„Fulkó jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg |
kieg |
||
26. sor:
| nyughelye = Szent Sír temploma; [[Jeruzsálem]]
|}}
'''Fulkó jeruzsálemi király''', előtte '''V. Fulkó anjou-i gróf''' ({{franciául|Foulques V d’Anjou}}, {{latinul|Fulco}}; [[
== Élete ==
=== Származása és ifjúkora ===
Anjou Fulkó{{jegyzet* |Neve ismeretes ''Fulcho'' és ''Fulk'' formában is.}} [[1090]] körül,{{azonos|Gerish}} bizonyos források pontosítása alapján [[1092]]-ben{{jegyzet| {{CitLib|szerző= Zacour, N. P. |cím= The impact of the Crusades on the Near East |hely= Madison, Wisconsin |kiadó= University of Wisconsin Press |év= 1985 |sorozat= A History of the Crusades |sorozatszám=V |isbn= 0-299-09140-6 |url=http://digital.library.wisc.edu/1711.dl/History.CrusFive |oldal=297 }} }} jött világra [[IV. Fulkó, Anjou grófja|IV. Fulkó anjou-i gróf]] (1043–1109) és [[Bertrade francia királyné|Bertrade de Montfort]] (1070k.–1117) gyermekeként. Édesapjától megkülönböztetendő az ''ifjú'' ''(le Jeune)'' ragadványnevet kapta. IV. Fulkó grófnak ez legalább a harmadik házassága volt;{{refhely| Bradbury 2007 | 118. oldal }}{{refhely| Hollister 2008 | 226. oldal |azonos=Hollister226 }} második feleségétől született egy Gottfried nevű fia, akivel vélhetően társuralkodóként gyakorolta a hatalmat egy darabig, mielőtt [[1106]]-ban, várostrom közben egy mérgezett nyíl kioltotta volna Gottfried gróf életét.{{refhely| Norgate 1887 | 228. oldal }} Féltestvér bátyja halála után az ifjabb Fulkó lett a grófság örököse.
[[1092]]-ben,{{refhely| Bradbury 2007 | 119. oldal |azonos=Bradbury119 }} más források szerint [[1093]] [[pünkösd]]jén{{refhely| Norgate 1887 | 224. oldal }} Bertrade de Montfort elhagyta a férjét, hogy [[I. Fülöp francia király]] feleségeként éljen.{{refhely| Bradbury 2007 | 118–121. oldal }} A lépés hatalmas botrányt kavart és [[kiközösítés|egyházi kiközösítést]] vont a király fejére; az anjou-i gróf azonban mindezek ellenére is hűséges maradt a francia uralkodóhoz.{{azonos|Bradbury119}} Bertrade de Montfort minden valószínűség szerint fiát is magával vitte második férjéhez, így Ifjú Fulkó a királyi udvarban nevelkedett, ahonnan bátyja halálát követően költözött apjához.{{refhely| Norgate 1887 | 229. oldal |azonos=Norgate229 }} Hazakísérésével [[IX. Vilmos aquitániai herceg]]et bízták meg, akinek azonban határvitái voltak IV. Fulkóval, ezért fogságba ejtette az anjou-i örököst, és elengedésének fejében a vitatott városok átadását követelte. Ifjú Fulkó mintegy egyévnyi raboskodás után szabadult az aquitániai fogságból.{{azonos|Norgate229}}{{refhely| Türoszi 2014 | XIV., I }}
=== Magánélete ===
Anjou Fulkó kétszer nősült. Első felesége Ermengarde du Maine{{jegyzet* |Más névváltozatokban: Erembourg, Eremburge, Aremburg.}} (?–1126), [[I. Éliás, Maine grófja|I. Éliás maine-i gróf]] és Mathilde de Château-du-Loir leánya, aki saját jogán viselte a Maine grófnője és a [[Château-du-Loir]] úrnője ''(dame de Château-du-Loir)'' címet. Ermengarde grófnő először Gottfried anjou-i gróf jegyese volt; bátyja halála után Anjou Fulkó az édesanyja tanácsára vette feleségül a grófnőt.{{refhely| Norgate 1887 | 232. oldal |azonos=Norgate232 }} Kapcsolatukból négy gyermek származott:
* Aliz Matilda (1110k.–1145), [[III. Vilmos normandiai herceg]] és angol trónörökös feleségeként Normandia hercegnéje, később a Fontevraud apátság apátnője;
* [[Szibilla flamand grófné|Szibilla]] (1112–1165), [[Clito Vilmos|I. Vilmos flamand gróf]], majd később [[I. Thierry flamand gróf]] feleségeként Flandria grófnéja;
* [[V. Gottfried, Anjou grófja|Gottfried]] (
