'', [[magyar csenkesz]] ''(Festuca vaginata)'', [[csőrös füstike]] ''(Fumaria rostellata)'', [[prémes tárnics]] ''(Gentianopsis ciliata)'', [[igazi édesgyökér]] ''(Glycyrrhiza glabra)'', [[homoki fátyolvirág]] ''(Gypsophila fastigiata)'', [[kisvirágú hunyor]] ''(Helleborus dumetorum)'', [[porcikafű]] ''(Herniaria glabra)'', [[borzas porcika]] ''(Herniaria hirsuta)'', [[szirtőr]] ''(Hornungia petraea)'', [[karcsú orbáncfű]] ''(Hypericum elegans)'', [[pázsitos nőszirom]] ''(Iris graminea)'', [[hegyi kékcsillag]] ''(Jasione montana)'', [[vékony szittyó]] ''(Juncus tenuis)'', [[sziklai koldustetű]] ''(Lappula heteracantha)'', [[rutén bordamag]] ''(Laserpitium pruthenicum)'', [[erdei lednek]] ''(Lathyrus sylvestris)'', [[tömjénillat]] ''(Libanotis pyrenaica)'', [[turbánliliom]] ''(Lilium martagon)'', [[sárga len]] ''(Linum flavum)'', [[olaszperje]] ''(Lolium multiflorum)'', [[pettyegetett lizinga]] ''(Lysimachia punctata)'', [[epergyöngyike]] ''(Muscari botryoides)'', [[egérfarkfű]] ''(Myosurus minimus)'', ''(Myrrhoides nodosa)'', [[bugás macskamenta]] ''(Nepeta nuda)'', [[erdei békaszem]] ''(Omphalodes scorpioides)'', [[sárga iglice]] ''(Ononis pusilla)'', [[közönséges kígyónyelv]] ''(Ophioglossum vulgatum)'', [[poloskaszagú kosbor]] ''(Orchis coriophora)'', [[gömbtermésű sárma]] ''(Ornithogalum sphaerocarpum)'', [[fehér szádor]] ''(Orobanche alba)'', [[homoki vajvirág]] ''(Orobanche arenaria)'', [[nagy vajvirág]] ''(Orobanche elatior)'', [[sárga szádor]] ''(Orobanche lutea)'', [[recés szádorgó]] ''(Orobanche reticulata)'', [[csajkavirág]] ''(Oxytropis pilosa)'', [[henye tócsahúr]] ''(Lythrum portula)'', [[vörös acsalapu]] ''(Petasites hybridus)'', [[kőtörő aszúszegfű]] ''(Petrorhagia saxifraga)'', [[buglyos kocsord]] ''(Peucedanum alsaticum)'', [[homoki kocsord]] ''(Peucedanum arenarium)'', [[citromkocsord]] ''(Peucedanum oreoselinum)'', [[magas borsó]] ''(Pisum elatius)'', [[sziki útifű]] ''(Plantago maritima)'', [[csepleszmeggy]] ''(Prunus fruticosa)'', [[törpe mandula]] ''(Prunus tenella)'', [[berki boglárka]] ''(Ranunculus nemorosus)'', [[osztrák zsálya]] ''(Salvia austriaca)'', [[ligeti csillagvirág]] ''(Scilla vindobonensis)'', [[piros pozdor]] ''(Scorzonera purpurea)'', [[tavaszi görvélyfű]] ''(Scrophularia vernalis)'', [[kövér aggófű]] ''(Senecio doria)'', [[mezei aggófű]] ''(Senecio integrifolius)'', [[változó gurgolya]] ''(Seseli varium)'', [[vetési csillagfű]] ''(Sherardia arvensis)'', [[osztottlevelű őzsaláta]] ''(Smyrnium perfoliatum)'', [[homoki csibehúr]] ''(Spergula pentandra)'', [[tőzegpáfrány]] ''(Thelypteris palustris)'', [[borzas szarvasgyökér]] ''(Tordylium maximum)'', [[buglyos here]] ''(Trifolium diffusum)'', [[fehér zászpa]] ''(Veratrum album)'', [[pajzsos veronika]] ''(Veronica scutellata)'', [[pilisi bükköny]] ''(Vicia sparsiflora)'', [[dombi ibolya]] ''(Viola collina)''.<ref>{{cite web|url=http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol121_p30-40.pdf|title=A Vértes és környéke
florisztikai kutatásának eredményei I.|publisher=kitaibelia.unideb.hu|accessdate=2017-03-04}}</ref><ref>{{cite web|url=file:///C:/Users/user/Downloads/riesing.pdf|title=ADATOK A VÉRTES ÉSZAKI ELÕTERÉNEK FLÓRÁJÁHOZ|publisher=RIEZING NORBERT|accessdate=2017-03-15}}</ref>
==A Vértes Natúrpark==
[[Fájl:Csákvár 018.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Gesztner-ház Csákváron]]
A [[Vértes Natúrpark]] kialakítását az elsők között kezdte meg a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány 13 települési önkormányzat és több civil szervezet összefogásával. A natúrpark északi kapuja [[Majk]], a déli pedig [[Csákvár]].
