Wikipédia

„Fulkó jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
kieg
kieg
26. sor:
| nyughelye = Szent Sír temploma; [[Jeruzsálem]]
|}}
'''Fulkó jeruzsálemi király''', előtte '''V. Fulkó anjoui gróf''' ({{franciául|Foulques V d’Anjou}}, {{latinul|Fulco}}; [[1090]] körül{{jegyzet| {{CitLib|cím=The Crusades: An Encyclopedia |közreműködők= Szerk. Alan V. Murray |kiadó=ABC-CLIO, Inc. |év=2006 |isbn= 1-57607-862-0 |fejezetszerző= Gerish, Deborah |fejezetcím= Fulk of Anjou (d. 1143) |oldal=491–492 }} |azonos=Gerish }} – [[Akko (település)|Akkon]], [[1143]]. [[november 1310.]]) frank nemes, 1109–1129 között [[Anjou (történelmi régió)|Anjou]] és [[Touraine]] grófja, 1110–1129 között [[Maine (történelmi régió)|Maine]] társuralkodó grófja, 1131–1143 között [[Jeruzsálemi Királyság|Jeruzsálem]] társuralkodó királya.
 
== Élete ==
70. sor:
A jeruzsálemi trónörökös hercegnő férjeként Fulkó gróf ténylegesen szerepet vállalt a kormányzásban apósa mellett.{{azonos|Mayer1985.141}} Részt vett az [[1129]]. novemberi, kudarccal végződött kísérletben [[Damaszkusz]] meghódítására;{{azonos|Runciman409}} valamint [[1130]]-ban apósával együtt sietett [[Antiokheia|Antiochiába]] a [[II. Bohemund antiochiai fejedelem]] halálát követően kialakult öröklési bonyodalom rendezésére.{{refhely| Runciman 1999 | 413. oldal |azonos=Runciman413 }}
 
II. Balduin jeruzsálemi király [[1131]]. [[augusztus 21.|augusztus 21]]-én hunyt el. Halála előtt a színe elé rendelte vejét, lányát és kettejük gyermekét, az ekkor egyesztendős [[III. Balduin jeruzsálemi király|Balduin herceget]]. A jeruzsálemi pátriárka és egyéb főpapok, illetve a királyság nemeseinek jelenlétében a király rájuk bízta országát.{{refhely | Türoszi 2014 | XIII., XXVIII. }} A jeruzsálemi bárók „gondolkodás nélkül” elfogadták az anjoui grófot uralkodójuknak.{{refhely| Runciman 1999 | 415. oldal }} Fulkót és Melisendát [[szeptember 14.|szeptember 14]]-én szentelte fel és koronázta meg a jeruzsálemi [[Szent Sír-templom]]ban a [[Messines-i Vilmos jeruzsálemi pátriárka|jeruzsálemi pátriárka]].{{azonos|TürosziXIV.II}}
 
Az uralkodóváltás lehetőséget teremtett a régóta önállóságra törekvő északi keresztes frank fejedelmeknek, hogy fellépjenek a jeruzsálemi király hűbérúri mivolta és fennhatósága ellen. A zendülőket II. Balduin király második leánya, az özvegy [[Aliz antiókhiai fejedelemné|Aliz antiochiai fejedelemasszony]] vezette, aki kiskorú gyermekét félreállítva magának akarta megszerezni az Antiochia feletti uralmat.{{refhely| Runciman 1999 | 415–416. oldal }} [[1132]] nyarára a fejedelemasszony maga mögött tudta a [[Pons tripoliszi gróf|tripoliszi]] és az [[II. Joscelin edesszai gróf|edesszai grófot]], valamint a fejedelemség déli vidékén élő legnagyobb bárókat. A fejedelemasszony ellenzői azonban értesítették a tervről Fulkó királyt, aki haladéktalanul elindult seregével Antiochiába; minthogy a tripoliszi gróf nem engedélyezte a hadsereg áthaladását birtokain, az utat tengeren kellett megtenni.{{refhely| Runciman 1999 | 416. oldal |azonos=Runciman416 }} [[Chastel Rouge]] mellett a jeruzsálemi király legyőzte a tripoliszi gróf vezette lázadókat. Ellenfeleit nem büntette meg: az ütközetben elfogott katonákat szabadon engedte,{{refhely| Türoszi 2014 | XIV., V. }} sógornője [[latakia]]i özvegyi birtokán maradhatott, az antiochiai báróknak és a két keresztes fejedelemnek – akik közül az edesszai gróf nem harcolt a csatában – megbocsátott. Nem bizonyos, hogy a két gróf letette-e a hűségesküt a királynak.{{azonos|Runciman416}} A béke megszilárdításának érdekében a király hosszasan időzött a városban, továbbá magára vállalta Antiochia régensségét, noha a közvetlen irányításért Mazoir Rajnald antiochiai fővezér felelt.{{azonos|Runciman416}}
110. sor:
A keresztesek [[1140]] áprilisában indultak meg [[Galilea]] felé; Zangi moszuli atabég nem kockáztathatta meg, hogy seregével két tűz közé kerül a jeruzsálemiek és moszuliak között, ezért visszavonult Baalbekbe.{{azonos|Maalouf221}}{{azonos|Runciman443}} A szövetségi szerződésben foglaltaknak megfelelően a moszuli–jeruzsálemi csapatok, antiochiai egységekkel kiegészülve, Bánjász ellen vonultak. A vár védői néhány nap után kapituláltak; a város újra keresztes kézre került.{{refhely| Michaud 1852 | 315. oldal }} Muín ad-Dín Unur ezután körutazást tett a keresztes királyságban, ellátogatott Akkonba, Haifába és Jeruzsálembe.{{refhely| Maalouf 2002 | 222. oldal }}{{refhely| Runciman 1999 | 444. oldal |azonos=Runciman444 }} A damaszkuszi régenshez hasonlóan Fulkó király is gesztusértékű jelzéssel fejezte ki abbéli szándékát, hogy meg akarja őrizni a kialakult jó viszonyt: amikor hírét vette, hogy a bánjászi kormányzó a környékbeli muszlimok nyáját tizedeli, a portyák abbahagyására és az áldozatok kártalanítására kötelezte a kormányzót.{{azonos|Runciman444}}
 