* [[II. Éliás,
== Uralkodása ==
39 ⟶ 48 sor:
IV. Fulkó gróf [[1109]]. [[április 14.|április 14]]-én hunyt el; örökébe egyetlen életben maradt fia lépett V. Fulkó néven. Az utódláshoz a francia király is beleegyezését adta: még IV. Fulkó halála előtt elismerte mostohafiát Anjou leendő grófjának, ugyanekkor pedig a grófi örökös is elismerte, hogy uradalmát a királytól kapja.{{azonos|Bradbury119}}
V. Fulkó gróf külpolitikáját eleinte anyai nagybátyja, [[III. Amaury de Montfort]] befolyása határozta meg. Az [[1108]]-ban trónra lépő [[VI. Lajos francia király]] célja a királyi hatalom megerősítése volt a hűbérurak rovására, ezenközben azonban óhatatlanul szembekerült a [[Normandia|normandiai]] birtokokkal rendelkező [[I. Henrik angol király|I. Henrik angol királlyal]]. VI. Lajos király tanácsadójaként III. Amaury de Montfort úgy kísérelte meg a francia koronához kötni Anjou grófságát, hogy az angol uralkodó ellen fordította unokaöccsét.{{azonos|Norgate232}}{{azonos|Hollister226}} Édesanyja tanácsára V. Fulkó [[1110]]-ben összeházasodott elhunyt bátyja jegyesével, Ermengarde du Maine-nel, [[I. Éliás, Maine grófja|I. Éliás maine-i gróf]] leányával és a grófság örökösnőjével. Maine grófja az angol király hűbérese volt, de amikor [[1110]]. [[július 10.|július 10]]-én I. Éliás meghalt, a grófi címet a felesége révén megszerző V. Fulkó megtagadta az angol uralkodó előtti hódolást, és helyette a francia udvarral lépett szövetségre.{{refhely| Norgate 1887 | 233. oldal |azonos=Norgate233 }} Az Anjou és a francia udvar pártfogását élvező normann nagyurak és az angol király közötti háború [[1111]]-ben tört ki: V. Fulkó vezető szerepet vállalt a viszályban; angol részről pedig személyesen a király érkezett a kontinensre, hogy helyreállítsa a rendet.{{azonos|Norgate233}} I. Henrik sikeresen maga mellé állította a legnagyobb maine-i bárókat,{{refhely| Hollister 2008 | 228. oldal }} valamint elfogatta árulónak megbélyegzett hűbéresét, az ellene szervezkedő [[II. Robert de Bellême]]-et.{{azonos|Norgate233}} Anjou grófjának helyzetét nehezítette, hogy [[1112]]-ben felkelés robbant ki országában: ennek jellegéről – hűbéres bárók lázongása avagy a várospolgárok engedetlensége – keveset tudni;{{refhely|| A kérdésről lásd bővebben | Norgate 1887 | 234–235. oldal }} arra mindenesetre nincsen egyértelmű bizonyíték, hogy ellensége szerepet játszott volna benne.{{refhely| Hollister 2008 | 229. oldal }} V. Fulkó gróf és VI. Lajos király béketárgyalásokat kezdeményeztek az angolokkal. V. Fulkó és I. Henrik [[1113]] elején találkoztak [[Alençon]] közelében, megállapodásuk eredményeként V. Fulkó Maine grófjaként meghódolt az angol uralkodó előtt, és segédkezett a továbbra is ellenálló Bellême várának legyőzésében.{{refhely| Norgate 1887 | 234. oldal }} A békét családi kötelékkel erősítették meg: V. Fulkó újszülött leányát eljegyezték az angol király fiával, [[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos Adelin]] herdeggel.
▲* [[V. Gottfried Anjou grófja|Gottfried]] ([[1113]]–[[1151]]), [[Anjou Grófság|Anjou]] grófja
▲* [[II. Éliás maine-i gróf|Éliás]] (? –[[1151]]), [[Maine-i Grófság|Maine]] grófja
Fulkó [[1120]]-ban csatlakozott egy [[Szentföld]]re tartó sereghez. Megismerkedett a [[Templomosok|Templomos Lovagrenddel]], és jó barátságba került vezetőjükkel, [[Hugues de Payns]]-nel, akivel mellesleg bajtársak is voltak. Hazatérte után továbbra is szoros kapcsolatban állt a templomosokkal, évente két, a Szentföldön szolgáló lovag teljes ellátását finanszírozta saját pénzéből.
| |||