Wikipédia

„Esztergom története” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 919 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 919 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
{{Bővebben|Solva}}
 
[[Esztergom]] területe már a [[Őskor|prehisztorikus időkben]] lakott hely volt. A [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegyen]] és környékén 18-20 ezeréves településnyomokat tártak fel. Ettől az időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk kezdetén az itt élő [[kelták]]at a [[rómaiak]] hódították meg, akik a [[Duna]]-szakasz legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. 10-20 kilométerenként erődítményeket építettek, amikben jelentős számú katona állomásozott. A várhegy keleti oldalán a [[kvádok]] ellen ''[[Solva]]'' néven [[castrum]]ot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel. Solva lakóinak [[121|121-ben]]-ben [[Hadrianus római császár|Hadrianus császár]] [[római polgárjog]]ot is adományozott, és itt írta a [[2. század]] jelentős filozófusa, [[Marcus Aurelius római császár|Marcus Aurelius császár]] az ''Elmélkedések'' 12. kötetét.
 
Az [[5. század]] elején hanyatlásnak indult [[Pannonia (provincia)|Pannónia provincia]] és vele Esztergom környéke is. Ezután előbb a [[hunok]] ([[410]] környékén), illetve az avarok ([[568|568-ban]]) telepedtek le a területen, amiről sok lelet tanúskodik. A [[Nibelung-ének]] szerint. [[Attila hun király|Attila hun uralkodó]] is megfordult Esztergomban (''Gran'').<ref>[http://www.gutenberg.org/dirs/etext97/nblng10.txt Nibelungdal (ismeretlen szerző) - Gutenberg.org]</ref><ref>[http://www.blb-karlsruhe.de/blb/blbhtml/nib/uebersicht2/nib-index-6.html Die Nibelungen-Handschrift C digital - Aventiuren]</ref> A területen egészen a [[9. század]]ig nem történt újból kőből való építkezés.
 
== Gézától a magyar állam megszilárdulásáig ==
[[Fájl:St. Stephen, Esztergom.jpg|240px|bélyegkép|bal|[[I. István magyar király|Szent István király]] alakja az [[Országalma|Országalmával]] és a [[szent Korona|Szent Koronával]] a [[Széchenyi tér (Esztergom)|Széchenyi téren]] található Szentháromság-szobron]]
 
A magyarok [[900]]-ban foglalták el a területet, a [[Tarján (törzs)|Tarján]] és Kürt-Gyarmat törzs szállt meg itt. A [[960-as évek]]ben [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] új, állandó székhelyének [[Esztergom]]ot választotta meg. A város a [[10. század|10]]–[[11. század]]ban vált [[Székesfehérvár]]ral szemben országos központtá.<ref>Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)</ref> Ezen a helyen, ahol ''„a Duna sok vidék gazdagságát hordja össze”,'' építette fel a korábbi [[Római Birodalom|római]] erőd alapjaira hegyi kővárát, hozzá a lakótornyot, Szent István vértanú templomát [[972|972-ben]]-ben. A vár alatt létesült az az iparos- és kereskedőtelep, amely egyben a [[Duna]] hajóforgalmának vámolóhelyéül is szolgált. A [[középkor]]ban a város lakossága elérte a tízezer főt, ami az [[európa]]i nagyvárosok közé emelte a királyi és érseki székhelyet. Géza az Esztergomot metsző észak–déli útról kiindulva hajtotta uralma alá a nyugati és keleti országrészeket. Egyes feltételezések szerint itt születhetett a város [[972|972-es]] megalapítása után [[975]] körül Vajk, azaz [[I. István magyar király|Szent István király]], akit itt is keresztelhettek meg. Bár hercegi székét [[Nyitra (település)|Nyitrán]] tartotta, apja halála után Esztergomba hívatta össze a főembereket és a vitézeket, és maga is ide vonult seregével [[Koppány vezér|Koppány]] támadásának hírére. Az itt jelenlévő hívei jelenlétében nagyfejedelemmé tétette magát. A Koppány-féle lázadás leverése után az esztergomi fejedelmi székhelyen tűzette ki Koppány egyes testrészeit.
 
[[Fájl:Ostryhom skulptura1.jpg|240px|bélyegkép|jobb|[[Melocco Miklós]] szobrász [[2006|2006-os]] munkája, ''István megkoronázása'' címen. István esztergomi koránázásának verzióját ábrázolja a [[Szent István tér (Esztergom)|várhegy]] északi rondelláján]]
19. sor:
[[1075]]-ben már rév kötötte össze a várost a [[Duna]] túloldalával. Ekkor volt [[Párkány (település)|Kakath]] első okleveles említése is. [[1131]]-ben olyan háborús hírek terjedtek a városban, hogy a [[Salzburgi főegyházmegye|salzburgi érsek]] a magyar portyázásokat megtorolva egészen Esztergomig mindent elpusztít. Az érsek seregei helyett azonban követét küldette Felicián esztergomi érsekhez, azt tudakolván, hogy [[II. Béla magyar király|II. Béla]] fenn kívánja-e tartani a békét. A [[13. század]] elejéig itt működött [[Pénzverés a kora Árpád-kori Magyarországon|az ország egyetlen pénzverdéje]], bár próbálták a pénzverést decentralizálni az országban. A pénzeken kezdetben olvasható ''„Regia Civitas”'' (''[[Belváros (Esztergom)|Királyi Város]]'') feliratot Salamon idején kezdte felváltani a ''Pannonia'' felirat. [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] idejében az Esztergomban állomásozó seregben, illetve a testőrségben sok orosz katonáskodott, akik letelepedtek a város körüli falvakban. Kálmán vezette be azt a gyakorlatot, hogy a [[vármegyerendszer]]ből befolyó jövedelmeket, amelyeket az ország minden részén beszednek, az [[ispán]] Esztergomba küldje, és csak itt vehetik ki belőle részüket az ispánok és a századosok. A király távollétében tartotta Lőrinc esztergomi érsek tíz püspökével az esztergomi [[zsinat]]ot, amelyen a magyar egyház rendjét szabályozták, ami a papokon keresztül olyan területekre is kiterjeszkedett, amely az egész magyar társadalmat érintette. A világi [[vallás]] ugyanis az ítélkezés jelentékeny részét átengedte az egyháznak, legalábbis a vallás által tiltott bűnök feletti ítélkezést.
 
