„Ptolomeo da Lucca” változatai közötti eltérés

összetűzésbe került [[Grado]] patriarchájával abban a kérdésben, hogy melyiküknek van joga kinevezni a torcelloi [[Szent Antal]] monostor apátnőjét. 1321-ben emiatt Ptolomeót kiközösítették és száműzték, és majd csak 1323-ban békült ki a pátriarchával és foglalhatta el újra püspöki székét. Itt halt meg 1327-ben.

 

 

Leghíresebb történeti műve az ''Annales'', mely 1061–1303 közötti évek eseményeit foglalja össze. Ismert még ''Historia Ecclesiastica Nova'' című írása, mely 24 könyvben beszéli el az egyház történetét Krisztus születésétől 1294-ig, de az ezt követő pápák életrajzát is röviden ismerteti, ezért az események fonalát 1341-ig bontja ki. Műve elsőrangú forrás az Avignonba költöztetett pápaság kezdeteinek megismeréséhez. Ez utóbbi művét többen kivonatolták ''Extract[us] de chronico Fr. Ptolomaei de Luca'' és ''Excerpta ex chronicis Fr. Ptolomaei'' címeken. Nevét leginkább az Aquinói Szent Tamás által félbehagyott ''De Regimine Principum'' (A fejedelmek kormányzásáról) befejezése tette híressé. Ebben az alkotásban a [[pszeudo-Dionüsziosz]]i elemek nagy szerepe [[Albertus Magnus]] hatására vall. Létezett egy ''Hexaëmeron'' című műve is.<ref>Gilson, i. m., 575. o.</ref> Elveszett viszont ''Historia Tripartita'' című műve.