[[Bodmér]], [[Bokod (Magyarország)|Bokod]], [[Csákberény]], [[Csákvár]], [[Csókakő]], [[Gánt]], [[Mór (település)|Mór]], [[Oroszlány]], [[Pátka]], [[Pusztavám]], [[Szár (település)|Szár]], [[Szárliget]], [[Tatabánya]], [[Várgesztes]], [[Vértesboglár]], [[Vértessomló]] és [[Zámoly]] valamint a Fejér és a [[Komárom-Esztergom megye]] önkormányzata mellett a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány, a [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] és a Vértesi Erdő Rt. közreműködésével, tízéves szervezőmunka után [[2005]]. [[október 27.|október 27-én]] avatták fel az ország első hivatalosan bejegyzett natúrparkját.
A Vértes Natúrpark avatásán az érintett települések polgármesterei és a szervezetek képviselői hintón vonultak be az ünnepség helyszínére, elhelyezték jelképes „hozományukat”, amely a Vértesi Natúrparkba bevitt értékeiket képviseli. A részt vevők facsemetét ültettek, összeállították a natúrpark „ízlenyomatát”, azaz szabad tűzön készítették el a vidékre jellemző hagyományos ételeket.
A natúrpark természeti és kulturális kincseit is megtekinthetik az érdeklődők a Vértesi Múzeumban, amely nemrégiben költözött régi helyéről a Geszner-házba. A Vértes Natúrparkba látogatók az évszaktól függően kirándulhatnak a környéken: megtekinthetik a Csíkvarsai rétet, a Báraczházy barlangot, az Esterházy-kastély parkját. Szakvezetéssel bejárhatják a környék tanösvényeit is.
== Tanösvények ==
[[Fájl:Csákvár 032.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Vidrafű tanösvény]]
=== Vidrafű tanösvény===
A [[Vidrafű]] tanösvény a Csíkvarsai-rét kiveszőben lévő lápvilágának titkaiba enged bepillantást.
A túra során végigjárhatjuk a hajdani tó és lápvilág feltöltődésének valamennyi állomását, felfedezhetjük ritka növényeit, fészkelő, illetve táplálkozó madarait, valamint találkozhatunk a területet fenntartó szilaj [[szürkemarha]] gulyával is.
A túra hossza 13 és fél kilométer, s mivel az útvonal fokozottan védett területen halad keresztül, csak szakvezetővel látogatható. A kirándulás egészen estig tart, utolsó programja az esti békakoncert, amikor is az éjszaka rejtelmes hangjainak megismerésében a vezetőnk segít bennünket.
===A Haraszt-hegyi botanikai-geológiai tanösvény===
[[Fájl:Csákvár 031.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Pusztabusz]]
A Haraszt-hegyi botanikai-geológiai tanösvény ([[Csákvár]] mellett) a kevésbé edzett kirándulók számára is kellemes program. Az útvonalat végigjárva megismerkedhetünk hazánk egyik „szubmediterrán szigetével”, annak jellegzetes délvidéki növény- és állatvilágával. A tanösvény változatos élőhelyek között kanyarogva ér fel a hegytetőre, ahonnét csodás kilátás nyílik [[Csákvár]]ra, a [[Zámolyi-medence|Zámolyi-medencére]] és a [[Velencei-hegység]]re. A túra hossza három és fél kilométer. A tanösvény szakvezető nélkül is szabadon látogatható, bejárata a faluból [[Gánt]] felé vezető úton, a falu határában, jobb oldalon található.