Esztergomban fogadta [[1147]]-ben [[II. Géza magyar király|II. Géza király]] [[III. Konrád német király]]t, aki hajókon vonult el Esztergom mellett, míg seregeinek egy része a szárazon tette meg az utat, közben pénzt csikart ki a monostoroktól és az egyházaktól. Őt [[VII. Lajos francia király]] keresztes hadai követték. A velük utazó tudósítók, történetírók mind kiemelik a város jelentőségét és gazdagságát. [[1188]]-ban a várban és a székesegyházban tűzvész pusztított, és ennek következtében azok teljesen leégtek. Az újjáépítést [[III. Béla magyar király|III. Béla]] kezdte meg francia és [[bizánc]]i hatásra. A [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegy]] déli végén bővítette a várat, illetve kőfallal vetette körbe azt. [[1189]]-ben már itt fogadta [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes császárt]], aki százezres seregével indult a [[Szentföld]]re. Mivel a magyar udvar félt a [[németek]]től, kitüntető szívélyességgel fogadták az uralkodót. Frigyes ajándékokat kapott Bélától, és egy pompásan berendezett négyszemélyes sátrat Esztergomban. Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes történetírója egyenesen a magyarok fővárosának (''…„quae Ungarorum est metropolis”…'') nevezi Esztergomot. A fürdőkultúra III. Béla idejében jelent meg [[Magyarország]]on, Esztergomban. Ez az akkori [[Európa|Európában]] párját ritkító dolog volt. A [[középkor]]ban, de a [[reneszánsz]] idején sem volt elterjedt fürdőkultúra még [[Olaszország történelme|Itáliában]], [[Róma|Rómában]] sem. III. Béla első felesége Bizáncból, a [[Bizánci Birodalom|Kelet-római Birodalom]] fővárosából érkezett. [[Antiochiai Anna|Antiochiai Anna királyné]] alapította az ország első közfürdőjét – ''balnea communia'' – a mai Szent István Strandfürdő helyén, az [[Artézi kút|artézi források]] közelében. Itt a [[19. század]] elejéig melegvizű tó – a [[Hévízi-tó|Hévíz-tó]] – volt. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] királyunk [[1238|1238-ban]]-ban a Keresztes Lovagrend esztergomi rendházának adományozta a fürdőt. Gyógyvize ezután a kórház, a rendház és a környék szükségletét elégítette ki. A városban az építkezés királyi, polgári, de mindenekelőtt érseki volt.
 
== A város az egyház tulajdonában ==
A [[12. század|12]]–[[13. század]] fordulójától kezdve [[Esztergom]] városias fejlődése az egyházi befolyás növekedése következtében megtorpant. A várban lévő, de még be nem fejezett [[Esztergomi vár|királyi palotát]] [[Imre magyar király|Imre király]] [[1198]]-ban az [[érsek]]nek adta át, de a királyi udvar ténylegesen csak [[1249]]-ben költözött onnan el. A 13. században az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. Tulajdonjoga bizonyítására [[1221]] előtt az esztergomi [[káptalan]] két oklevelet hamisíttatott Imre király nevére. Az egyik [[1202|1202-re]] datált hamis oklevél szerint Imre a vásárhelyet a leírt határok között levő telkekkel, épületekkel és lakosokkal az egyháznak adja, népeit elkülöníti a latin településétől, továbbá az így nyert népeket adózási és bíráskodási szempontból is az esztergomi egyháznak veti alá. A király nevére szóló 1202-re hamisított oklevél megerősíti az előző évről<!-- ? az előbb azt írtad, a másik is 1202-es--> szóló fiktív adományt, továbbá az egyháznak adja a Szent Lőrinc templom mellett fekvő földet.
 
[[1221]]-ben a káptalan pert nyert a királyi udvarnokok tulajdonjogát illetően, és ettől kezdve jogilag is a káptalan birtokát képezte. Népei az egyház alattvalói lettek. Az egyházi túlsúlyt még két további mozzanat biztosította. A latin települést körös-körül egyházi birtok övezte. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla király]] [[1239|1239-ben]]-ben a [[Szent István tér (Esztergom)|várhegy]] tövében egy [[Víziváros (Esztergom)|érseki város]] alapításához járult hozzá, mivel az [[érsek]]nek nem volt a közelben városa, ahol magát és egyházát megvédhette volna. A király minden joggal felruházta az érseki várost, ami általában egy várost megillet, beleértve a vásártartási jogot, így fél évszázad alatt rendkívül megnőtt az egyháziak túlsúlya. Ez nem volt biztató Esztergom fejlődésének szempontjából, de a [[13. század]] első felében a baljós előjelek még nem mutatkoztak. Kedvezően hatott a királyi székhely jelenléte. A Esztergom árumegállító joggal rendelkezett, [[Pénzverés a kora Árpád-kori Magyarországon|pénzváltó és pénzverde]] működött. A királyi pénzverők és kovácsok külön faluban éltek. A külföldi kereskedők itt kapták meg a kiviteli engedélyt. A [[kereskedelem]]mel foglalkozó [[örmények]]nek saját kolóniájuk volt Esztergomban, ami az ''[[Örmény (Esztergom)|Örmény]]'' nevet viselte. A városiasodás élén a latin városrész állt. A város gazdagságát nem a falusi kézműveseknek, hanem az iparosainak köszönhette.
 
