„Kovakő” változatai közötti eltérés

A '''kovakő''' a [[kvarc]] régies ásványtani elnevezése, a szakirodalom ma már csak ritkán használja. Köznyelvi értelemben a szilícium-dioxid '''(SiO₂)''' mikrokristályos, kriptokristályos és hialinos szövetű változatainak összefoglaló neve. Gyakran használt elnevezései: [[opál]], '''kvarcit''', '''kalcedon''', '''obszidián''', '''tűzkő''' és '''flintkő'''. Ezen nevek közül sok egészen más kőzetet vagy ásványt jelöl valójában, vagy másra is alkalmazzák. Így például a [[radiolarit]] magyarban bevett neve szintén ''tűzkő'', ezt pedig általában nem nevezzük ''kovakő''-nek.

A kovásodás során az anyakőzetekben vagy élőlényekben a kovasav tartalom feldúsulásának eredményeként alakul ki. Ilyen feldúsulás termálforrások felbukkanásának, a kőzetekben vagy talajokban szivárgó forró vizek és kitörő gejzírek környezetében a leggyakoribb. Növényeknél a sejtüregekből a vizet a kovavas oldat kiszoríthatja, ekkor a folyamatot opalizálódásnak is nevezik. Üledékes kőzetekben, leggyakrabban [[dolomit]]ban és [[mészkő (kőzet)|mészkőben]] [[kovamoszatok]] révén konkréciók (csomósodások) alakulhatnak ki. Ilyen konkréciókat széntelepekben is kimutattak. Az így kialakult képződményeket '''kovagumónak''', a népnyelvben '''tűzkőnek''' nevezik.

Jól pattintható, kis ütésre is éles széleket lehet kialakítani, amit már a korai [[kőkorszak]]ban felismertek. Saját anyagának porával jól csiszolható. Fémekkel vagy egymással összeütve nagy energiájú, viszonylag hosszan fennmaradó szikrát ad. Egyes változatai (elsősorban a '''[[kalcedon]]''') szépen színeződött, íves vonalas, rostos, vesés, gömbhalmazos megjelenésűek. Növények kovásodásakor a rostos szerkezet mintázatot alkot például '''[[opál|faopálnál]]'''.

Az őskorban először természetes formában megjelenő darabjait használták szerszámként. A könnyű pattinthatóság és csiszolhatóság lehetővé tette a tudatos alkalmazását, a ''Zempléni-hegység'' obszidiánjából már cserekereskedelem útján távolabbi területekre is eljutottak, pl. szakócák, kések és más szerszámok. Az őskori bányászat a szerszám hasznosítását mutatta ki (pl. a [[Sümeg]] közelében lévő ''Mogyorósdomb'' nagy kiterjedésű bányájában). Az őskorban használták [[Tata]] területén, ahol 5-6000 éves bányagödröt tártak fel az '''alsó kréta''' korúnak beazonosított [[radiolarit]] '''(tűzkő)''' kitermelésének nyomaival.

A szikraképződést alkalmazva fejlődött ki a pattintásos tűzgyújtás, amikor a szikrát könnyen izzásba hozható anyagra vitték át. A szárított taplót, az acélt és a kovakőt mint gyújtóeszközt a gyufa elterjedéséig használták rendszeresen. A tömegesen előforduló kovakövet, a kvarcitot használták tűzállótégla gyártására. A '''flintkő''' ipari alkalmazása ércelőkészítésnél dob-malmokban volt használatos. Kohászati segédanyagként, ötvöző adaléknak ma is elterjedten alkalmazzák. A szép rajzolatú kalcedon és opál kedvelt alapanyaga az ékszeriparnak.

*Kovaföld vagyis diatomaföld: mikrokristályos földszerű változat, melyet derítésre alkalmaznak. Keletkezését szilícium-dioxidot kiválasztó '''kovamoszatok''' tömeges megjelenésével, feldúsulásával hozzák összefüggésbe.