„Max Horkheimer” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Apró módosítás
a kékít
2. sor:
| képaláírás = Horkheimer (balra) és Adorno (jobbra)}}
 
'''Max Horkheimer''' (Stuttgart-Zuffenhausen, [[1895]]. [[február 14.]] – [[Nürnberg]], [[1973]]. [[július 17.]]) német szociálfilozófus volt, a [[frankfurti iskola]] vezető teoretikusa.
 
== Élete ==
Horkheimer Zuffenhausenben, a Schwieberdinger Straße 58. szám alatti irodaépületben<ref>[http://www.stuttgarter-zeitung.de/stz/page/1930154_0_2147_porsche-und-zuffenhausen-zwei-welten-die-zueinander-nicht-kommen.html Porsche und Zuffenhausen: Zwei Welten, die zueinander nicht kommen]</ref> látta meg a napvilágot zsidó gyáros gyermekeként. A stuttgarti gimnáziumot 1911-ben otthagyta (15 évesen)<ref>[http://www.stuttgart.de/item/show/146810 stuttgart.de zu Max Horkheimer]</ref> és apja gyárában lett tanuló. A hároméves tanulmányi idő befejeztével 1914-ben apja nyomdokaiba lépett. Az első világháború frontjára csak 1917-ben hívták be mint cégvezetőt. 1919-ben esti gimnáziumban letette az érettségit [[München]]ben. 1919-től 1922-ig a müncheni [[Lajos MiksaLajos–Miksa Egyetem]]en, ill. [[Frankfurt am Main]]-ban az [[Freiburgi Egyetem]]en tanult. 1922-ben doktorált summa cum laudéval Frankfurtban [[Hans Cornelius]]nál, akinek az asszisztense lett három évre. 1925-ben ugyanott habilitált. 1926-ban feleségül vett apja egykori titkárnőjét, Rose („Maidon“) Christine Riekhert.
 
1930-tól a frankfurti [[Johann Wolfgang Goethe Egyetem]]en oktatott szociálfilozófiát a bölcsészkaron. Még ugyanabban az évben az 1924-ben alapított [[Frankfurti iskola|Társadalomkutatási Intézet]] igazgatója lett az intézet bezárásáig (alapító [[Carl Grünberg]]). [[Genf]]en át [[New York]]ba emigrált, ahol a [[Columbia Egyetem]]en amerikai kollégiái segítségével továbbvitte a kutatóintézetet. 1941-ben átköltözött a nyugati partra, Pacific Palisades-be ([[Los Angeles]]) és [[Thomas Mann (író)|Thomas Mann]] közvetlen szomszédja lett. Munkatársa és jóbarátja [[Theodor Adorno]] kevéssel később követte őt. 1947-ben jelentette meg az Egyesült Államokban ''Eclipse of Reason'', és Adornóval közösen a ''Dialektik der Aufklärung'' című két fő művét. 1949-ben Horkheimer visszatért a frankfurti egyetemre és 1950-ben újra megnyílt vezetése alatt a szociológiai kutatóközpont (Adorno volt a helyettese). 1951-ben az egyetem rektorává választották. Horkheimer már 1957-ben barátjával, Friedrich Pollockkal a [[svájc]]i Montagnolába költözött.