„Porlasztó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
GergelyPál (vitalap | szerkesztései)
A karburátorok az utóbbi évtizedekben tejesen kiszorultak a főbb gépjármű piacokról....legtovább a kétütemű motorok keverékképző rendszereként.
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{nincs forrás}}
[[fileFájl:Carburetor Gaznik SVG.svg|bélyeg|250px|Porlasztó elvi vázlata (magyarázat a szövegben)]]
A '''karburátor''', más néven gázosító – a köznyelvben általában '''porlasztónak''' nevezik – az [[Otto-motor]]ok által igényelt levegő-üzemanyag keverék előállítására szolgáló szerkezet. A karburátort 1893-ban [[Bánki Donát]] és [[Csonka János]] találta föl, majd ugyanabban az évben, de a magyar feltalálópárosnál hónapokkal később [[:en:Wilhelm_Maybach|Wilhelm Maybach]] is szabadalmaztatta. [[1884]]-ben [[Edward Butler]] szabadalmaztatott ugyan egy, általa inspiratornak nevezett gázosítót, de az a Bánki–Csonka-féle karburátortól eltérő elven működött, és bonyolultsága miatt a gyakorlatban nem lehetett jól hasznosítani.<ref>A Bánki–Csonka-féle porlasztó jelentősége <nowiki/ref>[http://www.csonkamuzeum.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=62&Itemid=153 Hozzáférés ideje: 2018. április 4.]</ref>
{{Citation|page=335|accessdate=2018. máricus 31.|title=Scientific American Inventions and Discoveries: All the Milestones in Ingenuity--From the Discovery of Fire to the Invention of the Microwave Oven|first=Rodney|last=Carlisle|publisher=[[John Wiley & Sons]]|year=2005|ISBN=9780471660248}}https://bioloskiblog.files.wordpress.com/2012/03/izumi-i-otkrica.pdf Hozzáférés ideje: 2018. április 4. Ez az amerikai enciklopédia Bánkiról és Csonkáról sajnálatossajátos módon még csak nememlítést issem hallotttesz.</ref>
Kisebb, egyszerűbb [[motor]]okon és [[motorkerékpár]]okon még ma is meg lehet találni a porlasztót, de a gépkocsiknál gyakorlatilag az üzemanyagbefecskendezés – amit az [[1950-es évek]] óta sikerült kereskedelmileg elfogadtatni és folyamatosan teret nyert – teljesen kiszorította, az [[1990-es évek]] elejétől kezdve már általánosan elterjedtek az elektromos befecskendező rendszerekbefecskendezőrendszerek gépjárműveknél. Motorkerékpárokon, mopedeken (quadokon, hómobilokon, Jet-Ski-ken stb.) tovább voltvoltak általánosan elterjedtek olcsóságuk és egyszerűségük - esetenként ezen járművek alacsonyabb ára - miatt, illetve az alacsonyabb károsanyag kibocsátási normák is tovább tartották piacon. De nagyjából a 2000-es évek első évtizede közepétől, főleg a szigorúbb károsanyag -kibocsátási normák végettmiatt a befecskendező rendszerek innen is kiszorították a karburátort a legalacsonyabb hengerűrtartalmú (50-125 ccm) kategóriákból is.
A karburátorokat napjainkban főleg kerti kisgépek, láncfűrészek, fűnyírók, modellmotorok és kétütemű krosszmotorok esetében alkalmazzák, bár utóbbiak esetében már injektorral ellátott sorozatgyártású) modellek is megjelentek a piacon.
 
A többhengeres motorok is rendelkezhetnek egyegyetlen porlasztóval, de például a Chysler 440-esén 3 db duplatorkú karburátor (Six Pack), a Lamborghini Countachnak pedig 6 karburátora van. A motorkerékpároknál általánosan jellemző volt a hengerenkénti karburátorporlasztó.
 
== Működési elve ==
Az ábrán látható egyszerű változatnál a levegő, melyet a szívóütemben a motor dugattyúja szív be, alulról áramlik az (1) [[Venturi-cső]]be., A Venturi-csőamely az állandó keresztmetszetű szívócsőbe helyezett [[konfúzor]]-[[diffúzor]], vagyis szűkülő, majd bővülő keresztmetszetű csőszakasz. A levegő áramlása a Venturi-cső legszűkebb keresztmetszetében [[Bernoulli törvénye]] értelmében lecsökkenti a légnyomást és a megfelelően kialakított fúvókából a (6) az üzemanyagot apró cseppek formájában kiporlasztja.köd A köd formájában kiporlasztottkiporlasztja, üzemanyagamely a levegővel keveredik és robbanóképes keveréket alkot. A levegő mennyiségét a (7) pillangó-szeleppelpillangószeleppel lehet szabályozni. Gépkocsikon ezt a fojtószelepet mozgatja a vezető a gázpedál lenyomásával vagy felengedésével.
 
