„Emo (zene)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Arybot (vitalap | szerkesztései)
64. sor:
Ahogy a számos emo együttes az egész Államokra kiterjedő figyelmet vonzott, számos indie kiadó tett kísérletet arra, hogy bemutassa és dokumentálja a színteret. A kései '90-es években számos emo együttes szerződött olyan indie kiadókhoz, mint a Jade Tree Records, a Saddle Creek és a Big Wheel Recreation. 1997-ben a California’s Crank! Records kiadott egy válogatást, amely a (Don’t Forget to) Breathe címet kapta, és olyan figyelemreméltó emoegyüttesek egy-egy számát tartalmazta, mint a [[The Promise Ring]], a [[Christie Front Drive]], a [[Mineral]], a [[Knapsack]] és a [[Seven Storey Mountain]]. 1998-ban, a Deep Elm elindította az Emo Diaries sorozatot, amelynek első részén egyebek mellett a [[Jimmy Eat World]]-től, a [[Samiam]]tól és a [[Jejune]]tól voltak hallhatóak számok. 1999-ben a K-tel adott ki emo válogatást Nowcore: The Punk Rock Evolution néven, amelyen többek közt a [[Texas Is The Reason]], a [[Mineral]], a [[The Promise Ring]], a [[Knapsack]], a [[Braid]], az [[At The Drive-In]] és a [[Jawbox]] szerepeltek.
 
Mivel a késői '90-es évek emo színtere inkább volt egy nagy nemzeti szcéna, mint a kisebb, regionális színterek összessége, nagy kiadók emoegyütteseket kezdtek szerződtetni, hogy kiaknázzák a stílus népszerűségében rejlő lehetőségeket. Számos együttes ellenállt a csábításnak, a színtér független mentalitásához való lojalitásukra hivatkozva. Többen említették a nagy kiadóhoz szerződött [[Jawbox]] és [[Jawbreaker]] együttesek félrekezeltségét és meg nem értettségét, mint indokot a távolmaradásra. A megkörnyékezett bandákbanzenekarokban a felszínre jött konfliktusok a [[Texas Is the Reason]] és a [[Mineral]] esetében feloszlással jártak.
 
Az évtized végére az emo szó bekerült a mainstreambe. 1998 nyarán, a Teen People magazin az emót a legújabb „menő” zenei stílusnak titulálta, és a The Promise Ringet említette, mint olyan bandátzenekart, amit figyelni érdemes. A mainstream érdeklődése számos, a függetlenséget előtérbe helyező emoegyüttest arra késztetett, hogy zeneileg irányt váltva eltávolodjon a stílustól. A következő években a [[Sunny Day Real Estate]] prog-rockosabb vonalat választott, a [[Jejune]] happy pop-rockra váltott, a [[The Get Up Kids]] és a [[The Promise Ring]] pedig lite-rock albumokat adott ki.
 
Noha az „indie emo” csaknem teljesen eltűnt az évtized végére, néhány együttes még mindig a [[Fugazi]]/[[Hüsker Dü]] vonalat követi, így a [[Thursday]], a [[The Juliana Theory]], a [[Jetplane landing]] és a [[Sparta]] is.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Emo_(zene)