Wikipédia

„Fulkó jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
kieg
kieg
26. sor:
| nyughelye = Szent Sír temploma; [[Jeruzsálem]]
|}}
'''Fulkó jeruzsálemi király''', előtte '''V. Fulkó anjoui gróf''' ({{franciáullatinul|Foulques V d’AnjouFulco}}, {{latinulfranciául|FulcoFoulques V d’Anjou}}; [[1090]] körül{{jegyzet| {{CitLib|cím=The Crusades: An Encyclopedia |közreműködők= Szerk. Alan V. Murray |kiadó=ABC-CLIO, Inc. |év=2006 |isbn= 1-57607-862-0 |fejezetszerző= Gerish, Deborah |fejezetcím= Fulk of Anjou (d. 1143) |oldal=491–492 }} |azonos=Gerish }} – [[Akko (település)|Akkon]], [[1143]]. [[november 10.]]) frank nemes, 1109–1129 között [[Anjou (történelmi régió)|Anjou]] és [[Touraine]] grófja, 1110–1129 között [[Maine (történelmi régió)|Maine]] társuralkodó grófja, 1131–1143 között [[Jeruzsálemi Királyság|Jeruzsálem]] társuralkodó királya.
 
== Élete ==
35. sor:
 
=== Magánélete ===
 
Anjou Fulkó zömök testalkatú, vörös hajú férfi volt.{{refhely| Howarth 1986 | 61. oldal }} Türoszi Vilmos beszámol rossz név- és arcmemóriájáról;{{refhely| Türoszi 2014 | XIV., I |azonos=TürosziXIV.I }} de egyébiránt kedvező színben tünteti fel leírásában:
 
:„''Fulkó vörös volt, akárcsak Dávid […], de vörössége ellenére hűséges, nyájas, kedves, jóindulatú és könyörületes ember. A kegyesség gyakorlásában és az alamizsnaosztásban igen nagylelkű. Már azelőtt, hogy felkérték királyság ügyeinek intézésére, hatalmas és befolyásos fejedelem volt test szerint, aki igen sikeresen kormányozta népét. Tapasztalt katona, a háborús ügyekben türelmes és bölcs. Testmagassága közepes […]''”{{azonos|TürosziXIV.I}}
 
Anjou Fulkó kétszer nősült. Első felesége Ermengarde du Maine{{jegyzet* |Más névváltozatokban: Aremburg, Erembourg, Eremburge, Haremburgis.}} (?–1126), [[I. Éliás, Maine grófja|I. Éliás maine-i gróf]] és Mathilde de Château-du-Loir leánya, aki saját jogán viselte a Maine grófnője és a [[Château-du-Loir]] úrnője ''(dame de Château-du-Loir)'' címet. Ermengarde grófnő először Gottfried anjoui gróf jegyese volt; bátyja halála után Anjou Fulkó az édesanyja tanácsára vette feleségül a grófnőt.{{refhely| Norgate 1887 | 232. oldal |azonos=Norgate232 }} Annak dacára, hogy érdekházasságot kötöttek, a házaspár kapcsolata idővel szeretetteljessé vált.{{refhely| Norgate 1887 | 245. oldal }} Négy gyermekük született:
42 ⟶ 46 sor:
* [[V. Gottfried, Anjou grófja|Gottfried]] (1113–1151), Anjou grófja, a [[Plantagenêt-ház]] megalapítója;
* [[II. Éliás, Maine grófja|Éliás]] (1115k.–1151), Maine grófja.{{jegyzet* | A történészek körében vita tárgyát képezi, hogy ténylegesen is viselte-e a grófi címet, vagy csupán trónkövetelőként lépett fel.}}
 
Második felesége [[Melisenda jeruzsálemi királynő|Melisenda jeruzsálemi királyi hercegnő]] (1105–1161), a frank nemesi sorból származó [[II. Balduin jeruzsálemi király]] és az örmény [[Morfia jeruzsálemi királyné|Morfia melitenei úrnő]] elsőszülött gyermeke, a jeruzsálemi trón várományosa. Melisenda hercegnőt „nem bűvölte el” nála jóval idősebb férje;{{refhely| Runciman 1999 | 409. oldal |azonos=Runciman409 }} a házastársak viszonyára rányomta bélyegét a trónra lépésük után kirobbant felkelés és az, hogy a szóbeszéd szerint Melisenda királynő házasságtörő viszonyt folytatott másodfokú unokatestvérével. A pár [[1136]] előtt kibékült.{{refhely| Hamilton 1978 | 151. oldal |azonos=Hamilton151 }} Két fiuk született; mindkettejükből jeruzsálemi király lett:
 
* [[III. Balduin jeruzsálemi király|Balduin]] (1130–1163), apja halála után jeruzsálemi társuralkodó király édesanyjával;
* [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik]] (1136–1174), gyermektelen bátyja örököse és utódja.
 