=== II. András Esztergomra vonatkozó oklevelei ===
33. sor:
=== Városkép ===
 
A városfejlődés szempontjából sokkal fontosabbak azok a változások, amelyek a [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegy]] tövében történtek. Itt terült el a [[Királyi városrész (Esztergom)|királyi város]], amely két részből állt. Régebbi része a [[Széchenyi tér (Esztergom)|főtér északi végén]] álló [[Elpusztult középkori templomok, kápolnák Esztergomban#Királyi város|Szent Lőrinc templom]] (első írásos említése [[1202]]) körüli település. [[III. Béla magyar király|III. Béla király]] idejéig ebben a városrészben székelt a királyi udvar, a Zeniapalotaia épületben. Ez a település a királyi udvarnokok városrésze volt, a királyi udvart kiszolgáló elemek lakták. Ettől délre helyezkedett el a királyi város másik része a Szent Miklós templom (először [[1156|1156-ban]]-ban említik) körüli település. Itt laktak az esztergomi latinusok, ez volt a ''„Vicus Latinorum”'', a latin település, a mai [[Széchenyi tér (Esztergom)|Széchenyi tér]] déli felében.
Esztergom azon kevés városok közé tartozik, amelynek korabeli városképéről is alkothatunk valami fogalmat a forrásokból. [[Rogerius mester|Rogerius]] szerint Esztergom minden más várost felülmúlt [[Magyarország]]on. A [[Tatárjárás|tatár ostrom]] kapcsán megemlíti a gazdag idegen polgárokat ([[franciák]], [[lombardok]], [[vallonok]]). Ők a város urainak is voltak tekinthetők gazdagságuk miatt. Az esztergomi kőházakat a korabeli források is emlegetik. A városképről adhat illusztrációt a latinusok egykori kettős pecsétnyomója. Pecséthasználati jogot [[II. András magyar király|II. András]] adott nekik. A pecsétnyomó előlapján [[Gótika|gótikus]] ablakokkal hármas osztású Szennye-palota, melyet elöl fal övez négy bástyatoronnyal, középen szépen megmunkált kapuval.
 
43. sor:
[[Fájl:Bela menekul.jpg|240px|bélyegkép|bal|[[IV. Béla magyar király|IV. Béla király]] menekül az őt üldöző [[tatárok]] elől, metszett a [[Képes Krónika|Képes Krónikából]]]]
 
A városba visszatérő [[IV. Béla magyar király|IV. Béla király]] egy újabb inváziótól tartva a királyváros polgárait a várba rendelte, a királyi palotát és a várat az [[érsek]]eknek adományozta, és székhelyét [[1256|1256]]-ban]] [[Buda (történelmi település)|Budára]] helyezte át, ő családjával együtt az esztergomi [[ferencesek]]nek a tatárjáráskor elpusztított és általa fényesen újjáépített templomába temetkezett, [[1270|1270]]-ben]]. [[1256|1256]]-ban]] a polgárság megunva a [[Szent István tér (Esztergom)|várhegyi]] szállását visszaköltözött az újjáépülő királyi városba, ami sosem nyerte vissza régi gazdagságát és hatalmát. A város a [[káptalan]] tulajdona lett, az ő földjén épült fel az új városháza. Ennek feltétele pedig az ősi vámmentesség jogáról való lemondás volt. A várat ezután az érsekek építették tovább. Övék volt a vár alatti [[Víziváros (Esztergom)|Víziváros]] is, mely 1239-ben kapott városjogokat. A valóban város jellegű és méretű, „[[Királyi városrész (Esztergom)|Királyi város]]” fallal kerített magja azonban továbbra is királyi fennhatóság alatt maradt. A szerzetesrendek egész sora tért vissza vagy telepedett meg az egyházi központban. [[1243|1243]]-ban]] a király oklevélbe foglalta az odaköltözött [[örmények]] kiváltságait. Ebből arra lehet következtetni, hogy a [[12. század|12]].–[[13. század]] fordulóján megkezdődött az örmények [[Magyarország]]ra, de főleg Esztergomba való betelepülése. A kiváltság – egyebek mellett – biztosította az esztergomi örményeknek az áruik után az egész országban járó vámmentességet.<ref name="Zolnaykkegom">Zolnay László: A középkori Esztergom</ref><ref name="regeszetibar">Horváth István: Régészeti barangolások Magyarországon</ref><ref name="Borovszky">dr. Borovszky Samu:Esztergom vármegye</ref><ref name="muemlekek">Dercsényi Dezső-Zolnay László: Magyar Műemlékek: Esztergom</ref>
{{-}}
 
49. sor:
[[Fájl:Portrait de János Vitéz. Frontispice d'un manuscrit (Plaute, Comédies).jpg|210px|bélyegkép|jobb|[[Vitéz János|Vitéz János esztergomi érsek]] arcképe a Plautus-kódex címlapján]]
 
