„Apollo–15” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2) |
|||
135. sor:
Silver különböző geológiai lelőhelyekre vitte ki a leszállásra kijelölt űrhajóspárokat és lassan készség szintre fejlesztette bennük a [[kőzet]]ek felismerését, és a keletkezésükkel kapcsolatos összefüggéseket. A gyakorlatok egyben a valós holdi körülmények egy részét is modellezték: az űrhajósoknak nagy, ormótlan hátizsákot kellett viselniük (akárcsak a Holdon) és walkie-talkie-vel kellett kapcsolatot tartaniuk egy kijelölt [[CapCom]]mal.<ref>{{cite web|url=http://calteches.library.caltech.edu/301/1/moon.pdf|title=Geology the Moon|author=|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-02}}</ref> Ez a metódus egyben a CapCom szerepét majdan élesben is betöltő űrhajósoknak is értékes volt, hisz nekik kellett lefordítani az űrhajóstársak holdfelszínről érkező hevenyészett geológiai leírásait a jobbára tudósokból álló, a repülős-űrhajós zsargont kevéssé ismerő szakembereknek.
A parancsnoki modullal Hold körüli pályán maradó Al Worden is újfajta geológiai képzésen esett át, amely szintén gyökeresen különbözött a korábbiaktól. Neki a globális léptékű összefüggéseket kellett felismernie és átlátnia, ezért az ő „terepgyakorlatát” repülőgéppel végezték. [[Farouk El-Baaz]] geológus irányításával egy kisrepülőgéppel az űrhajó felszín feletti sebességét szimulálva kellett megfigyelnie és leírnia az űrhajósnak a lent látottakat.<ref name="el-Baz">{{cite web|url=http://www.bu.edu/remotesensing/faculty/el-baz/index.html|title=Dr. Farouk El-Baz, Director|author=|language=angol|publisher=Center for Remote Sensing
A két módszer sikerét jelzi, hogy mind Scott, mind Worden kiemelkedően jó geológiai megfigyelővé vált, a parancsnok egyenesen a geológia megszállottja lett.<ref name="Dancsó 2004 436"/>
286. sor:
A megfigyelések hatékonyságát nagyban befolyásolta, hogy az űrhajó pályasíkja csak 26 fokot zárt be a holdi egyenlítővel így csak a holdfelszín kis részét fedte le a mérések tartománya. Al Worden, parancsnoki modul pilóta lelkesen végezte a megfigyeléseket – amelyek módszereit [[Farouk el-Baaz]] geológus segítségével kísérletezték ki<ref name="el-Baz"/> –, sokszor az alvási, pihenési idő rovására is. Ennek eredményeként soha nem látott mennyiségű fénykép gyűlt össze.
A parancsnoki pilóta hagyományos feladata volt a holdkomp helyzetének felderítése a felszínen. Egy 28-szoros nagyítású [[szextáns]]t használva Worden más, a Scotték leszállását követő első átrepülés során meghatározta társai pontos helyzetét.<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/ap15fj/13solo_ops1.htm|title=Apollo 15 Flight Journal – Solo Orbital Operations - 1|author=David Woods and Frank O'Brien|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-01|archiveurl=https://www.webcitation.org/6AJYQHk7c?url=http://history.nasa.gov/ap15fj/13solo_ops1.htm|archivedate=2012-08-30}}</ref> Ez később nagyon értékesnek bizonyult az irányítás számára, hogy a holdkomp pontos helyzete alapján optimalizálják a holdséták útvonalait és állomásait.
A SIM rekeszben egy kis [[műhold]], egy ún. szubszatellit is helyet kapott, amelyet az Apollo–15 hazatérte utáni, további megfigyelésekre szántak. Miután Scott és Irwin visszatértek a holdfelszínről, pályára állították ezt a kisebb holdszondát a Hold körül. A parancsnok és a holdkomp pilóta visszatérte után az Apollo–15 nem indult azonnal vissza a Földre, nagyjából egy napot töltöttek még hármasban Hold körüli pályán, és ekkor már közösen végeztek megfigyeléseket és működtették a megfigyelő műszereket.
297. sor:
A ''Falcon'' és az ''Endeavour'' dokkolása mintaszerűen történt a holdi felszállás után, majd az űrhajósok átrakodták a rekordot jelentő 77,31 kg-nyi holdkőzetet,<ref>{{cite web|url=http://starbrite.jpl.nasa.gov/pds/viewMissionProfile.jsp?MISSION_NAME=APOLLO%2015|title=Mission Information|author=|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-02}}</ref> és újra leválasztották a holdkompot. A készleteitől megszabadított, utasai által elhagyott holdkomp feleslegessé vált, de becsapódtatásával mesterséges holdrengést lehetett előidézni, amit a felszínen hagyott szeizmométereknek kellett érzékelniük, ezért a földi irányítás távirányítással beindította a holdkomp hajtóművét, és az üzemanyagmaradék felhasználásával a holdfelszínnel ütköző pályára vezényelte az űrhajót.<ref>{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/article.php?id=1791|title=Az Apollo program csúcsa: 35 éve repült az Apollo-15 (3. rész)|author=Dancsó Béla|language=magyar|publisher=Űrvilág|accessdate=2010-01-01}}</ref> A Falcon felszálló fokozata nagyon hamar, még az űrhajósok Hold körüli pályán való keringése ideje alatt a felszínbe csapódott a Mare Imbriumon.