== Uralkodása ==
64 ⟶ 73 sor:
V. Fulkó gróf tárgyalásokba bocsátkozott a küldöttséggel. [[1128]]. [[május 31.|május 31]]-én felvette a keresztet, ez azonban csak annak jelzéseként szolgált, hogy a tárgyalások kedvező kimenetele esetén hajlandó elutazni a Szentföldre.{{refhely| Mayer 1985 | 142. oldal |azonos=Mayer1985.142 }} Leánya kezével együtt II. Balduin király [[Akko (település)|Akkont]] és [[Türosz]]t – a királyság gazdaságában kulcsszerepet játszó városokat – ígérte az anjoui grófnak;{{azonos|Mayer1985.142}} és annak biztosítékaként, hogy halála után a bárók ne vonják kétségbe Melisenda hercegnő trónöröklési jogát és igényét, a király – Hans Eberhard Mayer történész véleménye szerint V. Fulkó szorgalmazására – hivatalosan is utódjaként ''(heres regni)'' nevezte meg a hercegnőt.{{refhely| Mayer 1985 | 142–146. oldal }} V. Fulkó gróf és Melisenda hercegnő házasságát [[II. Honoriusz pápa]] is támogatta: [[1128]]. [[május 28.|május 28]]-ai keletű levelében az egyházfő az anjoui grófot ajánlja a jeruzsálemi uralkodó figyelmébe a [[Jeruzsálemi Királyság]] és a keresztény egyház megvédésének céljából.{{refhely| Mayer 1985 | 142–143. oldal }} Türoszi Vilmos krónikájában megjegyzi, hogy a jeruzsálemi egyházi és világi urak egyhangúlag javasolták a grófot királyuknak.{{refhely| Türoszi 2014 | XIII., XXIV }}
 
A gróf és a jeruzsálemi udvar körülbelül egy év után jutottak megállapodásra. V. Fulkó gróf azzal fogadta el az ajánlatot, hogy Melisenda hercegnő férjeként jeruzsálemi király lesz apósa halála után;{{azonos|Mayer1985.141}} II. Balduin király pedig ígéretet tett arra, hogy a gróf érkezésétől számított ötven napon sort kerítenek a menyegzőre.{{azonos|Mayer1972.98}} V. Fulkó [[1129]] márciusának környékén indult el a Szentföldre;{{azonos|Mayer1985.142}} utazását hűbérúrként a francia uralkodó engedélyezte.{{refhely| Norgate 1887 | 247. oldal }} Anjou és Maine grófságát legidősebb fiának, Gottfriednek adta át, noha saját grófi címéről hivatalosan nem mondott le.{{refhely| Mayer 1985 | 141. és 144. oldal }} Hajója május végén kötött ki [[Akko (település)|Akkonban]]. Esküvőjére a jeruzsálemi hercegnővel néhány nappal megérkezése után, még [[1129]]. [[június 2.]] előtt sor került.{{azonos|Mayer1985.141}}{{refhelyazonos| Runciman 1999 | 409. oldal |azonos=Runciman409 }}
 