[[III. András magyar király|III. András király]] halála után [[Bicskei Gergely|Bicskei Gergely érsek]] itt koronázta meg [[I. Károly magyar király|Károly Róbert Anjou királyt]]. [[1301|1301]]-ben]] a Németújváriak seregei vették be, hogy átadhassák a trónkövetelő [[Vencel magyar király|Vencel cseh hercegnek]], majd [[1304|1304]]-ben]] Vencel cseh király hadai foglalták el, akik nagy rombolást végeztek és kirabolták a [[Esztergomi vár|várat]], mely az elkövetkező évtizedben többször is gazdát cserélt. A király és az [[érsek]] elmenekültek a városból, és hat év múlva tértek vissza, amikor [[1307|1307]]-ben]] Tamás érsek foglalta vissza a Németújváriaktól. [[1330]] és [[1349]] között helyreállították. Károly Róbert, majd [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos király]] pártfogolta a várost. [[1327|1327]]-ben]] a király a városnak adományozta a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a délkeleten fekvő [[Kovácsi (Esztergom)|Kovácsit]], a különféle mesteremberek ([[kovács]]ok, [[Ötvösség|ötvösök]] és pénzverők) három templommal is rendelkező városrészét. Az érsekek a városból hadjáratokat indítottak, kiskirályokat fékeztek meg, iskolákat alapítottak, tudományos- és művészpártoló tevékenységeket folytattak, [[zsinat]]okat hívtak össze, gyűjteményeket hoztak létre, templomokat, könyvtárakat alapítottak. Ezzel az ország egyik legfontosabb városává tették [[Esztergom]]ot. Az [[esztergomi érsek]]ek hatalmát jól mutatta, hogy Nagy Lajos nápolyi hadjárata során [[Telegdi Csanád|Telegdi Csanád érsek]] [[1347|1347]]-ben]] királyi helytartó lett. A [[14. század]] végén, Budai János esztergomi kanonok megalapította a ''Collegium Christi Pauperum scolariumot'', aminek feladata a szegényebb diákok külföldi egyetemekre juttatása volt. [[1403|1403]]-ban]] [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]], majd [[1440|1440]]-ben]] [[I. Ulászló magyar király|I. Ulászló]] seregei támadták a várat. [[1453|1453]]-ban]] [[Szécsi Dénes|Szécsi Dénes érsek]] újjáépítette a [[A középkori Szent Adalbert-székesegyház (Esztergom)|Szent Adalbert-székesegyházat]]. Az érseki vagyonon túl, saját 80 ezer forintos vagyonát is felajánlotta az építkezésekre.
 
<div class="keretbal"> [[Fájl:Antonio Bonfini.jpg|145px|leftbal|Antonio Bonfini]][[Antonio Bonfini]] történetíró így ír [[Vitéz János]] alkotásairól, híres palotájáról és függőkertjeiről: ''„…a [[Esztergomi vár|várban]] tágas lovagtermet épített. Ez elé vörös márványból pompás, kiugró tornácot – loggiát – emeltetett kettős erkéllyel. A nagyterem fejéhez a Sibyllák kápolnáját építtette, ahol valamennyi [[Sibylla]] képét láthatjuk. A lovagterem falán sorban nemcsak az [[Magyarország uralkodóinak listája|összes magyar király]], de a [[Szkíták|szkíta ősök]] képei is láthatók… továbbá kettős kertet is létesített, amelyeket oszlopokkal és felettük húzódó folyosóval koronázott. A két kert közé, a szikla mellett kerek tornyot építtetett vörös márványból, s ezt különböző termekkel, fönt kilátó erkélyekkel ékesítette… [[A középkori Szent Adalbert-székesegyház (Esztergom)|Szent Adalbert bazilikáját]] üvegmázas cserepekkel fedette be…”''.</div>
 
A [[14. század|14]].–[[15. század]]ban [[Esztergomi érsekek listája|Esztergom érsekei]] révén gyakran országos események színtere volt, a magyar kultúrának egyik legfontosabb fellegvára lett. Udvarukban, amelynek gazdagsága a [[Budai vár|budai]] és a [[Visegrádi vár|visegrádi királyi udvarokéval]] vetekedett, gyakran fordultak meg királyi vendégek és [[Európa]]-szerte ismert tudósok, művészek, mint például [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]], Zsigmond és [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]], [[Regiomontanus]] a híres [[csillagász]], [[Ilkus Márton]], Georg Peuerbach, Pier Paolo Vergerio és végül [[Antonio Bonfini]], Mátyás király történetírója, aki történeti munkájában kiemeli [[Vitéz János|Vitéz János esztergomi érsek]] építkezéseit. Vitéz folytatta Szécsi munkáját. Sokat épített a [[Gótika|késő gótikus]], függőfolyosós váron, udvara világhírű volt. Vitéz európai hírű könyvtárába sok művészt maga köré gyűjtött. [[Galeotto Marzio]] többször huzamos ideig tartózkodott Esztergomban. Itt írta meg a ''„De homine”'' (''Az emberről'') szóló physiologiai és orvosi vonatkozású munkáját. Vitéz a régi székesegyház mellé emeletes könyvtárat, csillagvizsgálót építtetett.
 
