„Luther Márton 95 tétele” változatai közötti eltérés

A kinyomtatott röplapok jelentős részét kereskedők és utazók a saját útjuk során terjesztették. Így nemsokára az egész Németországban és határain túl is ismertté váltak.<ref name="Iserloh"/> Európa népét nem érte váratlanul a ''95 tétel'' tartalma, mert az azt megelőző korszakban már voltak biblikus és hitvalló alapon álló ébredési kísérletek. A reformáció igénye benne volt a levegőben, csak a megfelelő [[rendszeres teológia]]i alapozás hiányzott. Luther ezt dolgozta ki. Így igen rövid idő alatt földrajzilag is és társadalmilag is széles körben elterjedt, nagy népszerűségre tett szert minden társadalmi rétegben.<ref>Edwards, Mark. Luther: A Reformer for the Churches. Philadelphia: Fortress Press, 1983</ref>

 

 

== Tartalmi kerete és alapja ==

Az utolsó tétel utáni biblikus záradék pedig: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, mint a Jézus Krisztus”, ami [[Pál első levele a korinthosziakhoz|Pál első korinthusi levele]] 3. részének 11. verse. És végül a gyakran alkalmazott [[Soli Deo gloria]] (''legtöbbször csak: S. D. G.''), azaz „Egyedül az Istené a dicsőség”.

 

 

A nyitásként elhangzó „Térjetek meg” sem könnyű falat, mert „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” ([[Pál levele a rómaiakhoz]] 7. fejezetének 21–24. verse)

 

 

Luther a Szentírás középponti tanításának védelmében lépett fel. Az 5. tétel kimondja: ''A pápa nem enged és nem is engedhet el semmiféle büntetést, csak azt, amit maga, vagy a kánonok rendelkezése alapján kiszabott.''