=== Jeruzsálem királyaként ===
82 ⟶ 91 sor:
I. Hugót elhagyták egyiptomi szövetségesei. Fulkó király kész volt megostromolni Jaffát, a jeruzsálemi pátriárka közbenjárására{{azonos|Michaud314}} azonban a jaffai gróf letette a fegyvert és harc nélkül feladta a várost.{{azonos|Runciman418}} Szintén a pátriárkának köszönhetően{{refhely| Hamilton 1978 | 149. oldal }} Fulkó király nem rótt ki szigorú büntetést: a grófot három év száműzetésre ítélte azzal, hogy a megszabott idő leteltével visszakaphatja birtokait. Elutazása előtt azonban egy breton lovag megkéselte a jaffai grófot. A királyra terelődött a gyanú, hogy ő bérelte fel a lovagot riválisa megölésére; Fulkó király azonban „gyorsan és megfontoltan cselekedett:”{{refhely | Runciman 1999 | 419. oldal |azonos=Runciman419 }} bíróság elé állíttatta a breton lovagot, ahol halálra ítélték. A lovag a bíróság előtt, majd a nyilvános kivégzésen megismételt vallomásával tisztázta a királyt a jaffai gróf elleni merénylet vádja alól.{{refhely| Pörtner 1985 | 391. oldal }} A sebesüléséből felépülő Hugó gróf itáliai száműzetésbe vonult, de még a kiszabott hároméves időtartamon belül meghalt, jaffai birtokai így véglegesen a jeruzsálemi koronához kerültek.{{refhely| Mayer 1972 | 103. oldal }}
 
A gróffal történtek után a király és legfőbb emberi hónapokon keresztül féltették az életüket a mélységesen felháborodott Melisenda királynőtől és híveitől.{{azonos|Runciman419}}{{refhely| Hamilton 1978 | 150. oldal |azonos=Hamilton150}} A házastársak második fiuk, [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik herceg]] [[1136]]-os születése előtt békültek ki;{{refhelyazonos| Hamilton 1978 | 151. oldal Hamilton151}} és Türoszi Vilmos szerint ezután a király „semmibe, még apró-cseprő ügyekbe sem fogott bele anélkül, hogy arról [a királynőnek] ne lett volna tudomása.”{{jegyzet | {{CitLib|szerző= Edbury, Peter W. |szerző2= Rowe, John Gordon |cím= William of Tyre: Historian of the Latin East |kiadás= illusztrált, újranyomás, átdolgozott kiadás |hely= Cambridge |kiadó= Cambridge University Press |év= 1991 |sorozat= Cambridge Studies in Medieval Life and Thought: Fourth Series |sorozatszám= 8. kötet |isbn= 0 521 26766 8 |oldal= 81–82. oldal }} |azonos=Edbury }} Hans Eberhard Mayer történész ebből arra következtet, hogy Fulkó király társuralkodó felesége nélkül, egymaga próbált uralkodni, és az húzódott tényleges okként a jeruzsálemi udvar kettészakadása és a jaffai gróf engedetlensége mögött, hogy Melisenda hívei nem nyugodtak bele a királynő félreállításába.{{refhely| Mayer 1972 | 106–108. oldal }} Feltételezése mellett szól, hogy a közvélemény, illetve a jeruzsálemi pátriárka vezetésével az egyház is Melisenda királynő pártját fogta, ami a királynő házasságtörése esetében nehezen lenne elképzelhető.{{azonos|Hamilton150}} Fulkó király kénytelen volt meghátrálni: az általa jeruzsálemi királyként kibocsátott okleveleken rendre feltüntették, hogy azok Melisenda királynő, [[1138]]-tól fogva pedig Melisenda királynő és Balduin királyfi beleegyezésével íródtak.{{refhely| Mayer 1972 | 113. oldal }}
 
