„III. Ferdinánd magyar király” változatai közötti eltérés

A vesztfáliai békeszerződések révén a legelőnytelenebb helyzetbe maga a birodalom került, ám Ferdinánd saját országaiban nem kényszerült engedményeket tenni. Sőt, az osztrák és cseh tartományokban felszámolta a rendiséget, amivel megvetette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] kiépítésének alapjait.

 

[[1648]] [[október]]e III. Ferdinándnak nemcsak hatalom- és területvesztést, hanem országgyarapodást is hozott. [[Október 11.|Október 11-én]] meghalt [[I. Rákóczi György]], így a linzi szerződés értelmében csak Szabolcs és Szatmár megye maradt az új feledelem, [[II. Rákóczi György]] birtokában, a többi öt ([[Borsod vármegye|Borsod]], [[Abaúj vármegye|Abaúj]], [[Zemplén vármegye|Zemplén]], [[Bereg vármegye|Bereg]] és [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]]) visszatért az anyaország kebelébe. A vesztfáliai béke után azonban a török Magyarországról történő kiűzését célzó háború, melyet Erdélyen kívül más érintett országok is támogattak volna, [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] és a magyar főnemesek várakozása ellenére nem indult meg.

[[Fájl:Justus Sustermans 027.jpg|bélyegkép|III. Ferdinánd a magyar Szent Koronával]]