=== A Síkvölgyi maradvány forrásláprét ===
[[Fájl:Láprét-kép-fogarasi2.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Láprét]]
<!--(Lesz belőle "Körtike tanösvény?")-->
A síkvölgyi maradvány forrásláprét a valamikor a Síkvölgy térségére jellemző [[forráslápok|forrásláp]]-[[láprét]]-rétláp-láperdő növénytársulás-komplex utolsó képviselője. Ezen élőhelyek egykori kiterjedését már csak becsülni tudjuk. Valószínű, hogy a Síkvölgy valamennyi mélyebb térségét, így a jelenlegi összes horgásztó helyét is ez a növénytársulás-együttes uralta. Ez több mint 10 hektárnyi terület!
A horgásztavak kialakításával azonban még mindig maradt egy kb. 2,5 hektárnyi vizes élőhely-együttes, amely a forrásláprét felett foglalt helyet. Ezt a területet 1981-ben még a máshol, hasonló élőhelyeken veszélybe került növénypopulációk áttelepítésének célterületeként határozták meg. Sajnos ez a terület sem kerülhette el a többi síkvölgyi vizes élőhely sorsát: a 2,5 hektárból mintegy 1,5 hektárt feltöltöttek, így a vizes élőhely-komplex területe a mai 80 m2-nyi igen értékes forrásláprétre és a tőle északra lévő, közel egy hektár másodlagos égeres láperdőre korlátozódott.
A terület elnevezése – maradvány forrásláprét – sugallja, hogy az átalakulásban előrehaladott, átmeneti állapotú, kiszáradó és minimálisra csökkentett területű társulások együtteséről van szó. A forrásláprét szó jelöli, hogy a lápot a területén fakadó források is táplálják, így meszes forrásláprét jellege van. Valamikor ez a társulás uralkodó típus lehetett itt, de a feltöltés során ennek döntő része megsemmisült. Ugyanakkor a láp kiszáradóban van, aminek legfőbb oka a területről éveken át a szomszédos tavakba elvezetett lápvíz, és kisebb részben az elmúlt évek szárazabb időjárása. A feltöltődés előrehaladtával és a szárazodással párhuzamosan jelenleg a láprét, majd végül a láperdő lesz jellemző a területre.
A forrásláprét sajátos hideg mikroklímával rendelkezik, melynek köszönhetően a 15 ezer évvel ezelőtti [[utolsó jégkorszak]] idején hazánkba érkező széleslevelű gyapjúsás is előfordul itt. Az érdekesebb, értékesebb növényfajok közül megemlíthető még a [[tarka zsurló]] igen jelentős állománya. Két [[orchidea]]faj is előfordul a területen, ezek a [[hússzínű ujjaskosbor]] és a [[mocsári nőszőfű]]. Nagy mennyiségben található itt a [[kereklevelű körtike]], amely jelenlétét a magasabb pontokon jelenlévő fenyők talajsavanyító hatásának köszönheti. [[Ambrus András]] húsz évvel ezelőtti, főként [[szitakötő]]kkel foglalkozó munkássága során öt olyan védett növényfajt talált meg itt, amely már kihaltnak tekinthető. Ezek a [[fehérmájvirág]], és négy orchideafaj: a [[fehér madársisak]], a [[kardos madársisak]], a [[békakonty]] és a [[vitéz kosbor]].
A forrásláprét állapota az utóbbi időben tíz év alatt is sokat romlott. A valamikor kiemelkedő értéket képviselő tócsa szitakötő szinte eltűnt, pedig ez utóbbi faj kiemelkedő faunisztikai érték volt. A forrásláprét fennmaradásának feltétele a folyamatos kezelés. A területet rendszeresen kaszálni kell és vissza kell szorítani az előretörő láperdőt. A vizet elvezetni nem szabad, a vízelvezető árkok betemetése ezt a célt szolgálta. A kiszáradás hatására megjelent a [[medvefül kankalin]].