A jaffai lázadás datálása bizonytalan.{{refhely| Mayer 1972 | 103–104. oldal |azonos=Mayer1972.103-4 }} Türoszi Vilmos összeköti azzal, hogy a keresztes fősereg lekötöttségét kihasználva a [[damaszkusz]]i atabég egy meglepetésszerű támadás eredményeként elfoglalta a [[Caesarea Philippi|bánjászi]] erődöt:{{azonos|Runciman418}} ez az arab feljegyzések szerint [[1132]]. [[december 11.|december 11]]-én történt, miután novemberben a damaszkusziakhoz eljutott annak híre, hogy a frankok között szokatlanul nagy a széthúzás. Hans Eberhard Mayer történész véleménye szerint az arab történetírók ezalatt nem a jaffai grófot övező eseményekre, hanem az antiochiai–tripoliszi lázadásra utaltak, mivel [[1133]]-ban I. Hugó mint jaffai gróf bocsátott ki oklevelet, és ekkor még mellette voltak olyan, fontos vazallusai, akik árulása után a király oldalára álltak. Ennek fényében Mayer a jaffai eseményeket [[1134]] második felére teszi.{{azonos|Mayer1972.103-4}}
110 ⟶ 119 sor:
A keresztesek [[1140]] áprilisában indultak meg [[Galilea]] felé; Zangi moszuli atabég nem kockáztathatta meg, hogy seregével két tűz közé kerül a jeruzsálemiek és moszuliak között, ezért visszavonult Baalbekbe.{{azonos|Maalouf221}}{{azonos|Runciman443}} A szövetségi szerződésben foglaltaknak megfelelően a moszuli–jeruzsálemi csapatok, antiochiai egységekkel kiegészülve, Bánjász ellen vonultak. A vár védői néhány nap után kapituláltak; a város újra keresztes kézre került.{{refhely| Michaud 1852 | 315. oldal }} Muín ad-Dín Unur ezután körutazást tett a keresztes királyságban, ellátogatott Akkonba, Haifába és Jeruzsálembe.{{refhely| Maalouf 2002 | 222. oldal }}{{refhely| Runciman 1999 | 444. oldal |azonos=Runciman444 }} A damaszkuszi régenshez hasonlóan Fulkó király is gesztusértékű jelzéssel fejezte ki abbéli szándékát, hogy meg akarja őrizni a kialakult jó viszonyt: amikor hírét vette, hogy a bánjászi kormányzó a környékbeli muszlimok nyáját tizedeli, a portyák abbahagyására és az áldozatok kártalanítására kötelezte a kormányzót.{{azonos|Runciman444}}
 
A fátimida kézen lévő [[Askelón|Aszkalon]] ellensúlyozására, és az onnan induló hadjáratok megfékezésére Fulkó király [[1136]]-ban várépítésbe fogott a déli határon:{{refhely| Read 2001 | 131. oldal }} ekkor épült fel [[Ibelin]] – melynek urai a királyság egyik legjelentősebb nemesi családjává váltak –, valamint [[Gát (bibliai város)|Blanchegarde]] és, [[Bét Guvrin|Bethgibelin]] és vélhetően [[Beaufort (Libanon)|Beaufort]]{{jegyzet | {{CitLib|szerző= Kennedy, Hugh |cím= Crusader Castles |kiadás= illusztrált, újranyomott kiadás |hely= Cambridge |kiadó= Cambridge University Press |év= 2000 |isbn= 0 521 42068 7 |oldal= 43 }} }} erődje; utóbbi az [[ispotályos lovagok|ispotályos lovagrend]] birtokába került. A király Pagan nevű kamarása [[1142]]-ben kapott engedélyt az uralkodótól [[Kerak (erőd)|Kerak]] várának felépítésére a [[Holt-tenger]]től keletre; az erődítmény az [[I. Balduin jeruzsálemi király|I. Balduin király]] által létesített [[Krak de Montréal|Montréallal]] és [[Vádi Músza|Mózes völgyi]] erőddel együtt lehetővé tette a környék, illetve az Egyiptomból és Nyugat-Arábiából Szíriába vezető utak ellenőrzését.{{refhely| Runciman 1999 | 446. oldal |azonos=Runciman446 }} A Jaffát Jeruzsálemmel összekötő út biztonságát szolgálta Chastel Ernaut felépítése: az út a főváros élelmiszer-ellátásában töltött be fontos szerepet, de rendszeresek voltak a rablótámadások. Vilmos jeruzsálemi pátriárka [[1133]]-ban szervezett hadjáratot a banditák ellen, majd [[Bajt Núba]] mellett, Chastel Ernaut néven várat emeltetett az útvonal ellenőrzésére.{{azonos|Runciman446}}
 
==== Belpolitika ====
125 ⟶ 134 sor:
 
Halála után Melisenda királynő megtartotta pozícióját a királyság élén, de a házaspár elsőszülött fia, a kiskorú [[III. Balduin jeruzsálemi király|III. Balduin]] édesanyja társuralkodójaként követte apját a jeruzsálemi trónon.
 
Fulkó király a korai leírások szerint „''eléggé alacsony termetű, nem különösebben jóképű és vörös hajú''”<ref>Howarth: ''A templomosok titka''; 61. oldal</ref> férfi volt, aki elsősorban népszerűségre törekedett, és hiányzott belőle „[II.] Balduin könyörtelensége”.<ref>Howarth: ''A templomosok titka''; 69. oldal</ref> Ismert volt rossz arc-és névmemóriájáról is.
 
== Leszármazása ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fulkó_jeruzsálemi_király”