„Werbőczy István” változatai közötti eltérés

'''Werbőczy István''' (eltérő írásmódban ''Werbőczí, Verbőczy, Verbőczi''), ([[Verbőc]] (?), [[1458]] – [[Buda (történelmi település)|Buda]], [[1541]]. [[október 13.]]) magyar jogtudós, [[királyi ítélőmester]], [[királyi személynök]], majd [[Magyarország]] [[nádor]]a.

Werbőczy Osvát és Deák Apollónia fia,<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/historia-1999-07/historia-1999-07 Bár vannak eltérő feltételezések is]</ref> [[1460]] és [[1470]] között született, valószínűleg [[Verbőc]]önVerbőcön ([[Ugocsa vármegye]], ma Verbovec, [[Nagyszőlősi járás]], [[Ukrajna]]); újabb írók inkább [[Kerepes (Bereg)|Kerepes]] községet ([[Bereg vármegye]]) vélik születése helyének. Felsőbb tanulmányait valószínűleg Budán, később pedig valamelyik itáliai ([[bolognaBolognai Egyetem|bolognai]]i vagy [[PadovaPadovai Egyetem|páduai]]) egyetemen végezte; állítólag [[Bécs]]ben is tanult. A [[Latin nyelv|latin]] és [[görögógörög nyelv]] ismerete mellett „eleganter” beszélt [[Német nyelv|németül]]. Kiváló szellemi képességgel megáldva, az ismeretek minden terén a legelsők közé tartozott. [[Teológia]]i és [[Filozófia|bölcseleti]] ismerete mellett leginkább az tanúskodik, hogy [[1521]]-ben követségben járván [[V. Károly német-római császár]]nál [[Worms (település)|Wormsban]] (vendégként részt vett a birodalmi gyűlésen), [[Luther Márton|Lutherrel]] vitába bocsátkozott.<ref>Akkor sokan bírálták Luthert. Az egyik legtekintélyesebb bírálója maga [[VIII. Henrik angol király]] volt.</ref>

A közéleti pályán először Ugocsa vármegyében működött, ahonnan mint országgyűlési követ, az egész ország színe előtt ragyogtattabemutatta tudását és bámulatos ékesszólását. Az [[1498]]. [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]]-féle nevezetes törvények megalkotásában, melyek a köznemesség rohamos térfoglalását jelentik, már kétségtelenül közreműködött, s az a határozat, melybenamelyben II. Ulászló örökös nélküli elhalálozása esetére a nemzet királyválasztási joga, s ahhoz való ragaszkodása nyert kifejezést, egyenesen az ő befolyásának tulajdonítható; előjátéka volt ez az [[1505]]. évi [[rákosi végzés]]eknek. Az [[1500]]-as és [[1501]]-es országgyűléseken a köznemesség szóvivője és vezére volt. Ő fogalmazta meg azt a királyhoz intézett felterjesztést, amelyben a nemesség sérelmeinek tolmácsolása mellett a főrendek [[Banderiális hadsereg|bandériumainak]] kiállításáról, a főpapok [[Tized|dézsmaszedésének]] törvényszerű gyakorlásáról kérik a királynak erélyes rendelkezését. Politikai sikereinek azonban egyik legszebbike az 1505. évi rákosi gyűlés híres végzése a nemzeti királyság visszaállítása tárgyában. A köznemesség ragaszkodását Werbőczyhez bizonyítja az a páratlan eset, hogy a hazának és köznek tett jószolgálatai elismeréséül portánként két dénár jutalmat szavazott meg neki az [[országgyűlés]].

[[Fájl:Werbőczy.jpg|bélyegkép|balra|Werbőczy István portréja ]]

[[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] uralkodása első éveiben Werbőczy többnyire külföldön tartózkodott. [[1517]]-ben királyi személynök lett és különböző dalmáciai[[dalmácia]]i megbízásokat kapott az országgyűléstől[[Országgyűlés]]től. A [[Oszmán Birodalom|török]] támadások veszedelme mindegyre fenyegetőbbé vált, és ezért Werbőczy [[Velence (Olaszország)|Velencében]], [[Róma|Rómában]], Wormsban, majd [[Nürnberg]]ben járt, mindenütt a török elleni segély kieszközlése érdekében fáradozott, de küldetése nem járt sikerrel. Nem is járhatott, mert Nyugat-Európa -– a kibontakozó reformáció által okozott forrongások mellett -– épp az itáliai háborúk lázában égett. Az angol és francia királyok, a német-római császár (egyben spanyol király), valamint a [[pápa (egyházfő)|pápa]] és az olaszitáliai államok hadai kis megszakításokkal, gyakran szövetségeseket is váltva, folyamatosan harcoltak Itália uralmáért. Visszatérve, az országot a legnagyobb zűrzavarban találta. A pártküzdelmek utolsó fázisa az [[1525]]. [[Június 24.|június 24-ei]] országgyűlésen következett be, amely Werbőczyt emlékezetes nagy beszéde után Magyarország nádorává megválasztotta, a nagyurak azonban megbuktatták. A [[Mohácsi csata|mohácsi vész]] alatt egyik felső-magyarországi várában, [[Dobronya|Dobronyán]] élt visszavonulva.

