„Az iszlám művészete” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
Összességében nem létezik olyan alapelv-rendszer, amely meghatározta a művészet fejlődésének irányát az iszlámban, azonban elmondhatjuk, hogy az iszlám kiinduló kinyilatkoztatása, a [[Korán]] tartalmaz részeket, amelyek irányt mutattak a művészethez való hozzáálláshoz.
=== Képtilalom az iszlámban ===
A [[Korán]]ban nincs olyan kijelentés, ami konkrétan ellenezné az élőlények ábrázolását. A művészettörténészek álláspontja<ref>Grabar, Oleg ''Iszlám művészet és építészet'' 36. o.</ref> jelenleg az, hogy a képtilalom a [[Földközi-tenger]]i mediterrán, illetve később [[India|Indiában]] és [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiában]] megtalálható gazdag képi világtól való idegenkedés eredménye. Bár a Korán azt írja, hogy csupán isten képes életet teremteni,<ref>{{cite web |url= http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/003Q.php|title=Korán 3:49 |accessdate=2009-12-13 |format= |work= }}</ref> a vallás szükségszerű alapvető jellegzetessége a bálványok elutasítása<ref>{{cite web |url= http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/006Q.php|title=Korán 6:47 |accessdate=2009-12-13 |format= |work= }}</ref> így az élet ábrázolását a muszlim teológusok bálványimádásnak tekintették. Néhány [[hadísz]] leírja, hogy az utolsó ítélet napján a művészeknek életet kell lehelniük alkotásaikba, amennyiben ez nem sikerül, a pokolra kerülnek. Mivel a hit önmagában képpel nem kifejezhető, így az istennek való alávetettség vagy a jámborság csak az írásművészet kifejlesztésével volt elképzelhető. Általános vélemény, hogy a muszlim „anikonizmus”, ellentétben az ikonoklasztáziával, vagyis a képmások erőszakos elpusztításával, amely csupán ritkán és a későbbi időkben történt, az ilyen képektől való vonakodásból eredt. Ez kezdetben társadalmi és lélektani, mintsem ideológiai volt.<ref
Sokak szerint a hitet nem lehet képileg ábrázolni, ezért az írás felé fordultak, és a kalligráfiát egyfajta szent művészetté fejlesztették ki. A művészek számára a szent iratok nem váltak az inspiráció állandó forrásává. A leggyakoribb téma az iszlám művészetében a Paradicsom ábrázolása, amelyhez rendkívül pontos leírások szolgáltatták a művész számára a forrást.
Ennek egyik következménye az, hogy amíg a [[Kereszténység|keresztény]], [[zsidó vallás]]ok esetében a művészek elsősorban a vallásos hit megerősítését látták a művészi ábrázolás céljának, addig főként az iszlám korai időszakaiban inkább a mindennapi használati tárgyak és kézművesség díszítőelemei kerültek előtérbe.<ref name="IKL"/>
Bár a 13. század után, főként az [[irán]]i befolyás hatására a hit lehetett csak a művészetek inspirálója, a képtilalom rendkívül rugalmas volt. Már kezdetben hatott a művészetekre a [[Korán]] paradicsomábrázolása, hiszen ezek meglehetősen pontosan szerepelnek a szent könyvben és a hagyományokban. A 8. század elejéről a [[damaszkuszi nagymecset]] [[mozaik]]díszítése a muszlim paradicsomot is ábrázolta, de előfordul a 16. századi mogul India miniatúráiban is.<ref name="IKL"/>
{{szakaszcsonk}}
| |||