„Iamblikhosz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
23. sor:
 
Az [[ókor]]i hagyomány az újplatonista [[türosz]]i [[Porphüriosz]] (Porphyrius) tanítványának mondja.
A platóni és püthagoreus tanokat összeelegyítő, [[Misztika|misztiku]]s rajongó volt, aki az [[istenek]]nekisteneknek, a démonoknak és a lelkeknek[[Lélek|lelkek]]nek az anyagi világ felé felé sülyedését és e sülyedésből a jóslás és a [[Mágia|varázslás]] rejtélyes [[Szertartás|szertartásai]] útján való fölemelkedését és az [[istenség]]gel való egyesülését hirdetve, maga is titokzatos csodás hírnevet szerzett magának – írja életrajzírója, [[Eunapiosz]]. <ref>[http://mek.niif.hu/03400/03410/html/3888.html Ókori lexikon]</ref>
 
Az egyik legfontosabb műve a ''De Mysteriis'', amit a [[Misztériumjáték|misztériumokról]] írt. Iamblikhosz ebben azt állítja, hogy az olyan „barbár szent népek”, mint amilyenek az egyiptomiak és az asszírok voltak, még őrizték a régi tudást, még „ismerik az istenek eredeti neveit”, amit a hellének már elfelejtettek. Ennek pedig az az oka, hogy a keletiek hagyományőrzők, ellenben a hellének folyton újítanak. Ez a „csodás és titokzatos Kelet” [[toposz]]a. Keleten még tudják a választ a legfontosabb kérdésekre, még őrzik az ősi titkot, amit Iamblikhosz kora a gyors fejlődésben és az új vallások, mint a kereszténység megjelenésével elfelejtett.<ref>[http://hps.elte.hu/~km/KELETISTSM.pdf Mund Katalin: A “keleti bölcsesség” jelentésváltozása* ]</ref>