„Csing-dinasztia” változatai közötti eltérés

 

== Mandzsu hódítás ==

A [[Mandzsuk|mandzsu]] az Észak-Kínát valaha egy évszázadon át uraló [[dzsürcsi]]kkel rokon [[nomád]] nép. [[Nurhacsi]] nevű vezérük [[1616]]-ban egyesítette a mandzsu törzseket, és kínai mintára jól szervezett államot hozott létre [[Mandzsúria|Mandzsúriában]], a mai Északkelet-Kínában. A Nurhacsi alapította dinasztia [[1636]]-ban a Csing (清 ''Qīng'' ’Tiszta’) nevet vette fel, s hamarosan támadásokat indított a végnapjait élő [[Ming-dinasztia|Ming]]ek Kínája ellen. Amikor 1644-ben [[Li Ce-cseng]] parasztseregei megdöntötték a Ming-dinasztiát, de még nem építettek ki szilárd államhatalmat, a mandzsu seregek nagyszabású hadjáratba kezdtek Kína meghódítására. A [[kínai nagy fal]] keleti szakaszát védő császári seregeknek parancsoló [[Vu Szan-kuj]] (吳三桂, ''Wú Sānguì'') tábornok választhatott, hogy behódol Li Ce-csengnek és együtt veszik fel a harcot a mandzsuk ellen, vagy pedig a [[mandzsuk]] oldalára áll. Ő az utóbbit választotta – [[Csin Kuj]] mellett azóta Vu Szan-kuj a hazaárulás másik megtestesítője a kínaiak szemében – beengedte a mandzsukat és velük együtt indult a parasztfelkelők és a birodalomban szétszórva állomásozó volt Ming-seregek ellen. A következő évtizedek háborúval teltek: az északról támadó mandzsuk és az átpártolt kínai seregek mind délebbre hatolva sorra megsemmisítették vagy hódoltatták be a szétszórt parasztfelkelő csapatokat és a megbukott Ming-házhoz hű erőket. Megjegyzendő, hogy a mintegy 290 ezer fős mandzsu haderővel szemben kétmillió kínai harcos állt, tehát az ellenállás nem lett volna reménytelen, ha a kínai egységek parancsnokai képesek lettek volna összefogni, és nem állnak át tömegesen a hódítókhoz. A kínaiak között azonban óriási volt a széthúzás, Li Ce-csenget [[1645]]-ben egy kínai földesúri osztag meggyilkolta, a maradék Ming erők pedig jobbára az egymással való leszámolással voltak elfoglalva. Így aztán a mandzsuknak [[1683]]-ra sikerült egyesíteni az egész országot és letörni minden ellenállást. Időközben fővárosukká [[Peking]]et tették, s az elfoglalt területeken helyreállították a Mingek államszervezetét.