==Képek==
<gallery>
Fájl:Körtike4.jpg|[[Kereklevelű körtike]]
Fájl:Láprét-kép-fogarasi.jpg|Láprét panoráma, [[széleslevelű gyapjúsás]]
Fájl:Tarka zsurló.jpg|[[Tarka zsurló]]
Fájl:Csákvár 048.jpg|[[Szent István-szegfű|István király szegfűje]] (Haraszt-hegy)
Fájl:Láprét bejárat.jpg|A síkvölgyi maradvány forrás[[láprét]] bejárata
Fájl:Nőszirom.jpg|[[Tarka nőszirom]]
Fájl:Körtike1.jpg|Körtike
Fájl:Lepke.jpg|[[Közönséges ökörszemlepke]]
Fájl:Verbascum phoeniceum Gant.jpg|[[Lila ökörfarkkóró]] (Verbascum phoeniceum) [[Gánt]] közelében
Fájl:Work aboveground - mine 01.jpg|[[Gánt]]i bánya légifotó
Fájl:Gant gozmozdony 2006 05.jpg|Keskeny nyomtávú [[gőzmozdony]] a gánti bányamúzeumban
Fájl:Vértesszentkereszt légifotó.jpg|[[Vértesszentkereszt]]
</gallery>
==Várak==
[[Fájl:Várgesztes légifotó1.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Gesztesi vár]]
[[Fájl:Vitányvár légifotó.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Vitányvár]]
[[Fájl:Vitányvár, lakótorony az udvar felől.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Vitányvár, lakótorony]]
[[Fájl:Vitányvár4.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Vitányvár]]
===Gesztesi vár===
{{Fő|Gesztesi vár}}
A gesztesi vár a vértesi várrendszer legnagyobb és legjelentősebb tagja volt. Első okleveles említésekor, [[1332]]-ben is már királyi várként szerepelt. A belső vár szabályos téglalap alaprajzú, melynek külső falai nagyrészt a második emelet ablakkönyöklőinek magasságában állnak. A vár északi homlokzatán van a kapubejárat – mely félköríves záródású és egyszerű élszedéssel díszített.
Az [[1960]]-ban megindult régészeti kutatás alapul szolgált a vázlattervek elkészítésére, melyek szerint a helyreállítást végezték. A sokféle igény – kőtár, raktár, konyha, étterem, turistaszálló, gondnoki lakás – kielégítésére törekedtek, de előtérbe helyezték a helyreállítási szempontokat, melyek közül a nyíláskiegészítések jelentették a legnagyobb problémát.
===Vitányvár===
{{Fő|Vitányvár}}
A Vértes hegység északi lejtőjén, [[Körtvélyespuszta (Tatabánya)|Körtvélyespuszta]] fölött, a 417 m magas [[Nyerges-hegy]] közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű vár romjait.
A várnak egy-egy 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. A lakó- és egyéb épületek a védőfalak mellett helyezkedtek el. Mindkét torony kb. 15 m magasan ma is áll, tetején a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és a boltozat nyomai. A várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.
A vár keletkezésének idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos [[Csák nemzetség]] egyik tagja építhette a [[tatárjárás]] után. Várnagyként a [[Gutkeled nemzetség]]ből származó II. Mihályt [[1319]]-[[1324]]-ben említik okleveleink, és mint királyi vár ''„Castrum Vitam, Vytam, Wyttam”'' alakban [[1379]]-ben szerepel iratainkban.
[[Albert magyar király|Albert király]] [[1437]]-ben [[Rozgonyi István (ispán)|Rozgonyi István]] fiának, Jánosnak zálogosította el a várat, melyet [[I. Ulászló magyar király|I. Ulászló]] királytól adományként is megkapott. [[1445]]-ben Újlaky Miklós foglalta el, [[1448]]-tól zálogként bírta. [[V. László magyar király|V. László]] királytól [[1453]]-ban [[Rozgonyi János]], Rajnáld és Oszváth adománya lett, mely adományt [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] 1458-ban. [[1459]]-ben és [[1460]]-ban megerősített. Mátyás halála után [[1493]]-ban Csókakő várával együtt [[Egerváry László]] horvát [[Bán (méltóság)|bán]], majd István zálogbirtoka. [[Egerváry István]] magtalan halála után, [[1512]]-ben [[Kanizsai György]] horvát bán szerezte meg, kitől Kanizsai László országbíró örökölte. A kettős királyság idején [[I. János magyar király|János király]] parancsára [[1534]]-ben, a fehérvári [[Keresztes lovagrendek|keresztesek]] konventje [[Héderváry István]] és fiait, Lőrincet s Györgyöt iktatta be „castri Wyttham in Albensi” birtokába.
