„Gulag” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 89.132.245.164 (vita) szerkesztéséről CommonsDelinker szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
11. sor:
=== A táborok célja ===
A táborok bevallott fő célja a munkaerő-szükséglet kielégítése volt. A sztálini [[tervgazdaság]] óriási irányszámai rengeteg olcsó munkaerőt igényeltek, amit többek között a Gulag táborrendszerben fogvatartott belföldi és külföldről elhurcolt foglyok kihasználásával tudtak előteremteni. A szovjetek tudatosan készültek a
Megfélemlítő célja is volt, hiszen a Gulag táboraiba kerülés veszélye az egész szovjet lakosságot fenyegette: a táborokat a rendszer megfélemlítésre is használta.
37. sor:
[[Fájl:Vásárosnamény - Málenkij robotra elhurcoltak emlékére 2013.02.05 (59).JPG|thumb|250px|A [[málenkij robot]]ra elhurcoltak emlékműve [[Vásárosnamény]]ban]]
Magyarországon a
Az elfoglalt területek lakosságából olykor szórványosan, esetlegesen hurcoltak el embereket, de előfordult szisztematikus elhurcolás is, amikor a cél a terület etnikai viszonyainak megváltoztatása volt: Kárpátalján például célirányosan a magyar lakosságot érintette. A tanúvallomások alapján az is valószínűsíthető, hogy azokon a településeken amelyeken a front gyorsan átvonult, csak szórványos, a véres harcokat megélő településeken viszont rendszerszerű deportálásra került sor. A német lakosság „jóvátételként” való elhurcolása Kelet-Európából szisztematikusan történt, meghatározható terv keretében gyűjtötték össze, a németeket. Az elhurcoltatáshoz azonban elég volt ha valakiről a szovjetek vagy kollaboránsaik úgy ítélték meg hogy „német”: a Magyarországról németként elhurcoltak többsége nem német anyanyelvű volt.{{refhely|Stark, 2008.|27. old.}} Különösen nagy számban hurcoltak el budapestieket: a történészek becslése szerint a város ostroma során, majd azt követően 40–50 000 katonát ejtettek foglyul, de az elhurcolt civilek száma 50 és 100 000 közé tehető.{{refhely|Stark, 2008.|29. old.}}
{{forr|A megszálló szovjet hadsereg felkereste mindazokat, akiket a ''hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek'' vélt. Ennek során volt miniszterelnököket, minisztereket<!-- ezt nevesíteni kellene!-->, képviselőket, nagyköveteket, katonatiszteket, papokat, tanárokat, diplomatákat hurcoltak el, köztük [[Raoul Wallenberg]] svéd diplomatát is. Ezen kívül rengeteg munkaképes, fiatal nőnek és férfinak kellett elhagynia az országot, hogy szovjet munkatáborban dolgozzanak. Átlagéletkoruk a húsz évet se érte el.}} [[1945]]-ben a ''munkaszervező''nek nevezett magyarok kezdték meg a fiatalok összegyűjtését, sokan a német [[koncentrációs tábor]]okból egyből a szovjet Gulag táborokba kerültek. A szovjet hadifogságba esett mintegy 500 ezer magyar katona és a polgári internáltak többsége ugyanakkor az 1939-ben létrehozott GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága, Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Intyernyirovannih), vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került.<ref>[http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=33563 ]</ref> A Magyarországon összeszedett embereket először gyűjtőtáborokba vitték. A legnagyobb [[Kistarcsai Központi Internálótábor|gyűjtőtábor Kistarcsán]] működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. Onnan román átmenőtáborokba ''([[Máramarossziget]], [[Foksány]], [[Brassó]], [[Temesvár]])'' kerültek a foglyok. Innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére.
A magyar katonai és a polgári internáltak az 1939-ben létrehozott GUPVI, vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került. A Gupvi 4000 táborából a magyar foglyok mintegy 2000 táborban szóródtak szét.
| |||