A fátimida kézen lévő [[Askelón|Aszkalon]] ellensúlyozására, és az onnan induló hadjáratok kivédéséremegfékezésére Fulkó király [[1136]]-ban várépítésbe fogott a déli határon:{{refhely| Read 2001 | 131. oldal }} ekkor épült fel [[Ibelin]] – melynek urai a királyság egyik legjelentősebb nemesi családjává váltak –, valamint [[Gát (bibliai város)|Blanchegarde]] és [[Bét Guvrin|Bethgibelin]] erődje; utóbbi az [[ispotályos lovagok|ispotályos lovagrend]] birtokába került. A király Pagan nevű kamarása [[1142]]-ben kapott engedélyt az uralkodótól [[Kerak (erőd)|Kerak]] várának felépítésére a [[Holt-tenger]]től keletre; az erődítmény az [[I. Balduin jeruzsálemi király|I. Balduin király]] által létesített [[Krak de Montréal|Montréallal]] és [[Vádi Músza|Mózes völgyi]] erőddel együtt lehetővé tette a környék, illetve az Egyiptomból és Nyugat-Arábiából Szíriába vezető utak ellenőrzését.{{refhely| Runciman 1999 | 446. oldal |azonos=Runciman446 }} A Jaffát Jeruzsálemmel összekötő út biztonságát szolgálta Chastel Ernaut felépítése: az út a főváros élelmiszer-ellátásában töltött be fontos szerepet, de rendszeresek voltak a rablótámadások. Vilmos jeruzsálemi pátriárka [[1133]]-ban szervezett hadjáratot a banditák ellen, majd [[Bajt Núba]] mellett, Chastel Ernaut néven várat emeltetett az útvonal ellenőrzésére.{{azonos|Runciman446}}
 
==== HalálaBelpolitika ====
 
Keveset lehet tudni a királyság belügyeiről Fulkó király uralkodásának második felében.{{azonos|Runciman446}} A jaffai felkelést követően a jeruzsálemi nemesek hűségesek maradtak a koronához; és annak ellenére, hogy a jaffai ellenségeskedésben az egyház a királynő pártját fogta, Fulkó király az egyházzal és a jeruzsálemi pátriárkával is jó kapcsolatot ápolt.{{azonos|Runciman446}} [[Vilmos jeruzsálemi pátriárka|Messines-i Vilmos jeruzsálemi pátriárka]] kitüntetett posztot töltött be a király oldalán: ő simította el az ellentéteket a jaffai gróffal, s a lázadás után az egyik fő tanácsadóvá lépett elő.{{refhely| Mayer 1989 | 5. oldal |azonos=Mayer1989.5 }} A király az egyházfi jelenlétében adományozta a várakat, a pátriárka aláírása szerepel csaknem valamennyi királyi oklevélen, emellett Messines-i Vilmos részt vett az [[1137]]-es montferrand-i és az [[1140]]-es bánjászi hadműveletekben is.{{azonos|Mayer1989.5}} A pátriárka mellett a király Anzelm betlehemi püspökre támaszkodott: a püspök [[1135]]-ben elkísérte az uralkodót Antiochiába, később pedig ő vezette a bizánci császárhoz menő követséget.{{refhely| Mayer 1989 | 5–6. oldal }} A király nagylelkű támogatója volt a kolostoroknak is; [[1138]] februárjában a királynővel letették a [[betánia]]i Szent Lázár-kolostor alapkövét.{{refhely| Mayer 1989 | 6–7. oldal }}
Fulkó király a korai leírások szerint „''eléggé alacsony termetű, nem különösebben jóképű és vörös hajú''”<ref>Howarth: ''A templomosok titka''; 61. oldal</ref> férfi volt, aki elsősorban népszerűségre törekedett, és hiányzott belőle „[II.] Balduin könyörtelensége”.<ref>Howarth: ''A templomosok titka''; 69. oldal</ref> Ismert volt rossz arc-és névmemóriájáról is.▼
 