Vitéz János a [[Törökök|török]] elleni harcok miatt összetűzésbe keveredett Mátyással, ezért [[1471|1471-ben]]-ben a király serege ostromolta a lázadó érsek várát. A király Vitézt fogságba vetette, aki ott is halt meg. Halála után Mátyás özvegye, [[Aragóniai Beatrix magyar királyné|Aragóniai Beatrix]] élt a várban [[1490]] és [[1501]] között. Az érsek halála után kéziratainak egy része [[Konstantinápoly]]ba került. Innen azután több darabot a [[16. század]]ban előkelő könyvgyűjtőknek sikerült megszerezniük, egy [[Firenze|Firenzébe]], egy másik [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] jutott. Míg Vitéz kódexei [[Európa]] minden részében szét vannak szórva, egykori székhelyein, [[Várad]]on és Esztergomban egy sincs.
A város [[1527|1527-ben]]-ben [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinándnak]] hódolt be.
 
== A török Esztergomban ([[1543]]–[[1683]]) ==
62. sor:
[[1543]]-ban Esztergomot kétezer gyalogos védelmezte, köztük olaszok, spanyolok és németek. Miután az ostromlók a vízivárosi Veprech-tornyot vették ágyútűz alá, ahonnan a vár az ivóvizet kapta, a védők alig több mint egy hét után tárgyalásokat kezdtek, és a várat átadták az ellenségnek.<ref>[[Némethy Lajos (plébános)|Némethy Lajos]] 1898: [http://www.jamk.hu/ek/public/09120201/esztergom_1543.pdf Miként jutott 1543: Esztergom árulással török kézbe. Esztergom.]; [[Bagi Zoltán Péter]] 2012: Esztergom 1543. évi ostroma. Várak - Kastélyok - Templomok 8, 18-21.</ref> Szulejmán szultán győzelmi táblája ma is látható a vízivárosi várfalban. Ferdinánd parancsára Esztergom vezetőit börtönbe vetették, de hosszabb fogság után ítélet nélkül elengedték őket.
[[Kép:Esztergom by Braun & Hogenberg 1595.jpg|bélyegkép|266px|balra|Esztergom 1595-ben]]
Miután Esztergomot elfoglalta a török, az Oszmán Birodalom végvára, [[szandzsák]]központja lett. Fontos szerepet játszott [[Buda (történelmi település)|Buda]] védelmében, összekötő kapocs volt a [[Dunántúl]] és [[Felső-Magyarország]] között, ellenőrizte a [[Duna|Dunát]]. A vár eleste után a Dunától északra eső 80 falu is behódolt, lakóikat a város újjáépítésekor dolgoztatták. A magyar lakosság nagyrészt elmenekült, az ott maradók rabszolgák lettek, akiket valószínűleg a Dunán hurcoltak el, főleg nők és gyerekek maradtak helyben. Sokuk felvette az iszlám hitet, akadt olyan, aki összeházasodott a török háziúrral. A hódító törökök a környékbeli, de a Magyar Királysághoz tartozó falvak lakóitól is megkívánták, hogy a várba bejőve adót fizessenek. Ezeket a településeket előre meghódítottnak tekintették.<ref>Annales Strigonienses 1983, II. 421. o.</ref> 1543 után Esztergom építészetében nem lett török jellegű város, bár lakóinak többsége muzulmán volt. Mivel határvidéken feküdt, a békés fejlődés feltételei nem voltak adottak, birodalmi szinten kisvárosnak számított. 1544-ben a szultán hat magyar lelkészt rendelt a városba, hogy gondoskodjanak a megmaradt hívőkről. Esztergom török uralma idején folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, amit megsínylett a város és lakossága is. A királyváros nagy része elpusztult, bár a százharminc évnyi török uralomnak ma is vannak fellehető jelei építészetében. A törökök főleg a várat építették, erősítették, de emellett jelentős új épületeket, mecseteket, minareteket, [[kupola|kupolás]] fürdőket is emeltek. A 17. században már hat fürdő működött a városban.<!--mivel lentebb sehol nem látok említést, hogy ez a szám valaha is növekedett volna, kénytelen vagyok feltételezni, hogy az esztergomiak többsége azóta se fürdik.--> A törökök 1587-re hidat építettek a Dunára, amiamely az 1594-re elkészülő erődrendszer része lett. Hasznosították az artézi források vizét, mert a muzulmán vallási előírások által megkövetelt rituális mosdások mellett a fürdésnek is nagy fontosságot tulajdonítottak. A Vízivárosban több török kori fürdő maradványait tárták fel. [[1594]]. április elején összegyűltek a magyar hadak Esztergom visszafoglalására. Hídfőállásuk [[Szentkirály (Esztergom)|Esztergom-Szentkirályon]] volt. [[május 7.|Május 7-ére]] Mátyás főherceg serege körülzárta a várost mintegy 35 ezer katonával, réseket lőttek a várfalon, és 14-étől folyamatosan rohamozták a várat. 19-én 800 fős magyar és német csapat indult rohamra köztük [[Balassi Bálint]]. A költő mindkét lábát elvitte egy ágyúgolyó, és 30-án a borbélyok hanyagsága miatt vérmérgezésben meghalt a [[Szentkirály (Esztergom)|szentkirályi]] táborban. 29-én a felmentő török sereg közeledtére, 56 napi ostrom után elvonultak a magyarok. A pápa ezek után pénzt és katonát ajánlott az ostrom folytatásához.
 