A holdraszállás utolsó harmadában (főként a holdi felszállás, a dokkolás és a Hold körüli keringés idején) komoly egészségügyi problémák jelentkeztek az űrhajósoknál. Mire az űrhajósok elvégezték a dokkolás utáni utolsó dolgukat is, több mint 20 órája voltak már fenn és nagyon elfáradtak (különösen úgy, hogy az utolsó holdsétájuk rendkívüli erőfeszítéseket is igényelt a mélymintavevő kapcsán). A fáradtság és a megerőltető munka nyomán mind Scottnak, mind Irwinnek szívproblémai támadtak. Irwiné olyan súlyos volt, hogy a szíve maradandó károsodásokat szenvedett,<ref>{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/ap15fj/a15summary.htm|title=Apollo Flight Journal – Apollo 15 Flight Summary|author=David Woods|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-01|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070324112052/http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/ap15fj/a15summary.htm|archivedate=2007-03-24}}</ref> később két [[infarktus]]on is átesett, végül szívbetegségben halt meg 61 évesen. Az elemzések azt derítették ki az üggyel kapcsolatban, hogy az űrhajósok szervezetében jelen lévő elektrolitok vészesen lecsökkentek, ez okozta a szívproblémákat.<ref>{{cite web|url=https://books.google.com/books?id=sR5Cm_zeIekC&pg=PT228&lpg=PT228&dq=Jim+irwin+electrolites&source=bl&ots=_Zq_0hv_do&sig=2WVSfLxtXJjIvNsEzdU_0wKjLfU&hl=hu&ei=1y0-S8fJG42KnQONr-XFBA&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CA8Q6AEwAQ#v=onepage&q=&f=false|title=Homesteading Space: The Skylab Story |author=David Hitt, Owen K. Garriott, Joe P. Kerwin|language=angol|publisher=GoogleBooks|accessdate=2010-01-01}}</ref> A későbbi utakon a NASA bevezette, hogy az űrhajósok ivótartályába [[nyomelem]]ekkel dúsított narancslét adagolt, így a holdséták során végig biztosított volt az utánpótlás.<ref>{{cite book|last=Dancsó|first=Béla|title=Holdséta|origyear=2004|publisher=Novella Kiadó|pages=502|accessdate=2010-01-01}}</ref> Ezen kívül át kellett szervezni a tevékenységek sorrendjét, és a holdi felszállás elé be kellett iktatni egy teljes alvási periódust.
A hazaút során a parancsnoki modul pilóta, Al Worden egy önálló űrsétán vett részt, amelynek keretében a SIM egység által gyűjtött adatokat tartalmazó adathordozókat hozta be a műszaki egységből a parancsnoki kabinba. A SIM rekesznek az űrhajó műszaki egységébe integrálásának egyetlen hátránya az volt, hogy a mérési eredmények nem voltak közvetlenül elérhetők. A méréseket rögzítő adathordozókért hátra kellett menni egy űrséta során, ezt a feladatot a mindenkori parancsnoki pilóta kapta. Worden 30 perc alatt teljesítette a holdközi térségben végzett első űrsétát. Ehhez a parancsnok holdfelszíni űrséta sisakját magára öltve, köldökzsinórral a kabinhoz kötve, az űrhajó oldalára szerelt kapaszkodók mentén hátrament a SIM-hez és begyűjtötte az adathordozókat. A holdkomp pilóta ezalatt a parancsnoki kabin ajtajában állva, mellig, derékig kiemelkedve a kabinból, felügyelte és a köldökzsinór mozgatásával segítette társa munkáját.<ref>{{cite web|url=http://www.alworden.com/apollo_xv.htm|title=Al Worden saját website-ja, amelyen videofelvétel látható az űrsétáról|author=|language=angol|publisher=Al Worden|accessdate=2010-01-01}}</ref>
A leszállás a 13. napon, a [[Csendes-óceán]]ra történt a {{coor dms|26|24|0|N|158|4|30|W|}} koordinátákon,<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/ap15fj/25day13_splashdown.htm|title=The Apollo 15 Flight Journal – Splashdown Day|author=David Woods és Frank O'Brien|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-01|archiveurl=https://www.webcitation.org/64uIYoDoo?url=http://history.nasa.gov/ap15fj/25day13_splashdown.htm|archivedate=2012-01-23}}</ref> amelynek során az Apollo-program során először sérült ejtőernyőrendszerrel került sor a landolásra. A három főernyőből álló rendszert eredetileg is úgy tervezték, hogy két ernyővel is biztonságosan mentse az űrhajót – a harmadik kupola biztonsági tartalék volt –, és ezúttal ezt a tervezési elvet is kényszerűen letesztelték. A harmadik ernyő kötélzete összegabalyodott a kihúzó ernyővel, de szerencsére így is sikerült a leszállás, mindössze a leérkezés volt egy kicsit keményebb, de még a tolerálható mértéken belül.
== Repülési adatok ==
| |||