[[I. János magyar király|Szapolyai János]] királlyá választásakor kancellárjává és tanácsosává tette. Megjárta időközben [[Konstantinápoly]]t is királya érdekében., A király,aki halála esetére, fia egyik gyámjául őt nevezte ki. Mindamellett politikai fontossága nem volt a jelentős tényezők sorában. Bírói pályán kezdte közéleti szereplését, és ott is végezte. Werbőczy [[Buda (történelmi település)|Budavár]] első megszállása után is helyén maradt, elvállalta a renegát szerepét. A szultán kinevezte a meghódolt keresztények bírájává – tíz forint napidíjjal. Azonban békétlenségével, veszekedéseivel a szultán haragját vonjavonta a fejére, ezért a „tiszteletére” rendezett lakomán, 1541-ben Budán, 83 éves korában feltételezhetően megmérgezték. Különös fintora a sorsnak, hogy bár Werbőczy István híres gyűjteményében ([[Tripartitum]]) a zsidókról így ír: "az„az üdvösséggel ellenkező kiváltságaik vannak"vannak”, hamvai mégis az akkori [[budai zsidó temető]]ben (Alaguta mai Alagút utca–Pauler utca–Attila út közti területen) porladnak.

Fiával, Imrével a család férfiága kihalt, lányaleánya, Erzsébet az Aspermonth grófi ház egyik őse.

[[Fájl:Werbőczy István plaque.JPG|thumbbélyeg|Werbőczy István emléklap]]

2014-ben, a Magyar Posta a Tripartitum kiadásának 500. évfordulójára kisívetbélyegkisívet bocsátott ki.

* Latinul: Bécs 1517., 1545., 1561., 1572., 1581., Nagyszombat 1740., 1753., Kolozsvár 1762., Eger 1776., Buda 1822.

* Magyarul: Magyar Decretum, Kyt Weres Balas a deákbol tudni illyk. a Werbewczy Istwan Decretumábol, melyet tripartitomnak neweznek, Magyarra forditot. Vadnak tovabba ez Decretomnak elotte egy nehany iroth articulusok, kyket azon Weres Balas a regi királyok Decretomibol toruynhez valo jeles dolgokat ky szedegeteth… Debreczen, 1565.

* Újabb kiadásai: Kolozsvár 1571., Bártfa 1642., Kalocsa 1773., Pozsony és Kassa 1779., Pozsony és Pest 1802., 1806., Pest 1830.

* [http://real-eod.mtak.hu/3005/ 1844., kiadta a M. Tudom. Akadémia], [http://real-eod.mtak.hu/487/ 2. kiadás, 1864.], 3. kiadás: Werbőczy István Hármas könyve. Az eredetinek első kiadása után fordították, jogi műszótárral és részletes tárgymutatóval ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bpest, 1894. (Ez a kiadás a [[Tudománytár]] sorozatban 1990-ben újra megjelent.)

* Okolicsányi János, Tripartiti Operis compendrum rhytmis vulgaribus, Bártfa, 1636. és Lőcse 1648.

* Szentgáli N. FerenczFerenc, W. I. Törvénykönyvének Compendiuma közönséges magyar versekbe foglalva. Kolozsvár, 1701 és 1798.

* Gr. Lázár János, versus Mnemonici, Nagyszeben 1744., 1769. Latinul és magyarul: Kolozsvár 1572., 1698., DebreczenDebrecen 1611., 1639., Bártfa 1632., 1643., Lőcse 1637., 1660., Csiki Kolostor nyomdája 1745. Az eredeti kiadás latin szövegét közölte, magyarra fordította, jegyzetekkel és a mű történetének megírásával kísérte Csiky Kálmán.

* [http://real-eod.mtak.hu/4437/ Budapest, 1894.]

* Németül: Bécs 1599., fordította Wagner Ágoston.

* Horvátul: 1574., fordította Pergossich Iván Nedelisch.

* Kelemen Imre: Magyar Hazai polgári magános törvényről írt tanulmányok. 1822.