A [[Oszmán Birodalom|török]] először [[1529]]-ben ostromolta, majd [[1543]]-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de [[1559]]-ben újra a töröké, akiktől [[1566]]-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben azonban már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel [[1597]]-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát.
A [[18. század]]tól az [[Esterházy család]] tulajdona volt. Anyagát építési célokra használták fel.
Egy [[monda]] is fűződik a várhoz, amely természetesen igazságos [[I. Mátyás magyar király|Mátyás királyunkhoz]] kapcsolódik. A történet [[Gerencsérvár]] jóságos és szépséges várkisasszonyának, [[Újlaki Klára|Ujlaki Klárának]] és a szomszédos Vitányvár délceg kapitányának, [[Héderváry Imre|Héderváry Imrének]] szerelméről szól. Amikor apja, [[Újlaki Miklós]] – a király hatalmával is dacoló főúr – egy német grófhoz akarta hozzáadni a lányt, Klára a szökést választotta jegyeséhez Imréhez, a Vértes északi lejtőjén épült Vitányvárába. A vár körül ma is fellelhetők a várárok nyomai. Ezek a várárkok is sokat segítettek abban, hogy ellenállhasson az ostromnak, amelyet Újlaki Miklós a lányáért indított. Nem is tudott volna bejutni, ha nem akad egy áruló, aki felfedi a titkos folyosót, amely közvetlenül a várkapitány szobájába vezetett. A bősz apa elvakult dühében az ifjút leütötte, a lányát pedig magával hurcolta és szörnyű büntetésként vára pincéjébe élve befalazta. A jószívű szolgák egy titokban hagyott résen keresztül élelemmel és meleg holmival látták el, törődésükkel segítve szeretett úrnőjük életben maradását. Ők hozták a hírt arról is, hogy Héderváry Imre felgyógyult, és az igazságos Mátyás támogatásával menyasszonya kiszabadítására készül. Újlaki Miklósnak tehát kegyetlen tette következményeként legnagyobb ellenségével, magával a királlyal kellett szembe néznie. A „saját vérét pusztító keselyű”, a fékezhetetlen, gőgös gerencséri várúr erre az időre már megtört annyira, hogy a király színe előtt elismerte: „minden vagyonát odaadná lánya egyetlen mosolyáért”. Ekkor lépett elő Klára és Imre. A történet apa és lánya boldog kibékülésével, a fiatal pár egybekelésével valamint Mátyás király és Ujlaki Miklós békekötésével zárult. Gerencsérvár és Vitányvár romjai ma békésen pihennek a Vértesben. Tanulsága: ''„A szerelem mindent legyőz!”''
===Csákvár===
{{Fő|Csákvár}}
Itt emelkedett korai Árpád korban a település nevében szereplő Csák nemzetség vára. A honfoglalást regényes geszta formájában elmondó Anonymus tesz említést Csákvárról: Árpád vezér (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak. Ez alatt az erdő alatt a Fero-mocsár (Velencei-tó) mellett Szabolcs unokája, Csák sok idő múltával várat emelt. [[Kézai Simon]] is erre a vidékre helyezte a Szabolcstól eredő Csákok ősi, még honfoglalás kori szállásterületét. A község nevének legkorábbi írásos előfordulásai: Saac Castrum, Chakvara (1228, 1237, 1460). A XV. században már piacos hely. [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]]1519-ben Gesztes várával együtt Török Imrének adományozta. 1543-ban a török hadak elfoglalták és elpusztították a Csákvárt és térségét.
==A Vértes borai==
[[Fájl:Chardonnay Moldova.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Chardonnay szőlőszemek]]
A régi [[Bor (ital)|bortermő]] vidék a [[Móri-árok]]ban, a Vértes hegység déli lejtőin terül el. Hírnevét az [[1700-as évek]] után betelepített németeknek köszönheti. A szőlőkultúrához tartozik a kopaszmetszéses fejművelés, a gyomlálás. A Vértes hegységet karbon alkotja, előterébe pannonagyag, lösz, homok kavics található. Szellős huzatos klímájú ami nem kedvez a gombabetegségeknek. Csak fehérbort termesztenek. Eleinte kizárólag Ezerjót, későbbiekben Leanykát, [[Zöld veltelini]]t, [[Irsai Olivér]]t és [[Chardonnay]]t. A móri borok kellemes illatúak, testesek, tüzesek.