=== Az 1595-ös ostrom ===
111. sor:
[[1790]]-ben a szent koronát [[Bécs]]ből Budára szállították. Az út egyik állomása Esztergom volt, ahol [[február 20.|február 20-án]] harangzúgás köszöntötte a menetet és lovas bandériumot. Az egykori [[Duna Múzeum|Káptalan-ház]] épületén emléktábla jelzi, hogy itt őrizték Esztergom város és vármegye nemesei a koronát. Bár a napóleoni háborúk közvetlenül nem érintették Esztergomot, a schönbrunni békéig katonai készültség volt a városban. Az első [[Esztergom polgármestereinek listája|polgármestert]] az udvari kamara engedélye alapján 1808-ban választották, addig a bíró állt a város élén. A tanács az 1831-es kolera után döntött a [[Esztergomi kór- és szegényház|városi szegényház]] felállításáról. Az [[1838-as esztergomi árvíz|1838-as jeges árvíz]] a szabad királyi város házainak nagy részét összedöntötte, másfél millió forintos kár keletkezett. A kór- és szegényház ez után költözött az Aggok házából a Packh János által tervezett épületbe.
 
A 19. század 30-as éveiben kezdődött meg Hévíz városrész átépítése. 1838-ban elkezdték az ottlévőott lévő Hévíz-tó lecsapolását, a meleg vizű források elvezetésére kiépítették a [[Mala-forrásalagút|Mala-forrásalagutat]], és a termálvízre felépült a környék első szállodája, a [[Fürdő Szálló]], melyben később Kossuth és Széchenyi is megszállt. 1841-ben nyitott meg a helyi értelmiség találkozóhelye, a [[Központi Kávéház]], melyet egy évszázaddal később, még Babits is rendszeresen látogatott. A [[Víziváros (Esztergom)|Víziváros]] déli végén [[1853]]-ban épült fel a [[Főszékesegyházi Könyvtár]] épülete [[Hild József]] tervei szerint. Ez [[Magyarország]] leggazdagabb egyházi könyvtára ami 127 ezer kötetet őriz.
 
[[1848]]-ban felmerült a királyi város, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyesítése. A heves ellenállások miatt, csak 1853-tól tartozott egybe a négy város közigazgatásilag és adózási szempontból. Ekkor a megyefőnök közölte a községekkel, hogy az egyesítésre felsőbb hivataloktól utasítást kapott, és ezt 568/1853-as számú rendeletében véglegesen végrehajtotta.<ref>Pifkó Péter: emlékkönyv Esztergom egyesítésének 100. évfordulójára</ref> Ez az állapot csak 1868-ig állt fent, amikor a vármegye a régi állapotok visszaállításáért folyamodott az országgyűléshez. A királyi városnak ezután csak 8700 lakosa maradt.
121. sor:
 
{{rquote|95%|center|Az esztergomi hajóhídnak éppen akkora vámszabálya van, mint a milliókba kerülő [[Széchenyi lánchíd|Lánchíd]]nak. A magas tarifa gátolja a város fejlődését. Az olcsóbb átkelés miatt például a helyi iparosok kézzel tolják át taligáikat a hajóhídon Párkányba|Esztergomi Újság, 1864}}
<!--[[1822]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] adta ki katolikus egyház az esztergomi zsinatot, amiamely engedve a [[magyar nyelv]] [[grammatika]]i és szótári újulásának, megengedte a [[Káldi biblia]] legfeltűnőbb avultságainak [[bibliafordítás|újrafordítását]].-->
 
== Az 1848–49-es szabadságharc és az [[Esztergomi értekezlet]] ==
[[Fájl:esztergom.Kis-Duna.jpg|thumbbélyeg|266px|right|A Kis-Duna a [[Belváros (Esztergom)|belvárosban]]]]
[[1848]]. [[március 18.|március 18-án]] Esztergom városa ősgyűlésen üdvözölte a forradalmi változásokat, és vidéken elsőként döntött a nemzetőrség felállításáról, aminek magja a városban működő polgárőrség volt. Napok alatt 1300-an léptek be a nemzetőrségbe, amit [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszter 8-án [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]ba vezényelt a vár visszafoglalására. A nemzetőrség két százada 500 szekérrel, [[Besze János]] őrnagy vezetésével [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] indult el, és még aznap megérkeztek Komáromba. Ez annyira meglepte a kis számú őrséget, hogy a felszólításnak engedve feladták a várat. 19-én közgyűlésen kihirdették a cenzúra eltörlését, felolvasták a város országgyűlési követének sebespostán érkezett jelentését, és ''Esztergom szab. kir. város közönségének elismerését és köszönetét nyilvánító levelét Kossuth Lajosnak''.
28-án a megye teljes bizodalmáról biztosította az új felelős kormányt, központi választmány alakult a törvények kihirdetésére, megmagyarázására, a rend fenntartására. Március végén az egyre erősödő zsidóellenes hangulat lecsillapítására Esztergom megye hirdetményben szólította fel a lakosságot a zsidókkal szembeni türelemre. [[július 13.|július 13-án]] Esztergom megye bizottmánya mozgó őrsereg felállításáról határozott, egyben felszólította a puskatulajdonosokat fegyvereik kölcsönadására. Kossuth Lajos elrendelte 650 jól felfegyverzett Esztergom megyei nemzetőr [[Pozsony]]ba indítását. 1848 őszén [[Kossuth Lajos]] és [[Széchenyi István]] is megszállt a városban. Esztergomhoz köthető a szabadságharc szimbólumának tekinthető [[Kossuth-nóta]], az „Esik eső karikára” kezdetű, melyet az esztergomi születésű Hulényi Ferenc írt Kossuth esztergomi látogatására (a dal eredetet vitatott). A legenda szerint viszont a hajóállomásnál az esőben várakozó tömeg ajkán keletkezett a dal, mikor október 18-án Kossuth toborzó körútján Esztergomba érkezett. Kossuth egy éjszakát töltött a [[Fürdő Szálló]]ban, és másnap tovább utazott a vele érkezett 1500 nemzetőrrel, amit követett 800 esztergomi nemzetőr is. 1849. január 28-án Esztergom megye bizottmánya elhatározta a megyeszékhely [[Bátorkeszi]]be való áttételét, ahol egészen [[április 28.|április 28-áig]] ülésezett, így Windischgrätz [[1849]]. [[január 5.|január 5-én]] kardcsapás nélkül bevonulhatott Esztergomba. A szabadságharc alatt [[Josip Jelačić|Jellasics]] második hadtestének feladata volt Esztergom, [[Vác]] és [[Pest (történelmi település)|Pest]] városainak őrizete, ezért a csapataival hátrébb húzódott. A vármegye párkányi járását nem foglalták el az osztrákok. Itt a lakosság az Habsburgoknak behódolt megyei vezetés helyett újat választott. Ekkor a császáriak újból bevették a várost, de a megyei vezetés még időben Párkányba menekült, és maguk mögött megrongálták a Duna-hidat. Miután az osztrákok bevették Érsekújvárt, a megyei vezetés Komáromba menekült. A császári seregek körülzárták Komáromot, és így Esztergomot nem fenyegették többé a magyar katonák. Ez így is maradt a tavaszi hadjáratokig, amikor is a magyarok megindultak Esztergom és Komárom ellen. [[április 19.|Április 19-én]] megfutamították az osztrákokat, akik Esztergomba visszavonulva teljesen megsemmisítették a hajóhidat maguk mögött. [[április 24.|Április 24-ére]] a császári csapatok kiürítették a várost, és a megyei vezetők az esztergomi megyeházán kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot.
137. sor:
 
