„Töltött káposzta” változatai közötti eltérés

A töltött káposzta elődje a magyar konyhában a káposztás hús volt. ''"A káposztás hús Magyarország címere"'' szólással és étellel kezdte ételeinek sorát már az 1662 előtti esztendőkben íródott [[Csáktornya (Muraköz)|csáktornya]]i Zrínyi-udvar [[17. század]]i kéziratos szakácskönyve a ''[[Szakáts mesterségnek könyvetskéje]]'' is. „Az káposztánál magyarhoz kelendőbb étket nem tartának a régi időben” – dicséri az urak étkeként [[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]]. „Ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegény ember anélkül – írja róla Lippay. – Sőt, a savanyú káposztát még az eleinktül maradott névvel Magyarország címerének szoktuk nevezni.” [[Mikes Kelemen (író)|Mikes Kelemen]] Törökországban is visszasírja: „A szépen írt levél az elmének úgy tetszik, valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta, amely távolról úgy tetszik, mint egy kis ezüstből való hegyecske.”„Énnékem csak azon kell törődnöm, hogy … mikor ehetünk káposztát.” Lippayhoz hasonlóan Mikes is címerbe illőnek találja: „Ha egyéb dicséretet nem mondanék is felőle, nem elég-e, ha azt mondom, hogy erdélyi címer?” E címer-kép a legínycsiklandóbban mégis [[Bél Mátyás]] tollán fogalmazódik meg 1730 körül: „Szalonnás káposzta, Magyarország címere”. A káposztát többnyire főve, bő lével, vagy éppen levesként fogyasztották. Esetenként azonban nyersen is ették. „Aprítva, saláta módjára eszik – írja erről Lippay – vagy meleg vízzel megfonnyasztván, vagy sóval meggyúrván, hidegen, ecettel, olajjal.”

 

{{idézet2|''A sós káposztát szépen aprítsd meg, azonban nyers tehénhúst szalonnával öszve kell vágni jól a vágókéssel, szép aprón, abba bors, gyömbér, só; ez meglévén darabonként takargasd egész káposztalevélben, elsőben az ormóját lemetélvén azaz a torzsácskáját, rakd fazékba az aprított káposztával, főzd meg jól; és mikor megfőtt, egy kevés bort bocsáss belé, jobb ízű lesz, tálald fel; ha megborsolod, annál jobb lészen.''<ref>[http://mek.oszk.hu/08300/08343/ Szakácsmesterségnek könyvecskéje], mek.oszk.hu</ref>|[[Misztótfalusi Kis Miklós]]: ''Szakácsmesterségnek könyvecskéje'' (1695)}}

[[Simai Kristóf]] piarista szerzetes 1795 és 1799 között Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében is szerepel a szárma, vagyis töltött káposzta, melyet akkoriban - az őrölt paprika elterjedése előtt - sáfránnyal fűszereztek.<ref> [http://www.alinea.hu/alinea_konyv_blog/toltott_kaposzta_ahogy_tobb_mint_ketszaz_eve_keszitettek Töltött káposzta, ahogy több mint kétszáz éve készítették Alinea könyvesblog 2014.december 18.]</ref>