== Irodalom ==
{{források}}
* Kocsis Ákos: [http://epa.oszk.hu/02900/02993/00058/pdf/EPA02993_karszt_es_barlang_2006_1-2_057-061.pdf ''A legújabban megismert karsztobjektumok, barlangok a Vértesben.''] [[Karszt és Barlang]], 2006. 1–2. félév. 57–61. old.
== További információk ==
* Ercsey Dániel - Farkas Zsuzsanna: ''A Vértes erdeiben: az eltűnt idő nyomában'', A Földgömb : a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010. (12. évf.) 8. sz. 86-92. old.
* Kiszely Márta: ''200 éve volt a móri földrengés - A Vértes rázkódásai'', Élet és tudomány, 2010. (65. évf.) 10. sz. 304-307. old.
* Barina Zoltán: ''A Vértes és környéke florisztikai kutatásának eredményei I.'', Kitaibelia, 2007. (12. évf.) 1. sz. 30-40. old.
* Barina Zoltán - Németh Csaba: ''A Vértes és környéke florisztikai kutatásának eredményei II.'', Flora Pannonica, 2009. 7. évf. 33-42. old.
* Szili István: ''A Vértes látnivalói: Megszentelt és megszenvedett helyek'', Természet világa, 2009. (140. évf.) 7. sz. 321-323. old.
* Riezing Norbert: ''Égerligetek és láprétek a Vértes északi előterében'', Kitaibelia, 2006. (11. évf.) 1. sz. 75. old.
* Peregi Zsolt - Korpás László: ''Felső-kréta forráskúpok a Vértes hegységben'', Földtani közlöny, 2002. (132. vol.) 3-4. sz. 477-480. old.
* Isépy István: ''Az ezerarcú Vértes'', Természetbúvár, 2002. (57. évf.) 2. sz. 20-23. old.
* Császár Géza - Peregi Zsolt: ''Középső-jura korszakbeli mega-hasadékkitöltés a Vértes DNy-i peremén'', Földtani közlöny, 2001. (131. vol.) 3-4. sz 581-584. old.
* ''Adatok a Nagy-Vásár-hegy (Vértes) védett növényeihez'', Kitaibelia, 1998. (3. évf.) 1. sz. 154. old.
* Vaskóné Dávid Klára: ''A Tési Agyagmárga Formáció genetikai problémáinak vizsgálata a Vértes előterében'', Földtani közlöny, 1991. (121. évf.) 1-4 sz. 65-88. old.
* Gergely Péter: ''Néhány adat a Vértes madárvilágához (1978-79)'', Madártani tájékoztató, 1980. júl-szept 23-24. old.
* Isépy István: ''A Vértes-hegység természeti értékei'', Búvár (1960-1989), 1975. (30. évf.) 7. sz. 296-301. old.
* Pápa Miklós: ''A Vértes barlangjairól'', Búvár (1960-1989), 1975. (30. évf.) 11. sz. 520. old.
* Kácsa Irén: ''Kora-középkori lelet a Vértes hegységből'', A tatai Herman Ottó Kör (= Természettudományi Studió) munkái, 1974. 4. sz. 201-203. old.
* Knauer József: ''Új jura feltárások a Vértes-hegységben'', Földtani közlöny, 1973. (103. évf.) 2. sz. 145-155. old.
* Szőcs Zoltán: ''A Vértes-hegység bükkösei'', Botanikai közlemények, 1971. (58. évf.) 1. sz. 47-52. old.
* [http://vertes.lap.hu/ Vértes.lap.hu] – Linkgyűjtemény
* [http://www.fsz.bme.hu/mtsz/tortenel/vertes01.htm A Vértes rövid turistatörténete]
* [http://funiq.hu/vertes Vértes a funiq.hu-n]
* [Egy eltűnt vértesi falu története: Kápolnapuszta https://vimeo.com/117035984]
== Kapcsolódó szócikkek ==
{{Magyarország tájai}}
{{Dunántúli-középhegység földrajza}}
{{Portál|Földrajz||}}
{{DEFAULTSORT:Vertes}}
[[Kategória:Vértes]]
|
