|
[[Kép:Plemiona pruskie.png|frame|right|Porosz törzsek]]
A '''történeti Poroszország''', más névenmásképp '''Ó-Poroszország''' egy ma nagyobbrészt [[Lengyelország]]hoz, kisebbrészt [[Oroszország]]hoz tartozó ([[Kalinyingrád]] és körzete) történelmi terület. Későbbi elnevezése [[Kelet-Poroszország]], amelynek területe a történelem során többször módosult. Történelmi Poroszországnak azt a régiót szokás nevezni, ahol a kihalt [[balti népek|balti]] [[poroszok]] éltek. Ez a [[Balti-tenger]] partján, a [[Visztula]] és a [[Nyeman]] mentén található. Területe 36 993 km².
'''Porosz régiók''' (''hajdani porosz törzsi területek'')''':'''
A [[poroszok]] egészen a [[13. század|XIII. századig]] zavartalanul birtokolták a területet. Mivel pogányok voltak, számos kísérletet tettek térítésükre. Katonai jellegű (keresztes-hadjárat) térítésükre a [[1226]]-tól került sor, amikor a [[Szentföld]]ről és [[Magyarország]]ról elűzött [[Német Lovagrend|Német (Teuton) Lovagrendet]] betelepítették a [[poroszok]]kal szomszédos [[Kulm]]ba. A poroszok hosszú időn át ellenálltak a kereszteseknek, s komoly veszteségeket szenvetek a harcokban. A területek benépesítésére nagyszámú német telepes érkezett, ami lassan asszimilálta a [[poroszok|poroszságot]]. Maga a porosz név azonosult a némettel, poroszoknak számítottak a német telepesek is.
Területileg ''Poroszország'' is egészen más fogalmat takart. [[1309]]-ben a [[Német Lovagrend]] meghódította az addig [[Lengyelország]] részét képező [[Kelet-Pomeránia|Kelet-Pomerániát]]. Így már azt az országot is Poroszországnak nevezték. A lengyelek később visszaszerezték Kelet-Pomerániát és még a lovagrend porosz területeinek nyugati és középső részét is birtokukba vették. A keleti felén a lovagok hűbéresként birtokolták államukat, egész addig, amíg [[Brandenburgi Albert]] protestáns hercegséget nem alapított rajta.
A lengyelek később visszaszerezték [[Kelet-Pomeránia|Kelet-Pomerániát]] és még a lovagrend porosz területeinek nyugati és középső részét is birtokukba vették. A keleti felén a lovagok hűbéresként birtokolták államukat, egész addig, amíg [[Brandenburgi Albert]] protestáns hercegséget nem alapított rajta.
[[Lengyelország első felosztása]]kor a [[Porosz Királyság]] megkapta a történeti Poroszországból a lengyelek által birtoklott felét és [[Kelet-Pomeránia|Kelet-Pomerániát]]. A [[Lengyelország második felosztása|második felosztáskor]] a teljes terület a birtokába jutott. A történeti terület ekkor mint [[Kelet-Poroszország]] néven szerepelt, [[Kalinyingrád|Königsberg (Kalinyingrád)]] központtal, [[Kelet-Pomeránia|Kelet-Pomerániát]] pedig [[Nyugat-Poroszország]]nak neveztékmnevezték, annak székhelye [[Gdańsk|Danzig (Gdańsk)]] volt.
Az [[első világháború]] után [[Lengyelország]]otLengyelországot helyreállították, [[Kelet-Poroszország]] pedig [[Németország]] része maradt. Szárazföldi összeköttetés [[1939]]-ben jött létre, amikor a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] elfoglalta [[Lengyelország]]otLengyelországot és a [[Szovjetunió]]val közösen felosztotta. A háború végeztével a szovjetek nem mondtak le a [[Lengyelország|kelet-lengyel területekről]], amelyek ma [[Fehéroroszország]]hoz, [[Ukrajna|UkrjanáhozUkrajnához]] és [[Litvánia|Litvániához]] tartoznak. [[Lengyelország]]otLengyelországot ezekért cserébe nyugaton német ([[szilézia]]i, [[brandenburg]]i, [[pomeránia]]i) területekkel és a [[Kelet-Poroszország]] nagy részével kárpótolta, míg a [[Sambia]] vidéke, [[Kalinyingrád|Königsberggel]] a [[Szovjetunió]]hoz került és ma is az [[Oroszország|Orosz Föderáció]] része.
[[1945]] után az összes [[németek|németet]] kitelepítették az országból.
| 