„Charles Baudelaire” változatai közötti eltérés

A ''[[A Romlás virágai]]'' című [[1857]]-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a [[Bovaryné]] miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a [[szifilisz|vérbajt]] is elkapta. ''A romlás virágai''nak második, bővített kiadása ([[1861]]) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei ''(Le Spleen de Paris)'' és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a [[szecesszió]] előfutára. Ő ismertette meg művészi rokonának, [[Edgar Allan Poe]]-nak műveit a francia olvasókkal. A legnagyobb hatást [[Rimbaud]]-ra és [[Verlaine]]-re, valamint [[Stéphane Mallarmé|Mallarmé]] már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére tette.