732-ben [[Abd al-Rahman ibn Abd Allah al-Gafiqi]] átkelt a [[Pireneusok]]on, feldúlta [[Gascogne|Baszkföld]]et, és kifosztotta [[Bordeaux]]-t<ref>David Levering Lewis, ''God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215'', (W.W. and Norton Company, 2008), 166.</ref> Odo lassan gyűjtötte össze erőit. [[Bordeaux]]-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a [[Garonne menti csata|Garonne menti csatában]] vereséget szenvedett.
MiközbenAmíg újraszervezteújraszervezték szétvert seregét, maga Odo [[Párizs]]ba ment,<ref>[[http://patacsipilvax.hu/?p=21073 Lőrincz Miklós: Martell Károly és a poitiers-i csata]]</ref> hogy korábbi ellenségeellenségétől, [[Martell Károly]]től kérjen szövetséget. kínáltŐ nekiezt arraazzal aza esetrefeltétellel fogadta el, hahogy Odo formálisan hajlandóismerje elismerniel hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és meghatározóegyes szerepet játszott a [[poitiers-i csata (732)|poitiers-i csatában]], amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt.források<ref name="AuñamPoiters">{{cite web |url=http://www.euskomedia.org/aunamendi/336|title=Batalla de Poitiers|last1= |first1= |last2= |first2= |date= |website=Auñamendi Entziklopedia|publisher=Eusko Ikaskuntza|accessdate=21 October 2013}}</ref> Aszerint szövetségesekmeghatározó ezutánszerepet játszott a [[poitiers-i csata (732)|poitiers-i csatában]], amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt. Más történészek szerint ez az akció valójában nem történt meg; a mórok egy rémhír hatására vonultak vissza. Ezután a szövetségesek kiszorították a mórokat egész Akvitániából.
735-ben Odót fia, [[I. Hunald aquitániai herceg|I.Hunald]] követte a herceg tisztében. Valószínűnek tűnik, hogy Odo nem halt meg, hanem lemondott, és visszavonult egy kolostorba, ahol még öt évet élt.
