„Kottaírás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kottaírás kategória
Nincs szerkesztési összefoglaló
39. sor:
A legtöbb hangszer hangterjedelmének jól megfelel, így a legelterjedtebb zenei kulcs a violinkulcs, más néven G-kulcs. Ez az első kottavonalon rögzíti a G hangot. Léteznek más kulcsok is, a gyakorlatban a violinkulcson kívül a basszuskulcs, az altkulcs és a tenorkulcs a leggyakoribb.
 
Több vonalrendszerből álló kottasorokban előfordul, hogy az egyes vonalrendszerek kulcsa eltérő, amit a szólamok hangmagasság-különbségei indokolnak. Gyakori a violinkulcs-basszuskulcs párosítás, ahol előbbi például énekszólamhoz, utóbbi pedig egy alatta jelölt hanszereshangszeres kíséret szólamához tartozik.
 
<gallery class="center">
62. sor:
A kotta nem csak a hangok sorrendjét, hanem azok időtartamát is előírhatja. Az olvashatóság és a zenemű logikájának jobb érthetősége végett a hangjegyeket azonos időtartamú ütemekre osztják. A zeneszerző szándékának megfelelően a zenemű ritmusa lehet végig egyforma, de lehetnek ritmusváltások is.
 
Az azonos hosszúságú ütemekből álló szakaszok elején megadják, hogy egy utembenütemben hány darab, és milyen ritmusértékű hangjegy fér el. Így például 4/4 (azaz négy negyedes) ütemekben négy negyedhang állhat, vagy hangjegyek és szünetjelek bármilyen más kombinációja, aminek a ritmusértéke ezzel azonos. A jelölése jellemzően a kulcs után áll a kottavonalakra írt törtszám formájában, melyet ütemmutatónak neveznek. A leggyakrabban előforduló ütemmutatók az említett 4/4, illetve a 2/4, 3/4 stb.
 
A kottában a zene ritmusát a hangok és szünetek hossza határozza meg. Ezek jelölése negyednél hosszabb hangoknál rendhagyó hangjegyfejjel, negyednél rövidebb hangok esetén a hangokat összekötő gerendák számával történik. Egy gerendával vannak összekötve a nyolcadok, kettővel a tizenhatodok, hárommal a harminckettedek és így tovább.