A kereskedelmet illetően Fulkó király elődje politikáját folytatta: tartotta magához az itáliai kereskedővárosokkal kötött korábbi egyezményekhez, monopóliumot azonban nem adott nekik. [[1136]]-ban marseilles-i kereskedőkkel kötött szövetséget: palesztinai telepük fenntartásáért cserébe évi négyszáz bizánci aranyat ígért nekik.{{refhely| Runciman 1999 | 447. oldal }}
[[1143]]-ban a király és felesége [[Akkon]]ba utaztak, ahol Fulkó életét vesztette egy vadászat során. Az uralkodó lezuhant a lováról és betörte a fejét. Visszaszállították a városba, ahol még három napig feküdt eszméletlenül, mígnem végül meghalt. Melisenda királynő őszintén meggyászolta a férjét. Utódja Melisenda lett és idősebb fia, [[III. Balduin jeruzsálemi király|III. Balduin]], ugyancsak társuralkodókként.
 
=== Halála és utódlása ===
 
[[1143]] vagy [[1144]] novemberében a király udvar [[Akko (település)|Akkonban]] időzött. Egy, a város környékére tett kirándulás alkalmával a társaság észrevett egy nyulat. A király és kísérete üldözőbe vette az állatot; az uralkodó lova megbotlott, és levetette magáról lovasát. A királynak betörött a feje; öntudatlan állapotban szállították vissza a várba, ahol több napig feküdt eszméletlenül, mielőtt meghalt.{{refhely| Türoszi 2014 | XV., XXVII. |azonos=TürosziXV.XXVII }} A legtöbbször hivatkozott változat szerint Fulkó jeruzsálemi király [[1143]]. [[november 10.|november 10]]-én hunyt el, de halálozásának dátuma kérdéses: [[november 10.]] mellett a [[november 13.]] is feltűnik a krónikákban;{{jegyzet| {{CitLib|szerző= Stevenson, W. B. |cím= The Crusaders in the East |alcím= A Brief History of the Wars of Islam with the Latins in Syria During the Twelfth and Thirteenth Centuries |kiadás= újranyomott kiadás |hely= Cambridge |kiadó= Cambridge University Press |év= 2012 |isbn= 978-1-107-66909-3 |oldal= 147 }} }} és az 1143-as évszám sem bizonyos. Türoszi Vilmos [[1142]]. [[november 10.|november 10]]-ét adja meg Fulkó jeruzsálemi király halála napjaként,{{azonos|TürosziXV.XXVII}} ez az évszám azonban a jeruzsálemi királyok kronológiájának és uralkodási időtartamának ismeretében tarthatatlan; az 1143. és az 1144. esztendő jöhet szóba a király halálozási éveként.{{refhely || Ld. bővebben: {{CitPer|szerző= Archer, T. A. |cím= On the Accession Dates of the Early Kings of Jerusalem |periodika= The English Historical Review |év= 1889 |hónap= január |évfolyam= 4 |szám= 13 |oldal= 89–105 }} és {{CitLib|szerző= Stevenson, W. B. |cím= The Crusaders in the East |alcím= A Brief History of the Wars of Islam with the Latins in Syria During the Twelfth and Thirteenth Centuries |kiadás= újranyomott kiadás |hely= Cambridge |kiadó= Cambridge University Press |év= 2012 |isbn= 978-1-107-66909-3 |fejezetcím= Appendix B. William of Tyre’s chronology |oldal= 361–371 }} }}
 
Fulkó jeruzsálemi királyt elődjei mellé, jeruzsálemi [[Szent Sír-templom]]ban temették el.{{azonos|Edbury}}
 
Halála után Melisenda királynő megtartotta pozícióját a királyság élén, de a házaspár elsőszülött fia, a kiskorú [[III. Balduin jeruzsálemi király|III. Balduin]] édesanyja társuralkodójaként követte apját a jeruzsálemi trónon.
 
▲Fulkó király a korai leírások szerint „''eléggé alacsony termetű, nem különösebben jóképű és vörös hajú''”<ref>Howarth: ''A templomosok titka''; 61. oldal</ref> férfi volt, aki elsősorban népszerűségre törekedett, és hiányzott belőle „[II.] Balduin könyörtelensége”.<ref>Howarth: ''A templomosok titka''; 69. oldal</ref> Ismert volt rossz arc-és névmemóriájáról is.
 
== Leszármazása ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fulkó_jeruzsálemi_király”