„Leo von Caprivi” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a linkek |
||
19. sor:
}}
'''Georg Leo von Caprivi de Caprera de Montecuccoli''' ([[Charlottenburg (Berlin)|Charlottenburg]] [[1831]]. [[február 24.]] [[Skyren]], [[Brandenburg]] [[1899]]. [[február 6.]]), német gróf, politikus és hadvezér. Németország második kancellárja, Otto von Bismarck után, 1890-1894 között.
===Életrajza===
Caprivi családja
===Katonai pályafutása===
31. sor:
===Kancellár===
Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, [[Otto von Bismarck]] lemondása után.
A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar monarchiával]] és [[Olaszország]]gal. A hármasszövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]]t ami abból állt, hogy Németország lemondott Zanzibárról az [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] javára és cserébe megkapta [[Helgoland]] szigetét amely ellenőrzi az [[Elba]] torkolatát.
A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 3-án<!--javítandó, ha kell, de biztosan nem 39-e--> járt le, nem újították meg. A [[Posen]] tartomány lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget [[Elzász-Lotaringia|Elzász-Lotaringiában]] megszüntették.
| |||