„Thema” változatai közötti eltérés

A [[6. század]] végén és a [[7. század]] elején a Bizánci Birodalom folyamatos támadásoknak volt kitéve. Keletről és délről az [[Újperzsa Birodalom]] fenyegette [[Szíria|Szíriát]], [[Egyiptom]]ot és [[Anatólia|Anatóliát]]. [[Szláv népek|Szlávok]] és [[avarok]] dúlták fel [[Görögország]]ot és a [[Balkán-félsziget]]et, a [[longobárdok]] pedig ellenállás nélkül szabadon garázdálkodtak Észak-[[Itália|Itáliában]]. A birodalom nagy városaiból kiáramlott a lakosság, hogy a [[mezőgazdaság]]ban keressen megélhetést. A birodalom kincstára kimerülőben volt, az idegen zsoldosokat vezető hadvezérek pedig kedvükre lázongtak a császárok ellen. Ilyen körülmények között elengedhetetlen volt, hogy mélyreható reformokat hajtsanak végre. A feladatra [[Hérakleiosz bizánci császár|Hérakleiosz]] császár ([[610]]-–[[641]]) és unokája, [[II. Kónsztansz bizánci császár|II. Kónsztansz]] ([[641]]-–[[668]]) vállalkozott.