|
Birtokszerkezetét a század végén az igen szétszórt kisbirtokok jellemezték. Házainak többsége [[vert fal]]ból, [[Cseréptető|cseréppel]] vagy [[Fazsindely|zsindellyel]] fedve épült. Gabonán kívül [[Cukorrépa|cukorrépát]], zöldséget, gyümölcsöt és szőlőt is termesztettek. [[Arad vármegye|Arad vármegyében]] itt volt a legjelentősebb a [[Selyemlepke|selyemhernyótartás]], és Adelmann Károlyé volt a legnagyobb méhészet. Marháit néha külföldre is szállították. Hetipiacot és három jelentős országos vásárt tartott, amelyeken főként sertés és ló cserélt gazdát. Gőzmalma a legjobbak egyike volt a vármegyében, emellett olajsajtó, [[Szódavíz|szikvíz]]- és téglagyár is működött benne. Az iparosok többsége magyar volt, és a módos gazdák is kezdték elveszíteni nemzetiségi különállásuk tudatát. A legtöbben beszélték a magyar nyelvet, és az egyletekben a német rovására tért nyert a magyar nyelvhasználat. A prédikáció nyelve csak 1925-től lett ismét túlnyomóan német.
1926-ban járási székhellyé nevezték ki. 1943-ban nyolcszáz újszentannai svábot soroztak be a [[Wehrmacht]]ba, 1945 januárjában pedig a sváb lakosság nagy részét kényszermunkára hurcolták a [[Szovjetunió]]ba. A háborúban 350-en haltak meg vagy tűntek el, a deportálásból 275 személy nem tért haza. A svábok kisajátított házaiba főként[[mócok|móc]] és [[keményfok]]i román telepeseketveteránokat költöztettek be. Közülük több mint hatszáz család házat épített magának a legtöbbenkeleti részen létrehozott új''Satu házakatNou'' építettek('Újfalu') maguknakfalurészben, és a svábok rehabilitálása után is a faluban maradtakmaradt. A telepesek jártak az élen a [[termelőszövetkezet]] megalapításában, amely az elsők egyike volt Romániában. 1950-ben egyesítették [[Ószentanna|Ószentannával]], 1956-ban pedig [[Romániai községek|községközponttá]] nyilvánították.
A férfiak [[Arad (Románia)|Arad]] gyáraiba való ingázása már 1930 körül megkezdődött, de általánossá a németek kényszermunkából való hazatérése után, az 1950-es évek végén vált. A nők ugyanakkor az [[állami gazdaság]]ban találtak munkát, amely hatalmas [[üvegház]]i virágkertészetet tartott fenn. AzA 1950-es–60-astermelőszövetkezetben, évekbenkülönösen a primőr paradicsom, az uborka és a zöldpaprika mintaszerű termesztése miatt, a szocialista vezetés rendszeresen körülvezette a külföldi delegációkat. 1967 után itt talált új otthonra Crișana román telepesfalunak a [[Körösök|Fehér-Körös]] vidékiáradása románokáltal költöztekhontalanná vált ezernél több lakosa. Ők a keletifalu részenészaki létrehozottperemén, ''Satuaz Nou''új ('Újfalu')Crișana falurészben telepedtek falurészbele. A szentannai románok (mivel csak ők juthattak határátlépési és kiskereskedelmi engedélyhez), főként idősebb asszonyok, 1970 táján kezdtek Magyarországra járni, és az összeköttetések révén beszerzett vagy az üzemekből „privatizált” áruikat [[Gyula (település)|Gyula]], [[Lőkösháza]], [[Békéscsaba]], [[Kétegyháza]] és [[Méhkerék]] piacain hiánycikkekre – főként élelmiszerre – cserélték. A svábok [[Németország]]ba vándorlása 1977-ben élénkült meg. Az ország elhagyása előtt minden tulajdonukat el kellett adniuk, így ezek is bekapcsolódtak a [[hiánygazdaság]]ot kiegészítő kereskedelembe. A németek helyére 1983-tól főleg [[Fehér megye|Fehér]], [[Máramaros megye|Máramaros]], [[Beszterce-Naszód megye]]i és [[moldva]]i románokat költöztettek be. A szentannai románokon belül a [[Ószentanna|komlósiak]], „telepesek”, crișanaiak és „jövevények” közötti megkülönböztetés ma is éles. 1990-ig 8500 szentannai német települt át a határon. Az 1990-es és 2000-es években sokan véglegesen [[Spanyolország]]ba és [[Belgium]]ba emigráltak. Főként a fiatal romák közül hagyták el sokan, ők [[Brüsszel]] környékén települtek le. Helyükre Románia más vidékeiről érkeztek cigányok. Közben a korábban szegregáltan, [[Ószentanna]] északkeleti részén élő romák elkezdtek beköltözni a korábban „nem roma” falurészekbe. A település 2003-ban kapott városi címet.
[[Fájl:Santana svg.png|bélyegkép|230px|A vaskori földvár alaprajza]]
|