== A Kiegyezés után ==
[[Fájl:Esztergom-19th c.jpg|thumb|266px|Esztergom, Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymező és Párkány a 19. században. Látható, hogy a mai [[Prímás-sziget]] akkor még két különálló sziget volt.]]
 
[[1876]]-ban a 20. törvénycikk értelmében Esztergom törvényhatósági jogai megszűntek, és rendezett tanácsú városként betagolták [[Esztergom vármegye]] szervezetébe, mivel a négy testvérváros szétválasztása óta lélekszáma nem érte el a 15 ezer főt, és gazdasága sem volt elég erős. Az elkövetkező évek legfőbb politikai célkitűzésévé a törvényhatósági jogok visszaszerzése vált.<ref name="kronologia" /> A kiegyezés után heves politikai csatározások révén tudták csak elérni, hogy Esztergom és Komárom megyéket ne egyesítsék újra, ez ugyanis hátrányosan érintette volna Esztergomot. Ezután felgyorsult a gazdasági élet fejlődése, és Esztergom számára is egyre sürgetőbb lett, hogy egy állandó híd épüljön Párkány felé. Példaképül Komárom szolgált, amelynek [[Erzsébet híd (Komárom)|Duna-hídja]] már megépült. Esztergomban azonban nehézséget okozott a vámszedési jog. Az érsekség az új hídon is vámot akart szedni, az állam illetékesei azonban azt mondták: miért építsenek ők hidat, ha nem élvezhetik annak hasznát. A nehézséget a volt tanár, [[Vaszary Kolos]] és tanítványa, [[Baross Gábor (politikus)|Baross Gábor]], történelmünk legnevezetesebb közlekedési minisztere hárította el. Megegyeztek abban, hogy a prímás „a közérdek érvényesülése érdekében” az érsekség nevében lemond annak évszázados jogáról és ezzel az évi kereken tízezer akkori forint-jövedelemről. A kormány ennek ellenében magára vállalta az új, állandó híd megépítésének a terhét. Az [[1890-es évek]]ig csak az Esztergom vidéki és [[Sopron]] vidéki szénkitermelés volt jelentős. Az esztergomi szénmedence azonban az [[1890-es évek]]ig nem kapott vasutat, így fejlődése megállt. [[1881]]. [[május 16.|május 16-án]] Esztergomban alakult meg a [[Magyar Vöröskereszt|Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylet]] [[gróf Károlyi Gyula]] elnökletével. A Vöröskereszt a Simor János által alapított úgynevezett [[Vöröskereszt Kórház]]at működtette. Szintén Simor jóvoltából [[1883]]-ra készült el a [[Prímási palota (Esztergom)|prímási palota]], amiben helyet kapott az [[Simor Könyvtár|érseki könyvtár]], a [[Keresztény Múzeum]] és a [[Főszékesegyházi Kincstár (Esztergom)|Főszékesegyházi Kincstár]]. [[1891]]-ben készült el az [[Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal]]. Telefon [[1893]] óta működik a városban. Miután [[1895]]-ben átadták a [[Budapest–Esztergom vasútvonal]]at is, az esztergomi szénmedence kitermelése újra felzárkózott a legtöbb szenet adó bányák sorába. Ugyanebben az évben, [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] adták át a [[Mária Valéria híd|Mária Valéria hidat]] is Esztergom és Párkány között. Ez javított a város periférikus elhelyezkedésén, élénkítette a piac forgalmát, és szorosabbra fűzte a két település viszonyát.
 
