„IV. Ráma thaiföldi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2) |
||
89. sor:
1862-ben a [[Szingapúr]]ban élő Tan Kim Ching ajánlására egy [[Anna Leonowens]] nevű angol nőt hívtak az országba, aki később nagy vita okozója volt Thaiföldön. Még mindig vitatott, hogy milyen mértékben befolyásolta Mongkut fiának, [[Csulalongkorn]] hercegnek a világnézetét, aki a következő uralkodója volt Sziámnak. Mrs. Leonowens története adta az ötletet Richard Rogers és Oscar Hammerstein II ''The King and I'' című musicaljéhez, illetve az ugyanilyen vagy ''[[Anna és a király]]'' címen készített [[hollywood]]i filmekhez. Ezeket a műveket helytelen történelmi tartalmuk és Mongkut király iránti tiszteletlenségük feltételezése miatt hosszabb-rövidebb időkre betiltották Thaiföldön, mivel a thai kormány és a nép is a király és a monarchia elleni sértésként vette azokat. Ennek helyesbítésére két ismert thai személyiség, Seni és Kukrit Pramoj 1948-ban megírták a ''The King of Siam Speaks'' című művet.<ref>{{cite book|last=Pramoj|first=Seni|coauthors=Pramoj Kukrit|title=''The King of Siam Speaks''|publisher=Siam Society|location=Bangkok|date=1987|isbn=9748298124}}</ref> A kéziratot elküldték az amerikai politikus és diplomata Abbot Low Moffatnak, aki bedolgozta azt az 1961-ben írt ''Mongkut the King of Siam'' című biográfiájába.<ref>{{cite book|last=Low Moffat|first=Abott|title=''Mongkut, King of Siam''|publisher=Cornell University Press|date=1968-01-01|isbn=9780801490699}}</ref> Moffat a kéziratot az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] [[Kongresszusi Könyvtár]]ának ajándékozta 1961-ben.<ref>{{cite web|url=http://www.loc.gov/rr/asian/guide/guide-southeast.html|title=''Library of Congress: Asian Collection''|language=angol|accessdate=2009-11-13}}</ref>
Anna azt állította, hogy a Csulalongkorn herceggel az emberi szabadságjogokról folytatott beszélgetései, és a ''[[Tamás bátya kunyhója]]'' című mű megismertetése a herceggel ösztönözték a későbbi uralkodót arra, hogy majdnem 40 évvel később eltörölje a [[rabszolgaság]]ot. Azt tudni kell, hogy a Sziámban fennállt rabszolgarendszer nagyban különbözött az Egyesült Államokbeli rendszertől, ahol a rabszolgaság faji különbségeket alapult. Thaiföldön a szolgaság gyakran önkéntes volt és gazdasági körülményekből adódott. Azokat, akik kínozták szolgáikat, Sziámban megbüntették, és egyes rabszolgák meg is válthatták szabadságukat. A nyugati tudósok és megfigyelők is megállapították, hogy a sziámi rabszolgákat jobban tartották, mint az [[európa]]i szolgákat.<ref>{{cite journal|last=A. Bowie|first=Katherine|title=''Slavery in Nineteenth Century Northern Thailand: Archival Anecdotes and Village Voices''|journal=Kyoto Review of Southeast Asia|url=http://kyotoreviewsea.org/slavery1.htm|accessdate=2006-12-17|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070626215506/http://kyotoreviewsea.org/slavery1.htm|archivedate=2007-06-26}}</ref>
== Halála és öröksége ==
96. sor:
[[1868]]-ban a külföldiek újra ellepték Sziámot. Ezúttal új gyarmatosítási rendszerrel érkeztek. Mongkut király indította el a tradicionális Sziám reformjait és modernizálását, amivel Sziám kivívta az elismerést és teljes jogú nemzetté vált. A nyugati fenyegetés nagy méreteket öltött később fia uralkodása során.
A népszerű ''Anna és a király'' című történet ellenére Mongkut király sosem ajánlott harci elefántokat [[Abraham Lincoln]] elnöknek az [[amerikai polgárháború]] idején a [[Amerikai Konföderációs Államok|Konföderáció]] erői ellen.<ref>''[[Anna és a király]]''</ref> Ami valóban megtörtént, hogy néhány háziasított elefántot küldött [[James Buchanan]] elnöknek teherhordás illetve közlekedés céljára.<ref>{{cite web|url=http://www.2bangkok.com/news03e.shtml#letter|title=''Levél Sziám királyától Buchanan elnöknek''|work=Smithsonian Institute|publisher=2Bangkok.com|language=angol|accessdate=2009-11-12}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.archives.gov/press/press-releases/1999/nr99-122.html|title=''A National Archives bemutatja Sziám királyának az Egyesült Államok elnökéhez írt levelét''|date=1999-09-23|publisher=The National Archives|language=angol|accessdate=2009-11-12}}</ref> A királyi levélnek, amit Mongkut még a polgárháború kitörése előtt írt, eltartott egy ideig, míg eljutott [[Washington (főváros)|Washingtonba]], és mire odaért, Buchanan elnök már nem volt hivatalban. Lincolnt megkérdezték, mire jók az elefántok, mire ő azt felelte, nem tudja, hacsak nem lázadás leverésére. Lincoln, miután az Egyesült Államok elnöke lett, válaszlevelet küldött Mongkut királynak, melyben tisztelettel visszautasította az ajánlatot.<ref>{{cite web|url=http://www.americanambassadors.org/index.cfm?fuseaction=Publications.article&articleid=171|title=''Setting the Stage for the Next 175 Years: United States and Thai Relations Renewed''|year=2009|month=tavasz|publisher=The Ambassadors Review|language=angol|accessdate=2009-11-13|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090831234812/http://www.americanambassadors.org/index.cfm?fuseaction=Publications.article&articleid=171|archivedate=2009-08-31}}</ref>
== Irodalom ==
| |||