Apja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a [[Bach-korszak]]ban. Pályafutását [[VeszprbenVeszprém]]ben kezdte 1859-ben, itt [[Csabay Pál]] társulatában lépett fel, később [[Debrecen]]ben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a [[Budai Népszínház]] foglalkoztatta. 1864-ben [[Arad (Románia)|Aradra]] ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult [[Nagyvárad]]on és [[Pécs]]ett, majd 1866-ban elszerződött [[Szekszárd]]ra. 1866 őszétől 1872-ig vezető színész volt a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán [[Miklósy Gyula]] meghívására került [[Pest (történelmi település)|Pestre]], 1873-ban pedig [[Szigligeti Ede]] hívta a [[Nemzeti Színház]]hoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor választották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszást a Zeneakadémián. Komikus szerepekben kitűnő volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, amikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; pár hétre a Margitligeti szanatóriumba költözött, ott érte a halál.