=== Esztergom egyesítése a társközségekkel ===
[[Fájl:Esztergom-Szenttamás-1886.JPG|right|thumbbélyeg|[[Szenttamás (Esztergom)|Szenttamás]] nagyközség térképe 1886-ból]]
[[1890]]-ben [[Simor János]] érsek újra felvetette [[Belváros (Esztergom)|Esztergom város]], és a szomszédos három település, [[Víziváros (Esztergom)|Víziváros]], [[Szenttamás (Esztergom)|Szenttamás]] és [[Szentgyörgymező]] egyesítését a városi képviselő-testület ülésén. A négy települést már az ötvenes években egyszer egyesítették egy időre, de a vármegye és a társtelepülések kérésére szétválaszották őket. A korábbi évek hibáiból tanulva [[Helcz Antal]], polgármester először a többi településsel egyeztetett, és a város csak utána tárgyalt az egyesítésről. A részletesen kidolgozott tervezetet először Szenttamás közgyűlése fogadta el [[1894]]. [[július 29.|július 29-én]]. Az Érseki Vízivárosban egyhangúlag az egyesülés mellett szavaztak, de Szentgyörgymező kemény feltételeket szabott, amiket 35 pontba foglaltak. Ezek olyan kövelteléseket tartalmaztak, mint a falu főutcájának lekövezése, (Addigra Esztergom város utcái mind ki voltak kövezve, Szentgyörgymezőn egyáltalán nem<ref name="Borovszky" />), új sertéspiac, posta nyitása, új közkutak építése, a mezőváros katolikus iskolájának önállósága, Szenttamással közös [[hegymester]], új ipartelepek, gyárak létesítése, az éjjeli őrség létszámának növelése.<ref>dr. Bády István: A bazilika árnyékában</ref> A pontok betartása mellett szeptember 6-án Szentgyörgymező is aláírta a [[belügyminiszter]]nek készített feliratot, melyre [[1895]]. [[január 13.|január 13-án]] érkezett meg a hozzájárulás. Ezek után megalakulhatott az újonnan egyesített város testülete Andrássy János elnökletével. Ekkor a királyi városban 1063, Szenttamáson 308, Szentgyörgymezőn 305 a Vízivárosban 163 ház volt. Az egyesített város lakossága így meghaladta a 18 ezer főt, törvényhatósági jogát mégsem kapta vissza. 1920-ra a házak száma 2066-ra emelkedett.
A város társadalma ezután sem lett egységes. Városrészenként változott az emberek életkörülménye, társadalmi helyzete. A királyi városban hivatalnokok, a Vízivárosban a papság, a Duna mellett tímárok, molnárok, halászok, Szentgyörgymezőn 80%-ban földművesek, Szenttamáson iparosok, [[Tabán (Esztergom)|Tabánban]] és a külvárosok többségében szintén földművesek éltek.<ref name="kronologia" />
150. sor:
 
== Az első világháború ==
A háború alatt [[Esztergom-Tábor]]ban állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát [[1914]]. [[augusztus 27.|augusztus 27]]-én]]. A barakkokban egyenként 600 ember fért el. Összesen kétmillió ember raboskodott itt, és több mint 70 ezren haltak meg, nagyrészük a szerb foglyok között kitört [[kolera]]járványban. A tábor állandó létszáma 100–120 ezer fő volt. (Bővebben: [[Esztergom-Kertváros]])<ref>Egy elfelejtett temetőről – Helytörténeti pályamunka a Város- és Faluvédők Szövetsége pályázatára</ref>
 
== A város a két világháború között ==
186. sor:
| kép2 = Esztergom.tabla.1956.JPG
| szöveg2 =<center>A lövöldözés áldozatainak nevét örző [[Esztergomi emléktáblák listája|emléktábla]], még az eredeti helyén, a Sötétkapu belsejében
| igazítás = rightjobb
}}
 
194. sor:
 
== A rendszerváltás után ==
[[Fájl:Esztergom-Szamarhegy.JPG|thumbbélyeg|260px|right|A Béke tér és a Bánom, háttérben [[Szamárhegy]]]]
A [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után Esztergom újra fejlődésnek indulhatott. A város azóta próbálja visszaszerezni országos szerepét. Esztergom lett [[Magyarország Alkotmánybírósága|a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának]] hivatalos székhelye. A tervek szerint a testület a [[Sándor-palota (Esztergom)|Sándor-palotában]] működött volna. Mivel az Alkotmánybíróság nem költözött ténylegesen a városba, ezért 2011-ben a Parlament Budapestet jelölte ki székhelyéül. A kilencvenes évek elején Esztergomba települt a [[Magyar Suzuki Zrt.|Magyar Suzuki Rt.]], ami segítette leszorítani az addigi, viszonylag magas munkanélküliséget. Itt alakult meg Magyarország első [[klaszter]]e, a ''Közép-magyarországi Autóipari Klaszter''. Az egyház szerepvállalása, jelenléte sokat nőtt. Egyházi fenntartású középiskolák, intézmények nyitották meg kapuikat, valamint milliárdos beruházások keretében felújításokat végeztek több újra egyházi tulajdonba került épületen. 1991-ben temették újra Mindszenty Józsefet a bazilika altemplomában, és ugyanebben az évben Esztergomba látogatott [[II. János Pál pápa]] is. 1995-ben egész éves rendezvénysorozattal ünnepelte a város egyesítésének 100. évfordulóját. 2000-ben a város lett a millenniumi rendezvénysorozat egyik fő helyszíne. A [[Esztergomi vár|királyi vár]] rekonstrukciója ekkora készült el. [[2001]]-ben, Nagyboldogasszony napján ünnepélyes keretek közt a városba érkezett a [[Szent Korona]].<ref>http://www.origo.hu/itthon/20010815elindult.html</ref>
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Esztergom_története”