Az üzemanyag mennyiségét az úszóházban helyet foglaló (4) úszóval (üres lemezhenger, melyamely úszik az üzemanyagban) mozgatott tűszelep szabályozza. Ha az üzemanyag szintje csökken, az úszó lejjebb mozdul, és nyitja a tűszelepet.
 
== Gyakorlati kivitel ==
Az első porlasztó valóban a fenti elvek szerint működött, de hiányosságai miatt később sok javítást és újítást alkalmaztak, hogy az eltérő üzemviszonyoknak mindenben megfeleljen. Az ideális levegő-üzemanyag arányt a gazdaságos működés végett fent kell tartani különböző teljesítmények mellett, de szigorúan véve az egyszerű porlasztónál ezt mindössze egyetlen teljesítménynél lehet pontosan tartani. Hogy a porlasztó üzemét részteljesítménynél is javítsák, különböző megoldásokat, például kiegyenlítő fúvókás (Zenith) vagy féklevegő-fúvókás (Solex) porlasztókat használtak.
 
További problémát jelentett, hogy alapjárati fordulatszámon is biztosítani kell a megbízható üzemet, amikor az üzemi fúvókákon a kis áramlási sebesség miatt még nem áramlik hajtóanyag. Ilyenkor a fojtószelep zárva van, a levegő beáramlását egy másik nyíláson, vagy a fojtószelep résén keresztül biztosítják, és egy finoman beállítható üresjárati fúvóka szolgáltatja a megfelelő, 16:1 levegő-benzin keverékarányt.
 
A hideg motor indításakor gazdagabb keverékre van szükség, mert a hideg csőfalra a beporlasztott üzemanyag egy része lecsapódik. A kb. 3:1 keverékarányt a dúsítóval, köznapi néven szívatóval lehet elérni. Ezt korábban egy autóban kézzel kellett a vezetőülésből állítani, és vigyázni kellett, hogy amikor a motor már felmelegedett, kiiktassuk. A korszerűkorszerűbb megoldások automatikus szivatót használnak.
 
Gépkocsiknál fontos, hogy a motor jól gyorsuljon. Ehhez átmenetileg szintén gazdagabb keverék (kb. 8:1) szükséges. Ehhez gyorsítófúvókát használnak, ezen keresztül csak a gázpedál hirtelen benyomásakor áramlik üzemanyag.
szükséges. Ehhez gyorsító fúvókákat használnak, ezen keresztül csak a gázpedál hirtelen benyomásakor áramlik üzemanyag.
 
Alapjáraton, amikor motorféket használunk, – tehát a fordulatszám nagy, a fojtószelep pedig zárva van – az alapjárati rendszer működése felesleges, egy membránnal vezérelt tűszelep az üzemanyagot elzárja innen, a fogyasztás csökkentése végett.
 
Repülőgépmotoroknál és nagy tengerszint feletti magasságon üzemelő Otto-motoroknál további probléma, hogy a levegő sűrűsége kisebb, tehát egy magassági korrektorral az üzemanyag mennyiségét – aminek a sűrűsége nem csökken a magassággal – a légnyomás-eséssellégnyomáseséssel arányosan csökkenteni kell.
 
A karburátor érzékeny a helyzetváltozásokra is, az úszóházból az üzemanyag csak egy bizonyos helyzetben áramlik pontos mennyiségben. Amikor a járművel együtt megbillen, akkor olyan helyzet áll elő, mintha az úszó által beállított szint megváltozott volna. Ezért az úszóházat a járművön a szívócső vonalában jobbra, vagy balra tervezik, mert az oldaldőlés általában csekély és az emelkedőn vagy lejtőn haladáskor a relatív szint nem változik.
Repülőgépeknél a nagy szögelfordulással járó manővereket (orsó, bukórepülés, és meredek emelkedés) nem is teszi lehetővé, a motor leáll. A jelentős függőleges gyorsulások is lehetetlenné teszik a megfelelő szint úszó-beállításátúszóbeállítását, mert nem csaknemcsak az úszó súlya hat a tűszelepre, hanem a tehetetlenségi erő is, az üzemanyag sűrűsége pedig közben nem változik.
.
 
A motorok fogyasztásának csökkentése és a környezetvédelmi előírások szigorítása szükségessé tette a porlasztók kiváltását pontosabb eszközökkel. Ezért ma gyakorlatilag kiszorítják a befecskendezéses rendszerek a hagyományos porlasztókat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Porlasztó