„Olasz nyelv” változatai közötti eltérés

Az '''olasz nyelv''' (olaszul ''lingua italiana)'' az [[indoeurópai nyelvcsalád]] [[Italikus nyelvek|itáliai ágán]] belül az [[újlatin nyelvek]] csoportjába tartozik. A mai egységes irodalmi nyelv alapja a toszkán nyelvjárás, amely átmenetet képez a keleti és nyugati típusú újlatin nyelvek között. Hangtani szempontból konzervatívabbnak tekinthető a többi újlatinnál, mivel többnyire megőrizte az eredeti szóközi mássalhangzókat, ugyanakkor teljesen elvesztette a latin szó végi ''-s'' hangot, például tempus-tempo. Sok, latin ábécét használó nyelvhez hasonlóan, az olaszban is léteznek hosszú (kettőzött) mássalhangzók, amelyeket a [[magyar nyelv|magyarhoz]] hasonlóan, hosszan is ejtenek (ellentétben az [[Angol nyelv|angollal]], a [[Francia nyelv|franciával]] és a [[Német nyelv|némettel]]). A legtöbb újlatin nyelvhez hasonlóan a hangsúlyozás sokszor lényeges szerephez jut a jelentés megkülönböztetésében (nem így például a franciában). Hangsúlyos rendszerint az utolsó előtti szótag, de bármelyik lehet az; ha az utolsóra esik, ékezettel jelöljük. Az olasz tulajdonneveket különösen nem szép rossz helyen hangsúlyozni, például Taranto, Rimini, Domenico (helyesen: 'táranto„táranto, rímini, doméniko'doméniko”). A szó végi rövid magánhangzókat sem szabad -– magyar módra - megnyújtani, például Marco (helyesen: 'márko').

A magyar nyelv hangkészletéből az olasz nem használja a ''h, gy, ö-ő, ü-ű, ty'' és ''zs'' hangokat. Magyarban ismeretlen hangot -– gyakorlatilag -– nem használ. A nálunk megszokott hangokat egy, két, vagy akár három betűvel írja le (például 'ny'-„ny” – gn, „s” – 's'- sce'' v.vagy ''sci, 'dz'-, „dz” – z, 'dzs'-„dzs” – ge v.vagy ''gi'' stb.) Vigyázat: az „sch” mindig 'szk' és nem 's'„s”, mint a [[Német nyelv|németben]]. Elválasztás a magyarhoz hasonlóan a mássalhangzóhatáron történik, egy kivétellel, amikor is a következő sorba visszük át mindazt a mássalhangzót, amellyel olasz szó kezdődhet, például que-sto. A ''diftongus''ok mellett ''triftongus''okat is használ, például mio, tuoi. Ezek, mivel nem képeznek önálló szótagot, nem választhatók el a magánhangzóhatáron.