„Szent János Kórház” változatai közötti eltérés

| képaláírás = Az Ortopédiai Osztály épülete

| alakulás = 18181898

| pozíciós térkép = Budapest XII. kerülete

1887. június 28-án Budapest, fő- és székváros törvényhatóságánaktörvényhatósági közgyűlésén, a 87. éviközgyűlése 534. határozatában megjelölt 300 ágyas új kórház építését rendeltékrendelte el, amely későbbiekben az új Szent János Kórház nevet kapta.

A [[régi Szent János-kórház]]ról, – amely a mai [[Margit körút]] és Hattyú utca szögletébenáltal helyezkedettbezárt elszögleten feküdt – csak a jelenlegi budaimai autóbusz -végállomás által körülhatárolt kis téren a bozótok által eltakart emléktábla és anémi kórházifalmaradéka fallátható maradékaa lelhető fel, utalva az előző majdközel 300 évre,éves amikorra a kórház eredete visszavezethetőmúltból. AbbanAz azidő időbenszerint a kórházak inkább szegényháznakszegényházak voltak mondhatók, amelyeket jómódú polgárok adományaiból működtettek.tartottak Ezek az intézmények fogadták befenn, elsősorban afertőző ragályosbetegek betegeketszámára. A kórház és a szegényház fogalma összemosódott és csak későbbKésőbb, az orvostudomány fejlődésével a szakosodásoknakszakosodásának megfelelően jöttek létreszülettek egyes gyógyító egységek. A kórház a [[18. század]]ban, elsősorbanfőként szegény betegek ápolásátbetegeket végezteápolt, valószínűlegmintegy 12 ággyal.

1777-ben a nagyszombati[[Nagyszombati egyetemetEgyetem]]et [[Mária Terézia magyar királynő]] rendeletére [[Buda (történelmi település)|Budára]] helyezték. A várban[[Budai Várnegyed]]ben lévőzajló elméleti oktatás mellett – mint [[Hőgyes Endre]] írja a gyakorlatról: „Budán e tekintetben valamivel jobban ment a dolog, mert a tanítást a szegények kórházának betegein végezhették”. A [[19. század]] első felében a kórház saját orvossalorvosa nem rendelkezett, delévén Phisterer András, /Buda tiszti főorvosa/tisztifőorvosa, Christen Xavér Ferenc, valamint Beér János budai orvosok a kórház betegeit is kezelték, valamintemellett a Pesti[[Eötvös egyetemenLoránd isTudományegyetem|pesti egyetemen]] tanítottakoktattak.

1820-ban átalakították a kórházat, amelyet polgári városi kórháznak nevezneknevezték el. Az épület egyemeletes volt ésépület a mai Margit körút felé nézőfelőli homlokzata szép [[barokk]] stílusban készült. Az építés során, új [[nepomuki Szent János]]-szobor került felállításraszoborral. Ignácz Sczlezinger Ignác 1840-ben megjelentas könyvében írja, hogy Szent János Kórházként említikemlíti.

Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idejébenidején az emelet egyik végében már műtőműtőt is létesültlétrehoztak.

Az 1873-ban aas városegyesítés után már külön igazgató vezette a kórházat. Az ágylétszám 100-ról 234-re emelkedett, 20 kórteremben 6 orvos látta el a betegeket, évente 4–5000-es betegforgalom mellett. A szabadságharc előtt a feljegyzésekfeljegyzéseket [[gótbetű]]sgótbetűvel [[német nyelv]]en íródtak., 1849 után már magyarul vezették a kórlapokatírták.

A század végéreszázadvégi Buda lakosságalakosságának nagymértékbenjelentős nőtt,növekedése új kórházrakórház voltszükségességét szükséghozta magával. Hosszas vita után,Helyszíne a szőlőtőkéketszőlőskerteket elpusztító [[filoxéra]]járvány által sújtott Diósárok dűlőredűlő esett a választás, ahol Darányi Ignác javaslatára pavilonrendszer mellett döntöttekldtt. 1898. augusztus 3-án ünnepélyes külsőségek között megnyitották a Darányi Ignác javaslata alapján pavilonrendszerben felépült Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát, amely 420 ággyal várta a betegeket. AzA épületekpavilonok [[k. u. k.]], német-osztrák stílusban készültek, általábanhárom háromemeleteskéntemelettel, kiegészítéskéntalagsorral alagsorralkészültek.

A Margit körútonkörúti találhatórégi kórházépületkórház szegényházként a [[második világháború]] derekáigközepéig működött, amíg a [[Budai Várnegyed]] ostroma alatt a szovjet csapatok rommá nem lőtték. A romokatMaradványait l949-ben eltakarították a városrendezés keretében felszámolták.

Az új kórházban 1898-ban öt osztállyal indulindult meg a munka a diósároki épületekbengyógyítás: sebészet, belbetegbelosztály, gyermekbeteggyermek-, bőr- és bujakóros betegeknemibetegek osztálya, végülés szembeteg osztály, de ugyanakkor fiókosztályként szülő és nőbetegnőgyógyászati, gyermekragálygyermekfertőző és vegyes osztályt is felállítottakkialakítottak. 1903-ban épült [[Wodiáner Albert]] gazdag vállalkozó adományából egy lábadozó betegek részére készült pavilon is épült. 1910-ben már [[röntgen]]-laboratórium létesült, 1917-ben pedig központi laboratórium létesült. 1918-ban megalakult az ország első ortopédsebészeti osztálya. A bőr- és nemi osztálytnemibetegosztályt 1934-ben urológiai[[urológia]]i osztállyá alakították, majd 1935-ben új, modern szülészeti osztály épült. Később száj- és fogbeteg, fülészetifül-orr-gészeti osztályok alakultak, úgyszólvánszinte minden orvosi szakmaszakterület képviselvejelen volt, a kardiológiát kivéve, a közelében fekvő Szív- és Érsebészeti klinikára alapozva. Az elme-idegosztály mintegykb. 150 ággyal indult. A II. világháborúháború után a VárVárhegy alatti [[Sziklakórház]] is a János Kórház kezelésébeKórházhoz került.

AAz századfordulótólelőző kezdveszázadfordulótól a kórház nemcsak technikailag fejlődött, hanem tudományos eredményeket is értek el olyan nagynevű munkatársai, mint a belgyógyász [[Gyurmán Emil]] (1898–1923), [[Fodor Imre (orvos)|Fodor Imre]] (1945–56), [[Baráth Jenő]] (1952–67), a gyermekorvos [[Lénárt György]] (1949–71), a sebész [[Kuzmik Pál]] (1912–14), [[Manninger Vilmos]] (1914–35), [[Bugyi István]] (az [[1920-as évek]]ben), [[Sebestyén Gyula (orvos)|Sebestyén Gyula]] (1940–47), az urológus [[Rihmer Béla]] (1913-36), [[Noszkay Aurél]] (1943–74), a szülész [[Árvay Sándor]] (1944–46), a szemész [[Grósz Emil]] (1901–02) és [[Csapody István (orvos, 1892–1970)|ifj. Csapody István]] (1929–59), és a gégész [[Török Béla (orvos)|Török Béla]] (1913–25).