„Sass Kálmán” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
26. sor:
A [[bécsi döntések|második bécsi döntés]]nek köszönhetően újra hazatérhetett és Érmihályfalva lelkésze lett. A [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] után a környékbeli zsidókat és a partizánokat bújtatta, köztük sikerült megmentenie a szovjet partizánként működő [[Maléter Pál]]t is, aki később ezt neki levélben köszönte meg. A románok visszatérte után, [[1948]]-ban újra letartóztatták, ezúttal háborús bűnök vádjával, de Maléter Pál köszönetnyilvánító levele megmentette.
A [[1956-os forradalom|magyarországi forradalom]] hatására a [[Securitate]] azonban ismét akcióba lépett és [[1957]]. [[február 13.|február 13]]-án Sass Kálmánt újra letartóztatták, ezúttal azonban nem egyedül, hanem mintegy 37 érmihályfalvi lakossal együtt. A Securitate Maléter Pál levele (ami 1948-ban még megmentette Sasst) és néhány egyéb irat alapján egy "államellenes
Családját a [[Bărăgan]]ba internálták, ahonnan csak kilenc év múlva szabadultak. Csak ekkor közölték velük azt is, hogy Sass Kálmánt kivégezték.
34. sor:
== Munkássága ==
Egész életének munkássága nagy hivatástudatról tanúskodik: gyülekezetében kölcsönkönyvtárat alapított és vezetett, élesztette a műkedvelő mozgalmat, szorgalmazta az érmihályfalvi új református iskola építését, ugyanakkor érdeklődéssel fordult a helytörténeti kutatások felé is. Ez utóbbi tevékenységének eredménye monográfiája: ''Mezőtelegd és a környékbeli községek története, különös tekintettel egyházaikra'' (Nagyvárad, 1935; újbóli kiadása [[Varga Árpád (történész)|Varga Árpád]] gondozásában és kiegészítéseivel, Nagyvárad, 1996), valamint ''Iskoláink története'' c. füzete (Nagyvárad, 1937). 1816-ra visszamenő népesedési adatokkal támasztotta alá az érmihályfalvi református iskola 1896-tal kezdődő fejlődéstörténetét (''„Elvész a nép, amely tudomány nélkül való”.'' Érmihályfalva, 1942). Értekezésében megörökítette mindazok nevét is, akiknek adományai lehetővé tették az újonnan felavatott kétszintes református iskola felépítését.
Mezőtelegdi tartózkodása idején felhasználta az alkalmat, hogy [[Magaslak]]on [[Zichy Jenő]]nek, a bécsi Cabinet Noir (titkosszolgálat) egykori főnökének könyv- és levéltárában búvárkodjék. A kastélyban végzett kutatásai eredményeként jutott az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalmat]] követő évek nyomozati jegyzőkönyveinek és a megfigyelés alá helyezettek lajstromának a birtokába, megismerte a [[Bémer László]] nagyváradi püspök elleni eljárás iratait, és gazdagíthatta újabb adatokkal [[Petőfi Sándor]]ra vonatkozó gyűjtését. Sajnos, ennek a párját ritkító dokumentációnak is nyoma veszett 1957-es elhurcolásakor. Sokoldalúságának bizonyítéka, hogy 1935-ben magánhasználatra református katekizmust állított össze és adott ki, az érmihályfalvi eklézsiának saját nyomdát szerzett, s a helyi legényegylet bevonásával 1944-ben ''Üzenet'' címmel hívei számára közlönyt indított.
48. sor:
*[[Tabéry Géza]]: Sass Kálmán levelesládája. Nagyvárad, 1943. január 18.
*Sipos István: Üzenet, emlékezzünk! Harangszó 1990. december 2.
*[[Tófalvi Zoltán]] – Gazda József: Kövek egy siratófalhoz. Stockholm–Budapest, 1994. 11–26.
*Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt. Tófalvi Zoltán előszavával és gondozásában. Nagyvárad, 2001. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Marosvásárhely, 2007.
{{Az 1956 utáni megtorlásban kivégzett román állampolgárok listája}}
| |||